VENDÉG

Tiszta szívből sajnálom nemzetemet

Pártunkkal és Kormányunkkal Szoros Szövetségben Dolgozó Hazafias Népfront… alias magyar parlamenti ellenzék.

Kezdem azt hinni, hogy valóban egy diliházban élek. Nem elég, hogy pártunk és kormányunk hülyének, sőt nemzetáruló Soros-bérencnek néz, mivel nem vagyok a hithű Fidesz-táborba tartozó alattvaló, most már az ellenzék is hülyének néz.

Prominens megszólalói naponta öntik a nyakam közé bukásuk okait. Választási csalás, az össze nem fogás, a médiatúlsúly, és persze a pénz. De a legszebb mégis az, hogy majd most jön a mélyelemzés, hogy miért nem működött az, ami nem is volt. Mert ugye ki kell elemezni, és ha majd kielemezték, kitörpölnek valami hatásos megoldást is a végén.

Most komolyan, még mindig nem látják a fától az erdőt? 8 év nem volt elég a megvilágosodáshoz? Mégis mennyi idő kellene még? 4-8-12 év? Amire végre diplomával rendelkező embereknek leesik. Egy biztos. Kezd kétségem lenni a diploma felől. Vajon Magyarországon adnak mellé valami tudást, vagy akár csak egy cseppnyi értelmet is? Kezd kétségem lenni efelől. Természetesen elnézést kérnék a diplomásoktól, de ha eme papír a politikai pályával párosul, akkor kezdem azt hinni, feleslegesen adták a tanulmányok végén.

Akkor elemezzünk.

Végeredmény. Fidesz: 2.824.206  Ellenzék: 2.852.717 Kamu pártokra leadott: kb. 80.000 Nem szavazott: 2.635.341

Tehát leszögezhetjük, hogy van 1/3-os Fidesz tábor megspékelve a külhoni kettős állampolgárokkal, akik ugye csak a pártlistára adhatták le a szavazatukat, tudjuk, hogy szinte mind a Fideszre szavazott. Adva van az ellenzéki tábor 1/3-dal, és van egy választástól távol maradó  tábor 1/3-dal. És most úgy áll a helyzet, hogy az egyharmados Fidesz tábor uralkodik 2/3-dal.

Attól most tekintsünk el, hogy még azt sem tudtuk pontosan kiszámolni, hogy hányan is szavazhattak.

Attól is, hogy párszáz szavazókörben választási csalások hozták az eredményt. Azt sem akarom most megemlíteni, hogy Ausztriában a választáskor 2 szavazókörben volt probléma ezért az egész szavazást megismételték. De hát ugye az ott a rothadó Nyugat, ahol még a bizalom a fontos. Szóval mondhatnám, ilyen ország nincs. De mint látjuk, tudjuk, mégis csak van.

Tapsoljuk meg magunkat, milyen kurva fasza ország vagyunk. Mára sikerült ismét egy fél feudalizmust kialakítani, annak minden kis apróságával együtt. És szépen haladunk a teljes megvalósítása felé. Ó, boldog ’30-as évek!

Pár éve írtam egy posztot, amikor elszabadult ez az egész össznépi, orbáni őrület a menekültekkel kapcsolatban. Amikor nyakig süllyedt az ország a pöcegödörben. Amikor Orbán kiengedte a gyűlölet szellemét a palackból, s mint akkor mondtam, senki nem lesz képes majd megállítani, visszatuszkolni. Azt hiszem, a mostani kétharmad  csak újabb lökést ad majd a gyűlölet-cunamihoz. Az  EQ (érzelmi intelligencia a gyengébbek kedvéért) hiányban szenvedő tömeg, amely simán felült a gyűlöletvonatra, nem lesz képes leszállni róla. Nemrég államilag csináltunk egy EQ-tesztet. Április 8.-án. 2.8 millió ember simán elbukott rajta. Ennyien szavaztak ugyanis Orbánra és a mentális agyrohasztására. Ők nem csak az EQ-teszten buknának meg hanem az IQ-tesztjük is a béke seggét verné. Természetesen joga van ezen felháborodnia és megsértődnie annak, akinek ez inge és szeret öltözködni. Ettől még a véleményem cseppet sem fog változni. A Fidesz az elmúlt nyolc évben lecserélte az értelmes támogató tömegét a frusztrált, akaratgyenge, buta, műveletlen és tanulatlan, bármivel irányítható tömegre. Nem az a szomorú, hogy nem látszik a kiút ebből a mocsárból, hanem az, hogy még mindig egyre mélyebbre-távolabbra gyalogolunk benne.

Mondtam már, ma is fenntartom: az ország el fog menni a falig. Ez nem jóslat, ez tény. Vannak törvények az életben, amik akkor is működnek, ha nem veszünk róluk tudomást, vagy csak nem akarjuk elfogadni, vagy az ego azt hiszi, hogy felette áll a törvénynek. Ok. Okozat. Tett és következmény.

De álljunk meg egy baráti szóra. Nem ez a megvezetett tábor tehet arról, hogy számára nincs alternatíva. Ők csak túlélnek. És e túlélési erőfeszítéseik közepette teljes joggal húzták be az ikszet a Fideszre.

Arra a Fideszre, amelyik közpénzt nem kímélve tekerte fel a félelem és a gyűlölet szunnyadó tüzét.

Annak, aki elég régóta él ebben a kis országban, képes nyitott szemmel járni, nem kell elemezni semmit. Pontosan tudja, látja, miért történt az, ami történt.

Nem most szúrtuk el, hanem 1990-ben. Akkor, amikor megalakult az Antall-kormány. Akkor, amikor azt hitte ez a nemzet, hogy a demokrácia az valami velünk született dolog. Természetes képessége az embernek. Ismeri, tudja mit takar. Lófaszt, mama!

Sosem élt demokráciában. Nézzük csak a múlt századot napjainkig. Horthy-, Rákosi-, Kádár-korszak. Mindegyiket imádta. Ezért aztán természetes közege az Orbán-korszak is.

Ha tehette volna, a rendszerváltás után alig öt évvel ez a nép már simán visszaállította volna a Kádár-korszakot. Befosott a kapitalizmustól, a szabadságtól, a felelősségvállalástól, a demokráciától. Irtózott a változástól.

Egy nemzet, amelyik sosem élt demokráciában, honnan tudná, mi az? A liberalizmust is valami tömjénfüstölt ördögi dolognak tartja. Libsi. Már kimondani sem hajlandó, ezért lerövidíti. Libsi. Valami mételynek tartja, ami mérgezi a lelkét. Tudatlanságában elvet mindent, ami a változás szikráját hordozná. A magyar nép többsége retteg a változástól. Az ismeretlentől. A faluba beköltözőt is gyüttmentnek tarja. Idegennek. Kerüli, bizalmatlan vele. Pedig pont olyan magyar mint ő, és mégis. Évszázados berögzült magyar szokás. A nép lelkében még mindig valami földesúrra vágyás van. Ezért aztán a helyi kiskirályok ma a földesurak. A helyi fideszes polgármester, akitől függ minden. Közmunka, kegy, alamizsna. Minden. Nagyobb úr ő a saját szemétdombján, mint Orbán Viktor. Ő ott helyben élet és halál ura. És a nép ott csak túlélni akar, ezért alkalmazkodik. Hibáztatható ezért? Nem. A hiba, amit elkövetett ez a nép, hogy az Antall-kormány nem emelte be az oktatásba tananyagként a demokrácia oktatását. Minden ott, abban a pillanatban lett elfuserálva. Nem kicsit. Nagyon. Nem kell hinni nekem. Én csak egy hang vagyok a sötétségben. Tessék lemenni vidékre, körülnézni és megkérdezni az embereket. Feltenni nekik egy apró kis egyszerű kérdést. Tudja-e, mi az a demokrácia? Tízből tíz olyan választ fog adni, hogy a fal adja a másikat. És ha feloldódva még el is kezdenek mesélni a falun élők, mondjuk a kocsmában, ami ugye a helyi sajtóklub, akkor teljesen világossá válik a nép lelke.

Lassan mondom: a vi-dé-ki ma-gyar-ság ir-tó-zik min-den vál-to-zás-tól! Pont.

A berögzült, tanult mintákat követi. Nem kell ezt elemezni. 8 éve tudhatná az ellenzék. Már csak azért is, mert amikor ők voltak hatalmon, náluk is pont úgy mentek a dolgok mint most, csak legfeljebb nem ennyire nyíltan és nem ennyi pénzből. Ez az ország mindig is az uram-bátyám világ volt. Ezt sem kell elemezni, tudjuk. Nagy íróink már 100 éve is megírták.

Sajnos zsákutcában van az ország. Egy olyan zsákutcába kormányozta be Orbán Viktor, amiben nincs sem hátraarc sem megfordulás. Egyetlen irány van. Végig menni a falig. Nem tudom, meddig fog majd tartani, de hogy az ország el fog menni a falig, abban teljesen biztos vagyok.

Ma az országban a félelem és a kiszolgáltatottság ül tort. Tömegek szenvednek ebben a betegségben. Ha egy társadalom EQ-szintje folyamatosan romlik, az a társadalom nem képes kimászni semmilyen gödörből. Ma az ország többségének sajnos folyamatosan romlik, mind az EQ-, mind az IQ-szintje. Statisztikák, felmérések tucatjai bizonyítják eme romló állapotot. Tiszta szívből sajnálom nemzetemet. Hittem egy jobb Magyarországban, még akkor is amikor tudtam milyen valójában a néplélek. Hittem, hogy képes fejlődni, képes lerázni berögzült örökségeit. Ma már nincs illúzióm, hogy képes rá, hogy bármennyi idő is adatik meg még ebben a létben nekem, megérjem a nemzet felemelkedését. Ami ma már világosan látszik, hogy ismét, mint már oly sokszor, kudarcot vallott ez a nemzet. Még mielőtt valaki rám aggatná, hogy ez pesszimizmus, szeretném világossá tenni, sajnos ez sokkal inkább realizmus.

Kivételes helyzetben vagyok. Szabad emberként, szabad elmével rendelkezem. Nincsen rám hatással semmi, ami az értékrendemen kívül helyezkedik el.

Eme kis gondolatszilánkom apropóját az alábbi ITT, ITT és ITT található írások, a választás körüli anomáliák, és az eltelt egy hét közéleti történései adták.

Mindenkitől, akit írásommal megbántottam, önérzetében megsértettem, bocsánatot kérek. De ha nem mondjuk ki végre, amit ki kell mondani, és csak tologatjuk a szőnyeg alá újra és újra a szemetünket, akkor sosem leszünk képesek élhető országot építeni. Ki kell mondani az igazságot, még akkor is ha fájdalmas, hogy tudjunk rá valódi megoldást találni. Mondjuk először is megfogni egymás kezét, és a gyengébbeket, az elesetteket, a most kilátástalanságban szenvedőket kivezetni a fényre. Ez a mi dolgunk, akik elég bátrak vagyunk a demokráciához.

Czotter József

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább