NEHAZUGGY

Lopni nem menő. Sem kormányon, sem ellenzékben

Tamás Róbert | 2018. Április 22, Vasárnap | 18:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lehet, hogy az elejéről kellene kezdeni. Az alapoktól. Próbáljuk meg, hátha.

Liberális, konzervatív, baloldali, jobboldali, ezek nem csúnya szavak. Egyik sem. Aki bármelyiknek vallja magát, nem hülye, hanem valamelyik irányvonalat tartja az ő eszméihez közelállónak. Simán lehet akár ezek keveréke is, azzal sincs baj.

Hívőnek éppen úgy nem bűn lenni, mint ateistának. A keresztény ember pont olyan, mint a nem-keresztény, a más vallású, legfeljebb máshogy nevezi azt, akihez imádkozik. Ez mindenkinek a magánügye, se nem tilos, se nem kötelező.

Az újságíró feladata az, hogy objektív tájékoztatást adjon a tényekről. A mindenkori sajtó feladata az, hogy feltárjon olyan, a köz érdeklődésére joggal és okkal számot tartó tényeket, amely tényeket az érintettek (kormányon, vagy ellenzékben) el szeretnének titkolni. Az újságíró feladata az, hogy a mindenkori hatalmat kritizálja. Az az illető, aki felkészületlenül, tájékozatlanul készít interjút, vesz részt egy nyilvános beszélgetésen, amelyik tájékozatlanságára építi a tévedéseit és még ragaszkodik is hozzá, amelyik azzal érvel, hogy a másik kollégája azt írta a másik portálon, az nem újságíró, csak valamiért ezt hiszi magáról. Az az illető pedig, amelyiket egy párt fizet közpénzből, akinek be lehet diktálni, hogy miről mit írjon, akinek elsődleges feladata a hatalom seggének fényesre nyalása, az nem újságíró, még csak nem is propagandista, hanem egy értékelhetetlen és értelmezhetetlen sejthalmaz.

Az az illető, aki nem válaszol a sajtó kérdéseire – tök mindegy, melyik oldali párt tagja, de hatalomban főleg igaz ez -, az nem a sajtót köpi szemen, hanem a komplett társadalmat. Az újságíró ugyanis nem azért faggatózik például a magánvagyonná átvarázsolt közvagyonról, mert őt személy szerint marhára érdekli, hanem azért, mert ő olyankor mindannyiunk helyett kérdez, minden állampolgárt képvisel.

Lopni nem menő. Sem kormányon, sem ellenzékben. Aki a közösből gazdagodik, vagy a pereputtyát gazdagítja, az nem politikus, hanem bűnöző. Ezért nem illeti meg az a tisztelet, ami egy politikust, vagy bármely más becsületes embert megillet.

Hazudni nem menő. Az az illető, aki bizonyíthatóan hazudik a társadalom arcába – oldalfüggetlenül és attól is függetlenül, hogy politikusnak, elemzőnek, újságírónak, vagy kakukkosórának nevezi-e magát – nem érdemel megbecsülést.

A kormányt (és az ellenzéki pártokat) kritizálni nem árulás, hanem elemi jog. A kormányon lévőket számonkérni nem felségsértés, hanem természetes dolog. A kormány hülyeségei, faszságai, hazugságai, lopása, csalásai ellen szót emelni, tüntetni, sztrájkolni nem bűncselekmény, hanem alapvető demokratikus jog.

A mindenkori miniszterelnök nem istentől felkent parancsolója az országnak, csak egy pasi a sok közül. Ha hülye, ha hazudós, ha lopós, akkor azt éppen úgy ki lehet mondani, mint rólam, rólad, a zöldségesről. Az ilyen tisztséget betöltő emberrel szemben nem alacsonyabbak, hanem magasabbak az erkölcsi elvárások. Ha nem felel meg az elvárásoknak, akkor rosszabb, mint egy ócska kis tolvaj, mert ő a közbizalmat rabolja meg.

A regnáló hatalom ellen utcára menni nem bűncselekmény, hanem demokratikus alapjog.

A rendőrség nem a miniszterelnök és nem is a kormány szolgálatában áll, hanem a társadalom szolgálatában. Az orvostársadalom, az igazságszolgáltatás, az oktatás, az Alkotmánybíróság, az ügyészség, a Számvevőszék is. Sőt, a kormány is a társadalom szolgálatában áll. Számonkérhető, leváltható, bíróság elé citálható.

Mindenkinek, a legkisebb közösségnek is jogában áll, hogy az ő érdekei is képviselve legyenek. A kormány nem egy párt, pláne nem egy ember érdekeit kell hogy szem előtt tartsa, hanem mindenkiét, kivétel nélkül. Ha nem így tesz, akkor árulókból áll, akik méltatlanok a hivatalukra.

Olyan a világon sincs, hogy egy hivatalban lévő kormány bármely tagja kirekesztő módon nyilatkozhatna a társadalom bármely részéről. Sem ellenzéki politikusokról, sem ellenzéki polgárokról, sem hívőkről, sem más vallásúakról, sem ateistákról, sem gyermekesekről, sem gyermektelenekről, sem melegekről, sem romákról, sem senkiről egyetlen lejárató, becsmérlő szavuk nem lehet, ellenkező esetben megszűnt minden olyan előjoguk, ami a hivatalukkal jár. Mert méltatlanokká váltak.

Az a kormány, amelyik visszaél a hatalmával, saját érdekei szerint változtatja meg az Alkotmányt, bármely törvényt, az hazug, csaló és tolvaj. Azok a kormánytagok, akik saját lopásaik érdekében alakítják egy ország törvényeit, nem politikusok, hanem köztörvényes bűnözők.

Ezeket a hazug törvényeket vitatni nemhogy joga, de kötelessége is minden becsületes embernek.

Lehetne még hosszasan folytatni, de gondolatébresztőnek talán ennyi is elég. Remélem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!