Október 18,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az egyik oldalamon Árpád-sávos lobogó lengedezett, a másikon EU zászló

Én is elmentem tegnap „tüntikézni”. Mióta világ a világ és Fidesz a kormány, ez a kedvenc hobbim. Ingyen is van, stresszoldónak is kiváló, meg aztán szépséges város Budapest, egy kiadós séta kifejezetten kellemes a napsütésben… Sok tízezer másik honfitárssal, akiknek szintúgy tele a pöttyös hótaposója a Viktátorral és üzletfeleivel.

Nézegettem az arcokat, a transzparenseket, hallgattam a skandálást, meg egy-egy beszélgetésfoszlányt. Transzparenst nem vittem, arról már a CEU „tüntikén” leszoktam, marha nehéz egy ilyen izé, ha az ember lánya egyedül cipeli. Viszont az egyik oldalamon Árpád-sávos lobogó lengedezett, a másikon EU zászló, és ez bőven kárpótolt azért, hogy üres kézzel érkeztem.

Már a múlt heti hatalmas tüntetés után is sok remek cikkben, interjúban mondták, hogy a legnagyobb szó az, amikor együtt tüntet a bimbózó (vagy inkább virágzó és burjánzó) Viktatúra ellen a szélsőjobb és a bal, a fiatal és az idős, az értelmiség és a kevéssé iskolázott réteg, egyszóval „mi és ők” szekértáborok nélkül vonul egy városnyi vegyes ellenzék. Én ebben látom, hogy talán van remény… ha nem is most, ha nem is gyorsan és azonnal, de legalább van. Még nem sikerült teljességgel egymás torkának ugrasztani mindenkit, van közös nevező. Még mindig van? Megint van? Azt hiszem, lényegtelen. Van.

Sok olyan pillanatkép haladt el mellettem, ami nem tükrözte a sajnálatosan jellemző „kis magyar idegállapotot”. Középkorú, elegáns nő kért meg fintorogva egy szakadt pasast, hogy ne rá fújja már a füstöt. A pasas közölte, hogy „szépre száll a füst”, rávigyorgott, és eltaposta a cigit. Egy nagy csapat focihuligán megjelenésű férfi skandálta, hogy „ki-a-g#ci?-Or-bán!”, aztán elhallgattak, amikor odaértek pár kisgyerekes tüntető mellé, majd odébb vonultak, és tisztes távolból folytatták. Valaki elhajított egy összelapított sörösdobozt, egy másik meg felvette és a kukába dobta. Kismamának, kerekes székes tüntetőnek, rozoga, nagyon idős tüntetőnek a legsűrűbb tömeg is helyet csinált.

Számomra egyébként a tüntetés fénypontja az volt, amikor a Kossuth Lajos utca egyik emeleti ablakából egy nagyi és egy egészen kicsi gyerek nézte a vonuló tömeget, és a gyerek egyszer csak integetni kezdett. Valaki észrevette, visszaintegetett, aztán még valaki, és a következő pillanatban már vagy ezer ember integetett az ablakból izgatottan kihajolva vigyorgó bölcsisnek.

Most már tényleg csak azt szeretném látni, hogy ennek valami eredménye lesz. Hogy az egymásra figyelés, a megférés kiterjed a mindennapokra, és akkor az ilyen Viktatúráknak sem terem több babér.

Nem, nem veszem be a bogyómat és nem vonulok gumiszobába. Reménykedem.

Goitein Vera 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.