Október 15,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Reggeli töprengő

Mesélek, jó? Volt egyszer egy kisváros. Emberek éltek benne, éppen olyanok, mint bármelyik másik városban, vagy faluban. Gyerekek mentek az iskolába, szülők siettek a munkahelyre, autók dudáltak az utcákon. Télen csúszkáltak a rosszul, vagy sehogy nem takarított járdákon, nyáron izzadtak a felforrósodott aszfalton. Egyszóval élték a maguk hétköznapi, megszokott életét.

Volt ebben a városban egy neves cukrászdinasztia. Nevezzük őket Vattáéknak. Évtizedek óta üzemeltették a kis cukrászdájukat a városkában. Minőségi, finom süteményeket készítettek, ezért a városiak szívesen vitték oda vasárnap a gyerekeiket sütizni, vagy fagyizni, sokan onnan rendelték a szülinapi tortát, mások hatalmas papírtálcákon vitték haza a családnak, vagy vendégeknek a válogatott finomságokat. Jól ment a cukrászda.

Azonban egyszer egy másik ember a városban gondolt egy merészet és ő is nyitott egy kis cukrászdát. Gondolta, elegen laknak a településen, két cukrászda is megél. Így is lett, mindkét üzlet ügyesen megtalálta a maga helyét. A Vatta cukrászda igyekezett egy kicsit még minőségibb, finomabb, szebb sütiket előállítani, a másik cukrászda másféle süteményekkel csábította a vevőket, az emberek pedig örültek, hogy válogathatnak a finomságok között.

Telt-múlt az idő és megnyílt a harmadik cukrászda is, ott házi sütemények, régen elfeledett, csak a nagyinál evett finomságok készültek. Nem voltak habos-krémes gyönyörűségek, hanem túrós lepények, almás piték és hókiflik kínálták magukat azoknak, akik ilyesmikre vágytak.

A Vatta cukrászda és a másik cukrászda még egy kicsit emelt a minőségen, bővítették a kínálatot, visszafogták az áraikat, így mindhárom üzlet jól működött. Majd megnyílt a negyedik is, ahol diabetikus, paleo és egyéb különleges csemegéket kínáltak. A Vatta cukrászda tulajdonosa gondolt egy merészet és taktikát váltott. Először leengedte az árait, de annyira, hogy szinte fillérekért árulta a termékeket. Mélyen az önköltségi ár alá ment, súlyos veszteséget szenvedett, de nem bánta. Sőt, tovább szélesítette a kínálatot, a tortaszeletek még nagyobbak és még mutatósabbak lettek, a habos sütik még habosabbak, a leveles tészták még levelesebbek. A másodiknak megnyílt cukrászda elkezdett veszteséget termelni, mert elmaradtak a vevők, hiszen a Vattáéknál kétszer akkora sütiket kaptak fele annyiért.

Vattáék itt nem álltak meg, hanem házi süteményekkel bővítették a kínálatot. Onnantól kezdve ott is volt túrós lepény, almás pite, csak szélesebb kínálatban, kétszer akkora szeleteket adtak és sokkal olcsóbban, mint a harmadiknak megnyílt üzletben. Az a cukrászda is elkezdett veszteséget termelni. Végül Vattáék új cukrászokat vettek fel, akik kizárólag diabetikus, gluténmentes, paleo és hasonló különlegességeket készítettek. A negyediknek megnyílt cukrászda is a csőd szélére került.

Vatta cukrász sorra felkereste a cukrászdák tulajdonosait és ajánlatot tett nekik, hogy megvásárolja a műhelyüket is, az üzlethelyiségüket is. Nem volt mit tenni, sorra eladták, Vattáék pedig elkezdték a saját termékeikkel feltölteni a vitrineket. Már nem egy, hanem négy Vatta cukrászda működött a városban. Nem volt senki, aki megpróbálkozott volna ismét cukrászda nyitással, hiszen mindenki tudta jól, hogy nem tud versenyezni és csak bukás lehet a vége.

A város lakói még ezzel a helyzettel is kibékültek, hiszen finom süteményekhez jutottak jó áron. Azonban a finom sütemények mérete elkezdett változni. Az ár maradt ugyan, de egyre kisebb szelet sütemény került a tányérokra. Majd a minőség is változott, a természetes hozzávalók helyét átvették a mesterséges adalékok, eper helyett aromát, vaj helyett olcsó margarint, csokoládé helyett tortabevonót használtak a műhelyben. A házi sütemények és diabetikus termékek eltűntek a  polcokról.

Az emberek akkor értették meg, hogy csúful becsapták őket. Most vadul gondolkodnak, hogy mit is tehetnének. Mit fognak vajon tenni? Rájönnek, hogy az ő kezükben van a megoldás? Felismerik, hogy ha nem mennek többé a Vatta cukrászdába és nem vásárolnak egy darabig süteményt, akkor Vatta cukrász a hajára kenheti az agyafúrt tervét, mert ő is csődbe jut? Vagy beletörődnek, hogy ez van és ezután is el fogják tartani a famíliát és morgolódva ugyan, de kifizetik az ócska alapanyagokból készült termékeket, mert nincs más? Meglátjuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.