Június 25,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tessék nyugodtan félni az elkövetkezendő ötszázhetven évben is, lesz rá ok, garantálom

Nagyon fontos, döbbenetes cikket olvastam az Indexen. Olyat, ami szinte minden bajunkra választ ad, ami magyarázattal szolgál arra, miért tart ott ez az ország, ahol. Egyben – amennyiben elfogadjuk, hogy nem csupán a cikkben publikált levél írója, hanem a vidéken élő lakosság döntő része is így gondolkodik – biztossá teszi, hogy remény sincs a változásra. Sem most, sem soha az életben.

Igyekszem pár mondatban összefoglalni a levél lényegét: a vidéket behálózza a politikai maffia. A vidéken élők egzisztenciája, megélhetése attól függ, hogy a helyi kiskirály ad-e munkát, engedi-e érvényesülni az embert, vagy sem. Vidéken mindenki kiszolgáltatott, ezért mindenki az erősebb kutyára szavaz és ez így is marad mindaddig, ameddig az ellenzéki pártok fel nem számolják vidéken a korrupciót, ki nem építik a demokráciát és el nem érik azt, hogy mindenki tudása és szorgalma alapján érvényesülhessen. De ameddig egy vidéki embernek egy olyan rokona, hozzátartozója is van, aki a helyi kiskirálytól függ, addig ők bizony a Fideszre fognak szavazni, mégpedig félelemből és jól megfontolt egyéni érdekeik alapján.

Hát akkor ez így ennyi volt, esélytelen bármiféle demokratikus átalakulás. A levél szerzője azt állítja, hogy az ellenzéki pártok lényegében magára hagyták a vidéki embereket, ám ugyanakkor azt is állítja, hogy a vidéki emberek nem fognak az ellenzéki pártok egyike mellé sem állni, hiszen féltik a megélhetésüket.

Budapest lakossága jelen állás szerint nagyjából 1,8 millió. Ebből az következik, hogy 8 millió ember vidéki. Például én is az vagyok, bár a mondandóm szempontjából ez mellékes. Az viszont roppantul érdekelne, hogy a levélíró komolyan azt gondolja, hogy aki történetesen budapesti, az semmit nem kockáztat, ha szembefordul a hatalommal? Vagy úgy hiszi, Budapesten az égből hullik az étel, ingyen osztják a lakásokat és nincsen rezsi? Mi a különbség egy fővárosi ember kockázatvállalása és egy vidéki ember kockázatvállalása között, azon kívül, hogy semmi?

Azonban van egy sokkal fontosabb eleme is a levélnek és én képtelen vagyok megfejteni azokat a logikai bakugrásokat, amikkel szembesültem olvasás közben. Tehát: a vidéki ember kiszolgáltatott, mert ott vannak a kiskirályok, akik terrorizálják őt. Jöjjön valaki (egy párt, lehetőleg Budapestről), aki megmenti őket ezektől a zsarnokoktól, de ők ebben nem segítenek, mert félnek, sőt, keresztbe is tesznek, de ha ennek ellenére a megmentőnek sikerül elzavarni a kiskirályt, akkor majd a vidéki emberek onnantól kezdve nagyon fogják élvezni a demokráciát.

Komolyan tetszik azt gondolni, hogy majd valaki talpig páncélban odalovagol Akárholfalvára és legyőzi a hétfejű erőskutyát? Hát nem a közösség feladata lenne ez? Nem a közösségnek lenne meg az ereje, lehetőség és joga arra, hogy megválassza, adott esetben elzavarja a saját vezetőit? Ki szokott Akárholfalván szavazni? Nem az ott élő emberek? Ja, hogy ők félnek? Akkor jó. Tessék nyugodtan félni az elkövetkezendő ötszázhetven évben is, lesz rá ok, garantálom.

Az a helyzet, hogy lényegében valamiféle Kádár-rendszerről tetszik álmodozni és közben azt tetszik mondani, hogy majd az el fogja hozni az áhított demokráciát, amire végső soron a vidéki emberek is hőn áhítoznak, csak éppen gyávák hozzá, hogy tegyenek érte, hogy a saját kezükbe vegyék a sorsukat, de amennyiben valaki elhozza nekik ezt az európai vívmányt, akkor elfogadják? Rossz hírem van: ez nem így működik. A demokrácia – hogy ne legyenek kiskirályok, sem kiszolgáltatott emberek, az is demokrácia – az egyéneknél kezdődik, aztán a családokban, közösségekben folytatódik. Vagy így, vagy sehogy. Diktatúrát diktatúrával le lehet győzni, de az még akkor is csak diktatúra marad, ez a nagy büdös igazság.

Tüntethetnek akárhányan akár az EU, akár a Szteppelő Unikornisok zászlaja alatt, ez mindaddig hatástalan marad, amíg mindenkinek van minimum egy közeli hozzátartozója, akinek megélhetése a „helyi kiskirályok” egyikétől függ – és ez nemcsak a kormány, hanem az ellenzék kiskirályaira is vonatkozik.

Ja? Akkor jó. Akkor maradjunk szépen így, ahogy vagyunk. Tessenek csak nyugodtan várni a pártoktól, a politikától, hogy az majd tökön rúgja önmagát. Nem fogja. Ha a választók mindent eltűrnek, ha gyávák elzavarni a nyakukon élősködő korrupt gazembereket, akkor hamarosan nem csak a minimum egy közeli hozzátartozó megélhetését lehet majd félteni, hanem meg kell tanulni időben lekapni a süveget, amikor a helyi kiskirály mercije közeledik, mindezt persze térden állva, lehajtott fejjel és közben azért sem árt szaporán fohászkodni, hogy az illető nagyúr meg ne kívánja a hajbókoló valamelyik zsenge rokonát, vagy magát a hajbókolót. Szerintem el is lehet kezdeni a gyakorlást, hamarosan szükség lehet rá.

 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.