Augusztus 16,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Szolgalelkek, hülyék, gazemberek

Nem tudom, hányan könnyebbültek meg módfelett attól a hírtől, miszerint az előzetes sajtóértesülésekkel ellentétben Kósa Lajosból mégsem lesz miniszter (véleményem szerint ennek a kérdésnek a relevanciája valahol a nulla körül húzódik), viszont azt meg kell állapítanom, hogy a balfenéken éppen elhúzni készülő Balog Zoltán emberi erőforrás, akiből tehát szintén nem lesz már miniszter, mindenáron ragaszkodik ahhoz, hogy szégyenletes pályafutását újabb és újabb szégyenletes kijelentésekkel koronázza meg.

Balog tegnap egy könyv- és filmbemutatón vett részt, ahol nem a sarokban ülve szurkolta végig a produkciót, hanem szónokolt. Mert abból soha semmi baja nem származott hat évig. Abból se. Arra jutott magával ez a derék ember, hogy a kormánykritikáról fog értekezni, az MTI beszámolója szerint az alábbiakról sikerült lamentálnia:

Nagy szükség volna valóságos, a kormányt teljesítménye, Magyarországot helyzete és lehetőségei alapján megítélő diskurzusokra.

Jó lenne túljutni azon, hogy aki szimpatizál a kormánnyal, minden tagját „félistennek” tartja, aki pedig nem, úgy gondolja, hogy kizárólag „hülyék és gazemberek” vannak hatalmon.

Nem csak azért hiányzik a valós diskurzus, mert vagy „rosszindulatú” vagy „szolgalelkű emberek” értékelik a kormány munkáját, hanem mert többnyire csak szlogenek hangzanak el, és hiányzik a bírálat mögül a komoly, valóságos mércét állító munka. 

„Kritikus szolidaritást várunk” azoktól is, akik a kormányon kívülről szemlélik és támogatják a kormány munkáját, és a kormányon belül is szükség van olyan emberekre, akik képesek a kritikus szolidaritásra.

Miután elég nagy bizonyossággal állítható, hogy ez itt nem Balog Zoltán senkire nem tartozó, fapados magánvéleménye, érdemes pár szót szentelni ennek a megnyilvánulásnak. Balog sekélyes világában – nyugodtan mondjuk ki: az általa 6 évig csúcsminiszterként képviselt állampárt világában – a dolgok lebutítottan egyszerűek: a kormány munkájáról kizárólag szolgalelkű (Zotya itt ráhibázott a lényegre, mondjuk) és rosszindulatú emberek mondanak véleményt. Olyan elő sem fordulhat, hogy a kormány munkáját felelős állampolgárok, jogosan kiábrándult, csalódott, a politikával szemben erkölcsi és szakmai elvárásokat támasztó gondolkodó lények fogalmaznak meg véleményt. Mert akkor az rosszindulat, amivel Balog Zoltán nem tud mit kezdeni.

Van valami a gusztustalannál is undorítóbb, de legalább egyáltalán nem diszkrét bája annak, amikor a Balog-féle kormány évek óta egy emberként rohan el a valós diskurzus lehetőségét megteremteni hivatott kérdések elől és két jajveszékelő toporzékolás kíséretében nem érti, hogy miért tartják gazembernek. Annak meg pláne, amikor a kérdések-válaszok alapján potenciálisan kialakuló eszmecseréhez alkalmas kerekasztalhoz csak azokat engedik oda, akik nem fél-, hanem kétistenként tekintenek a miniszter urakra, és akik hajbókolva, kritikátlanul hálálkodnak minden lehulló morzsáért. Van abban valami mérhetetlenül visszataszító, hogy egy olyan ember, aki szorult helyzetében az egész stábját mozgósította és elterelő hadműveletek egész sorát vetette be annak érdekében, hogy az úristenért nehogy válaszolnia kelljen a közvéleményt jogosan érdeklő kérdésekre, aki miután két menekülés között fejhangon kiáltott lejáratást, most a valódi diskurzust hiányolja.

Balog Zoltán az az ember, akinek nem lehetne elégszer újjászületnie ahhoz, hogy lemossa magáról az elmúlt hat évet. Balog Zoltán dilettánsként egy olyan minisztériumot irányított, amely alá olyan nemzetstratégiai ágazatokat söpörtek be a valóságos mércét állító munkára való hajlandóság legkisebb szándéka nélkül, amelyeket akkor is komoly erőfeszítésekbe került volna gatyába rázni, ha netán mindegyik élére felkészült szakembert állítanak. Balog Zoltán nem szakemberként hat évig magasról tett a szakmai szervezetek véleményére, akik mögött – vele ellentétben – valódi munka állt, akár az oktatásról, akár az egészségügyről, akár a szociális hálóról volt szó. Balog Zoltán felsőbb utasításra levezényelte az oktatás újraállamosítását, álhíreket kiáltott, amikor emberi életek semmisültek meg az örök összeomlás szakadékának szélén táncoló egészségügyben, a Fidesz alá gyűrte az egyházakat és – a teljes felsorolás igénye nélkül; igen, a Dóri Ház meg hasonlók – ideológiai karanténba zárta a kultúrát, ahol már Pataki Attila is zsinórmértéknek számít.

Mindezek után őkenetteljességének van pofája a bírálat mögül hiányolni a valódi munkát, van arca arra, hogy az utolsó szó jogán ne saját magával szemben gyakoroljon önkritikát, hanem másokat ekézzen. Azokat, akiket hat évig emberszámba sem vett. A szolgalelkűségből magának pódiumot ácsoló betanított esztergályos, aki a szolgalelkűeken kívül csak saját magával volt hajlandó diskurálni hat éven keresztül, aki egyszer sem volt hajlandó szóbaállni azokkal (pedagógusok, egészségügyi dolgozók, diákok, kit hagytam ki?), akik az ő el nem végzett munkája okán vonultak utcára, most kritikus szolidaritást vár el. Az milyen, Balog úr? Az valami olyasmi lehet, mint a becsületes lopás, vagy a színészi tehetséggel előadott, szemfényvesztő nyakonvágás által kísért talpnyalás?

Azt hiszem, nagyon sokan vannak, akik nem kedvtelésből, vagy nemzetellenes büszkeségből és pláne nem rosszindulatból állítják, hogy gazemberek irányítják az országot. Hogy történetesen hülyék is vannak a gazemberek között, az nem menti fel sem a gazembereket, sem a hülyéket az alól, ami itt nyolc év alatt történt. Aminek a legszégyenletesebb, jelen idejű megnyilvánulása az, hogy azok a szakemberek, akik jóhíszeműen, a kritikus szolidaritás jegyében építették hosszú évekig a Fideszt és talán az országot is, most azzal kénytelenek szembesülni, hogy a nevüket listába szedték, és kitapétázták velük a szolgalelkűségnek szobrot állító propagandalapok felületeit. Mostanra a valóságos mércét állító munkát végző Chikán Attilák Soros-zsoldos hazaárulók lettek, a Bod Péter Ákosok, Jeszenszky Gézák vagy Mellár Tamások demens vénemberekké, megbélyegzett, központilag köpködött nemzet ellenségeivé váltak. Miért is, Balog úr? Hát pont azért. Mert nem félistenként tekintenek a gazemberekre.

Ez önmagában is mindent elmond önről is, a Fideszről is, és egyáltalán nem vigasztal senkit, hogy az egyik vagy másik szervilis takony megy. Mert bármikor kerül nyolc másik, aki a helyébe lép. Semmiféle valós diskurzusra nincs itt szükség, működik ez gerincoszlop nélkül is, ahogy eddig. Marad a féknyúz, a boldogkarácsonyt!, meg a viszontlátásra! Csak a komoly, valós munkát nem fogja elvégezni senki.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.