December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


És most azt tetszik mondani, hogy rohadjanak is meg a civilek, a függetlenek?

Nem lehet divatpolitizálást folytatni tovább Magyarországon. Nem fog megmenteni minket sem az EU, sem Angela Merkel, sem a civilek, sem a független jelöltek. Kőkemény reálpolitizálásra van szükség.

(…) kutya nehéz évek jönnek, a legnehezebbek a rendszerváltás óta, főleg a baloldal számára.

Egyikünknek sem lesz leányálom, de a munkát nem szabad megspórolni.

Meg kellene őrizni az MSZP nyitottságát, mert eredményt csak a legszélesebb összefogás mellett lehet elérni, és nem szabad lemondani a vidékről. A vidéket újra kell szervezni.

Ahogy a kolléga mondaná, ami szép, az szép, arról beszélni kell. A fenti gondolatok két napja, a Fidesz kétharmados győzelme után pontosan 9 nappal hangzottak el az ATV Egyenes beszéd című műsorában, és többet elmondanak őfelsége ellenzéke állapotáról, mint könyvtárnyi szakirodalom. A fenti gondolatok Kunhalmi Ágnest kútfejét dicsérik, aki saját bevallása szerint nagy erőkkel szeretné átvenni az MSZP – Molnár Gyula lemondása okán megüresedett – elnöki székét. Hát hiszen nehéz idők komoly embereket kívánnak, nem igaz?

Nem tudom, ki hogy van vele, az se érdekel, ha pont nem lesz népszerű, amit írok és megint sokan vérig sértve érzik majd magukat – el nem tagadva Kunhalmi egyéni választókerületi győzelmének jelentőségét -, de engem a sírógörcs kerülget, ha összeolvasom ezeket a lózungszerű tőmondatokat. Amelyek nem a választási kampány hevében hangzottak el, nem is három évvel ezelőtt, hanem néhány súlyos nappal az után, hogy a Fidesz gyakorlatilag porrá zúzta az ellenzéket, beleértve az MSZP-t is. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Kunhalmi szerint ki tehet a baloldal csúfos alulmaradásáról, na ki? Botka, DK, LMP.

Nem lehet tovább divatpolitizálást folytatni Magyarországon? Meg kell erősíteni a vidéket? Nem kell másoktól várni, hogy megmentsenek bennünket? Nem szabad megspórolni a munkát? Akkor nyolc évig mit tetszettek csinálni? Arról lehet valami önreflexiót hallani, olvasni valahol? Hogy lehet, hogy az április 8-ai fiaskó után egyetlen önkritikus mondat nem hangzik el annak a politikusnak a szájából, aki saját bevallása szerint éppen arra vállalkozik, hogy a Fidesz egykori váltópártját vezesse ezekben a kutya nehéz időkben?

Nem értem, és akkor se érteném, ha az MSZP tényszerűen nem a választás legnagyobb vesztese lenne, ha nem lenne számokkal alátámasztható, hogy Horn Gyula jobb időket megélt pártja ma már teljesen felszívódott a vidéki Magyarországon. Kikopott, nem tényező, nincs. Nem azért, mert évekig nem volt az, hanem mert teljes mértékben elveszítette a pozícióit és tulajdonképpen a kapcsolatát is a vidéki Magyarországgal. Tetszik, vagy sem, ezek tények. Akkor is, ha közben diktatúrázunk és arról panaszkodunk valamelyik még működő ellenzéki televízió stúdiójában, hogy ezen a nehezített terepen amúgy sincs semmi esélyünk a Fidesszel szemben. Erről már épp eleget beszéltünk ahhoz, hogy most ennek a történetnek a másik oldaláról is szó essék.

Nem szabad lemondani a vidékről és a munkát nem szabad megspórolni? Tényleg? Nekem az az érzésem, hogy az ellenzéki pártok egy jó részének elmúlt nyolc éve (csak az vegye magára, akit érint) semmi másról nem szólt. Mint arról, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Meg arról, hogy közleményekben, nyilatkozatokban – a még el nem taposott újságírók által feltárt, kiperelt, kioknyomozott, kontextusba helyezett, szájbarágott sztorik nyomán – teli szájjal orbánoztak. Meg arról, hogy kipirult arccal vették tudomásul, hogy a parlamenti patkóban Orbán hogyan csinál belőlük hülyét, amikor éppen méltóztatott befáradni oda.

És micsoda szörnyűség, hogy bezárták a Népszabadságot, hogy a vidéki Magyarország nem jut valós hírekhez, ugye? És ha ezt mindenki tudta, akkor mi akadályozta meg Kunhalmi Ágnes pártját abban, hogy önmagát nem kímélve, esőben, hóban, sárban, vagy éppen 43 fokos melegben járják az országot és eljussanak oda, ahova csak a propaganda jut el? Ez a munka elvégezhető lett volna azokból a szűkös erőforrásokból is, amelyekkel az ellenzéki pártok rendelkeztek, ez nem a pénzen múlt. Hanem a munkán, a talpaláson, a budapesti komfortzónából való kilépésen. Igen, a munkát meg tetszettek spórolni. Nyolc kerek évig. És most azt tetszik mondani, hogy rohadjanak is meg a civilek, a független jelöltek (csak nem Márki-Zay Péterre gondolt Kunhalmi Ágnes, akinek hódmezővásárhelyi győzelmén felbuzdulva kormányváltást vizionáltak), mert a kőkemény reálpolitizálás lesz a megoldás.

Az a baj, hogy önkritika nélkül ez nem fog menni. A civileket egyébként elég nagy butaság éppen most ekézni, amikor az ellenzéki pártokat külön-külön és együttesen is megszégyenítve éppen az elmúlt évek legnagyobb ellenzéki tüntetését hozták tető alá egyetlen hét alatt. Ez így nem fog menni. A másokra mutogatás nem reálpolitizálás. A Budapestről megnyerni tervezett választás nem reálpolitizálás, a felelősséggel való nem szembenézés nem reálpolitizálás. Pláne, hogy még az sem igaz, hogy a Fidesz megoldotta volna az elnéptelenedő, leszakadó, elöregedő, társadalmi különbségeket újratermelő, munkanélküliség által sújtott kistelepülések problémáit. Nem igaz, hogy a Fidesz nyolc év alatt elhozta a Kánaánt ezekre a településekre, mégis maguk alá gyűrtek mindent és mindenkit, az ellenzék pedig meg sem próbált úgy tenni, mintha az ellenzékiség része lenne a terepmunka, az alulról szerveződő építkezés.

Persze egy pillanatig sem gondoltuk, hogy a parlamenti bojkott jegyében majd szépen visszaadják a mandátumukat és meghagyják a Fidesznek a nagyszerű lehetőséget, hogy egymás között elszórakozgassanak, ahogyan eddig is tették. Viszont ha már így utólag nagyon okos mindenki, akkor a botkázás, dékázás, elempézés helyett a minimum lett volna a kudarcok okainál felsorakoztatni az elpocsékolt, vegetálással, csodavárással töltött elmúlt nyolc évet. Amikor el tetszettek mulasztani elvégezni azt a munkát, amit a Fidesz ellenzékben nagyon helyesen elvégzett.

Önök valószínűleg nem értik, most sem értik, a tüntető emberek oldalán vonulva sem értik, hogy azoknak az embereknek önökből pontosan annyira elegük van, mint a Fideszből. Hogy óriási és valószínűleg visszafordíthatatlan az a csalódás, amit okoztak nekik. Ahogy a fenti ábrát elnézem, ennek a ténynek a felismerése soha nem is fog bekövetkezni. Ennélfogva egyre kevésbé tűnik túlzásnak ama megállapítás, hogy ez a Fidesz csak ezzel az ellenzékkel együtt fog valaha is megbukni. Vagy soha. A bukáshoz pedig pontosan azokra lesz szükség, akikre Kunhalmi szerint semmi szükség. Civilekre és hiteles függetlenekre.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.