Június 20,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


És akkor elkezdődött valami. Valami változás

Április 9, 00:30 perc felkeltem és onnantól kezdve két teljes napig nem aludtam nem ettem és a sírás, a nem hiszem, és a düh között vívódtam. Úgy éreztem magam, mint akit letaglóztak nem hittem el nem tudtam elképzelni. Főleg úgy, hogy még úgy aludtam el, hogy itt bizony kormányváltás lesz mindenki megmozdult, átszavaz nem veszik el semmi…

Folyamatosan az villogott a szemem előtt, mint egy nagy neon hirdetőtábla HAZUGSÁG-CSALÁS-ÁTVERÉS. És ez még mindig nem múlt el. Hihetetlenül sokat sírtam, temettem a hazámat, a józan észt, az igazságot, a reményt, a hitet, mindent ami az emberben a lelket tartja. Az ismerőseim nem rájuk szavaztak, a családom nem rájuk szavazott, én nem rájuk szavaztam, akkor mégis ki a fene szavazott rájuk?

Megszállotton olvastam, elemeztem, gyűjtögettem az adatokat, de ezek inkább csak adatmorzsák voltak. Próbáltam logikát találni, próbáltam megérteni a még mindig összefogni képtelen ellenzéket, miért nem tesznek feljelentést. Azt is próbáltam megérteni, miért nem vagyunk már most kint az utcán, miért van az, hogy még mindig azt hisszük, itt lehet szépen, finoman, harc nélkül vér nélkül bármit is csinálni.

Úgy az első 18 óra után aztán elkezdtem nézegetni a külföldre költözés lehetőségét, angolul ugyan beszélek, de nem akarnék én annyira messzire menni, így kitaláltam magamnak, hogy németül tanulok.

Mindez nem csak azért futott át az agyamon mert a családban volt, aki azt mondta: ez a valóság, sok a birka idióta, akik szeretik az 50-es évek Rákosi korszakát, a munkás ököl vasököl stílust és ehhez ragaszkodnak, nem azért, mert akikkel beszéltem, mind ezt tervezgették, nem is azért, mert a szüleimmel folytatott, sírásba fulladt beszélgetésben az apukám azt mondta, menjél amíg még mehetsz, mi is megyünk utánad. Hanem főleg azért, mert az a mocsok, az a szenny, az az embernek ember a farkasa, ami az interneten ment, egyszerűen kikészített. Úgy éreztem, ha ez lesz a közhangulat, nekem itt nincs helyem. Még mindig liberális ember vagyok, aki a politikával csak normális szinten szeretne foglalkozni és nem azt szeretné, ha mindenhol az arcába tolnák magukat, mint önjelölt celebek…

Elkezdtem nyelvtanulási lehetőséget keresni.

És akkor elkezdődött valami, valami változás; ez úgy a második nap vége felé…

Vadidegen emberek ajánlották fel vadidegen embereknek azt, hogy segítenek és csak azt kérték, ők is segítsenek valakinek… INGYEN, csak mert segíteni jó.

Végre elmúlt az az érzés, hogy menthetetlenek vagyunk, hogy ennyi ennek a nemzetnek, menni kell a süllyesztőbe. Láttam, hogy tanulócsoportok alakulnak. Azt, hogy hiába nem laksz a szüleid közelében, lesz akit meg tudsz kérni, hogy néha nézzen rájuk, hiszen te csak havonta tudsz hazautazni. Azt, hogy telekocsik alakulnak ki ingyen, bérmentve, nem üzleti alapon. Tanárok, diákok korrepetálnak ingyen, nagytakarítani, bevásárolni segítenek egymásnak az emberek.

Azt láttam, halottam, tapasztaltam, hogy kinyílt mindenki személyes tere és hajlandó beengedni embereket, másokat az életébe!

Rájöttem – és nem csak én -, hogy nem az erőszak, a harc, a harag a megoldás, az maradjon az ő fegyverük, hanem a nyíltság, a befogadás, a segítség, az összefogás. Ezt a szörnyű sötét negatív mocskot, ami csináltak, csak pozitív, világos, egyenes, őszinte, titkok nélküli dolgokkal lehet ellensúlyozni, megszüntetni.

És rájöttem: maradok, mert van miért! Mert igenis, mi vagyunk többen, akik gondolkoznak, aki nem hajlandóak sötétségben élni, akik szeretik a másik embert, akik nem akarjak legyőzni, megsemmisítene azt, aki másképp gondolkodik. Hiszem azt, hogy van egység, hiszem azt, hogy a hazaszeretetért-szeretetért összefog a jobboldali a baloldalival, a meleg a homofóbbal, a családos és az egyedülállóval, a nyugdíjas az egyetemistával…

K.B.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.