Fura dolog az alternatív valóság. Ha ráadásul párhuzamosan több ilyen is jelen van egy regényben, akkor nagyon kell koncentrálni ahhoz, hogy követni lehessen a történetet. Amikor azonban ezekkel a párhuzamos valóságokkal nem egy irodalmi műben, hanem az életünkben, az országunkban szembesülünk, az meglehetősen súlyos következményekkel jár, ráadásul sem szórakoztatónak, sem viccesnek nem lehet nevezni.
Néztem tegnap valami műsort valahol, okos újságírók beszéltek okos dolgokról. Vagy ilyesmi. Arra lettem figyelmes, hogy simán elfogadják egyik, vagy másik alternatív valóságot (olykor keverve is ezeket a fiktív dimenziókat) és ahhoz igazítják a maguk valóságát, ami ettől szintén egy újabb alternatív valóságot hozott létre, ahelyett – ami szükséges lenne -, hogy a már meglévőket hozták volna vissza a realitás talajára. Pedig nem lenne túl nagy baj, ha legalább azok, akik újságírónak vallják magukat (akár azért, mert tényleg újságírók, akár azért, mert úgy hiszik, hogy azok) nem bonyolítanák és ködösítenék az amúgy is bonyolultat és ködöset, hanem igyekeznének tisztítani azt.
Ezt az elveszést az alternatív valóságok között nem csak az okos bácsik beszélgetésében tapasztaltam, hanem az írott médiában is. Néha el sem tudom dönteni, hogy szimplán átgondolatlan egy cikk, rossz napja van a költőnek, vagy nagyon is megéri hülyének lenni és itt nem kimondottan a kattintásszám növekedésére gondolok, hanem szabad szemmel is jól látható, de jól titkolt összegekre.
Én, mint aki sem újságíró, sem mindenkinél okosabb nem vagyok, de még csak nem is vagyok alkalmazottja egyetlen független hírportálnak sem, nem igazán értem, miért kell a felkavart iszapot tovább habosítani. Mondom, mi a gondom.
Az ellenzéki pártok és a most megjelenő ellenzék – akiket szombaton százezer honfitársunk képviselt a tüntetésen – nem azonos. Olyannyira nem, hogy az ellenzéknek pont annyira elege van a kormánypártból, mint az ellenzéki pártokból. Miért járnak élen a független újságírók ennek a kettőnek a konzekvens összemosásában?
Az ellenzéki pártok oszlása-foszlása-vergődése-döglődése egyre kevesebbeket érdekel. Pofozkodjanak, veszekedjenek, lépjenek ki és lépjenek be, vesszenek össze, vagy béküljenek ki bátran. Senkit nem érdekel. Pont úgy nem lényeges, ahogy az sem, hogy Orbán Viktor melyik paprikajancsiját melyik babaszékbe ülteti a játszási teadélutánon. Semmin nem változtat, az egyik is, a másik is magának és magával játszik, mégpedig a maga által kreált, ötletszerűen bármikor változtatható szabályok szerint. Ezt ideje lenne észrevenni.
Azt is ideje lenne észrevenni és tudatosítani az olvasókkal, hogy nem a társadalom függ a pártoktól, hanem a pártok függenek a polgároktól. Szombaton nem az ellenzéki és álellenzéki pártok erődemonstrációját láthattuk, hanem a civil, polgári társadalom eszmélését.
Nem kellene elfogadni Orbán valóságát. Nem kellene úgy tenni, mintha a Fidesz győzött volna a választáson. Nem győzött. A választáson megjelent szavazók kevesebb mint fele voksolt a Fideszre. Ha a határon áthurcolt és így magyarországi szavazónak titulált ukrán és még ki tudja milyen polgárokat, valamint a kényszerrel és zsarolással maguk mellé kényszerített szavazókat le tudnánk venni a létszámból (nem tudjuk), ez az arány még alacsonyabb lenne. Tiszta választáson a Fidesz nem győzött volna, sem kétharmada, sem többsége nem lenne. A töredékszavazatos hókuszpókusz, a határon túliaktól kiénekelt szavazatok (itt jegyzem meg, hogy egymillió határon túli magyarból mindösszesen kétszázvalahányezer szavazott, a többi nem és ez jó hír, mert ezek szerint a hetven százalékukat nem lehetett becsapni, sem felvásárolni), az átrajzolt választási körzetek ellenére is kellettek a csalások. Az elhagyott pecsétek, a véletlenül más párthoz jóváírt voksok, a brutálisan magas arányú érvénytelen szavazatok, a hírzárlat, a sajnálatosan összeomlott elektronikus rendszer, amit még most sem tudtak helyrehozni, a töredékszavazatokat ide-oda számoló szoftvert tulajdonló cég felvásárlása. Mindezek előtt kellett persze a választási törvény átírása is. Valakit megkérdezett a kormány, hogy hozzájárul-e a választási törvény megváltoztatásához? Vagy az Alkotmány eltörléséhez? Akkor jó, mert engem sem. Volt ezekről népszavazás? Akkor mitől is legitim mindez?
Tehát a Fideszre még úgy sem szavazott a polgárok fele, hogy vért izzadtak a fiúk, Alaptörvényt töröltek el, törvényeket módosítottak (az utolsó pillanatban is), az ország minden pénze és minden médiafelülete a rendelkezésükre állt, az NVI-től kezdve mindenki nekik muzsikált, de még a külhoni szavazatokkal együtt sincs meg a fele.
Most jön az, hogy nem lehet összehasonlítani a monolit-Fideszt és a töredezett ellenzéket, hiszen ez utóbbiak külön-külön kaptak akármennyit, a Fidesz pedig egyben. De, össze lehet, össze is kell hasonlítani. A választás irgalmatlanul egyszerű, éppen a Fidesz tette ilyenné. Az eldöntendő kérdés úgy szólt: Fidesz, vagy nem Fidesz. A nem Fidesz győzött. Ne tegyünk már úgy, mintha ez nem erről szólt volna. Ne fogadjuk már el szó nélkül az újabb hazugságot és főleg ne terjesszük.
A Fidesz törvénytelenségekkel, csalással, zsarolással, hazugságokkal maradt hatalmon. Felesleges úgy tenni, mintha ez lett volna a választók többségének az akarata, mert ez nem igaz. És ne tegyünk úgy, mintha a szombati tüntetés az ellenzéki pártokról szólt volna, mert nem arról szólt. A Fidesznek lett egy új, most formálódó, egyre erősebb ellenzéke. Mi, polgárok vagyunk az új ellenzék. Ráadásul nem csak a Fidesz, hanem az ellenzéki pártok ellenzéke is mi vagyunk. Új helyzet van. Úgy gondolom, ez a rögvaló a sok alternatív valóság mellett. Érdemes lenne ebben gondolkodni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.