Már elvonási tüneteim voltak, amiért egy ideje nem hallottam az Orbán Viktor nevű ember igehirdetését a rádióban, de ez a bajom szerencsére elmúlt, mert visszatért minden a régi kerékvágásba. Pontosan ugyanabba a kátyúba, ahol eddig is volt és pontosan ugyanazokat a demagóg hazugságokat hallgathatjuk, amiket eddig is módunkban állt élvezni.
Én most egy kijelentésen botlottam meg, mégpedig azon, hogy Orbán Viktor szerződést akar kötni a nőkkel, mert rajtuk múlik a demográfia. Vagy micsoda. Igaz, hogy velem már valószínűleg nem szándékozik számolni Orbán anyajelöltként, miután a magam részéről elégnek tartom a három fiamat és nem tervezem, hogy a közeli, vagy távoli jövőben szaporodni kezdjek, de mégis több közöm van az anyasághoz, mint az Orbán nevű embernek, úgyhogy elmondom, mit gondolok én erről a legalább annyira keresztény, mint amennyire konzervatív ötletről és akkor még a jobboldaliságát meg sem említettem.
Az a helyzet, hogy a gyermekvállalás nem a nők dolga. Az egy dolog, hogy a tudomány mai állása szerint a nőknek van méhük, tehát szülni csak ők képesek, de a ded előállításához többnyire szükség van egy hímnemű illetőre is. Azonban ez még mindig csak a dolog technikai része és valójában ez a legkevésbé fontos ebben a történetben.
Mondom, én mit tartok fontosnak szülőként. Például azt, hogy egy gyermek lehetőleg családban nőhessen fel. Mégpedig olyan családban, amelyikről nem Orbán Viktor, de még csak nem is Semjén Zsolt dönti el, hogy az egy család, hanem bátran érezheti és nevezheti magát családnak az az érték- és szeretetközösség, amelyik minden normális társadalomban családnak minősül. Akkor is, ha van erről papírjuk és akkor is, ha nincs.
Tehát gyermeket nem egy nő, hanem két ember szokott vállalni. És nem azért vállalnak gyermeket, mert erre megkéri őket egy Orbán Viktor nevű illető, nem is azért, mert akkor elenged a kormány valamennyit a tartozásukból (amit aztán a társadalom fog helyettük kifizetni), nem is azért, mert akkor jár a CSOK (amit szintén a társadalom fizet), pláne nem az ingyen tankönyvért, az adókedvezményért (amit végül a minimálbéreseken hajt be a kormány) és főleg nem azért, mert ezt várja el a kormány. Gyermeket azért vállal két ember, mert gyermeket szeretnének. Ők ketten.
A gyermekvállalás nem pár éves projekt, hanem életfogytiglani vállalás. A cuki kisbabából hamar dilis kamasz lesz, aztán fiatal felnőtt. Az alapvető szükségletek biztosítása édeskevés, nem csak étel és ruha kell ugyanis annak a gyereknek és nem csak arra van szüksége, hogy lehetőleg télen se fagyjon meg. Szüksége van élettérre, megfelelő oktatásra, szabadságra, biztonságra, szeretetre, nyugalomra. Fiatal felnőttként szüksége lehet családi támogatásra, hogy tovább tudjon tanulni, aztán szüksége van megfelelő fizetésre, hogy meg tudja teremteni a saját otthonát, ahol majd a saját családjával élhet és a saját gyermekeit nevelheti fel.
Ezzel szemben ma Magyarország az Unió egyik legalacsonyabb béreivel kiszúrt szemű kisemberek országa, ahol egy fiatal nem képes az önálló otthonteremtésre, ahol a frissdiplomások sokmilliós adóssággal kezdik meg az életüket, ahol hátrányos megkülönböztetésben van része annak, aki nem szerez papírt arról, hogy ő családot alapított. Olyan országról beszélünk, ahol százezres tömegek éheznek masszívan, ahol hétszázezer ember fagyoskodik, mert nincs pénze tüzelőre, ahol a társadalom csaknem fele létminimum alatt él. Olyan ország ez, ahol bárki, bármikor elveszítheti az állását, akitől bármikor hatalmi szóval el lehet venni a vállalkozását, ahol megfelelő kapcsolatrendszer és szorgalmas nyelv nélkül szinte képtelenség boldogulni. Olyan országról beszélünk, ahol bárkit eltiporhat a hatalom, ha az illető nem a Fidesz feltétlen híve, ha ki meri nyitni a száját, ha elmondja a véleményét.
Normális ember szabad, fejlődő, toleráns, minden szempontból biztonságos országban óhajtja felnevelni a gyerekét, nem egy olyan helyen, ahol a hatalom csúcsán lévők szemrebbenés nélkül lopnak, csalnak, hazudnak, de ahol a bűnt nem követi büntetés, ahol a rendőrség, ügyészség, bíróság nem a polgárt, hanem a hatalmat szolgálja, ahol az egyház és az állam egymás seggéből ki sem látszik, ahol fontosabbak a stadionok, mint az egészségügy, vagy az oktatás, ahol nincsen szociális biztonság, ahol majdnem kötelező kereszténynek lenni és ahol a kormány megfélemlít, uszít, gyűlöletet kelt és minden létező bűnt elkövet a polgárai ellen, ahelyett, hogy tenné a dolgát.
Javaslom az Orbán nevű embernek, hogy kérdezze meg a külföldre költözött magyar fiatalokat, hogy miért mernek bátran gyermeket vállalni a migránshordáktól letaposott Angliában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Finnországban és miért nem mernek sokan itthon gyermeket vállalni.
Ha a keresztényi értékeket dédelgető puritán Orbán nevű ember gyereket akar, szüljön magának bátran. Legalább végre csinál valami olyasmit, ami neki fáj és nem másnak, neki kell végigküzdenie és nem másnak, ő vállalja érte a felelősséget és nem más. Minket pedig hagyjon békén, éppen elég kárt okozott már ennek a szerencsétlen országnak és úgy néz ki, a java még csak most jön.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.