Van egy Pauska Zsolt nevű ember, aki már pusztán attól, hogy Mészáros Lőrinc az ő főnöke, magasabb szellemi szintet képes megugrani, mint bárki más, akinek nem Mészáros Lőrinc a főnöke. Pauska úr a Mediaworks tartalomfejlesztési igazgatója és mint ilyen, feltétlenül fontosnak érezte, hogy megmondja. A magáét. Szerinte minden ellenzéki és minden újságíró (természetesen csak azok, akik nem Lőrinc baráttól, Andy Vajnától, vagy Habony Árpádtól, netán a Fidesztől kapják a fizetésüket) agyhalott.
Amúgy lehet neki némi igazsága, mondom én ezt úgy, hogy nem vagyok sajtó. Sem. De azért ütöm a billentyűket és felmerült már bennem is, hogy mi a büdös francért teszem ezt önmagammal és a családommal. Szarhatnék is az egészre, elhúzhatnék az országból, vagy maradhatnék és csak a magam dolgával törődhetnék. Esetleg felajánlhatnám a szolgálataimat a maffiának és nyugodtan járkálhatnék külföldi rendszámú terepjáróval, havonta jönne a zsíros fizetési boríték, aggódnom se kellene semmiért, mert megvédene a gazda. Ha lenne eszem, ezt csinálnám. De ezek szerint nincs eszem, csak a rohadtul megcsontosodott gerincem, ami nem hajlik, legfeljebb törik. Még nem tört el.
Pauska mester cikke rövid, de annál sokatmondóbb. Főleg az utolsó bekezdés jelentős, azt ide is teszem szépen:
Azonban rosszabb a helyzet. Az oktatás, a kulturális és művészeti élet plusz az elektronikus sajtó nagyobbik része ugyanis továbbra is a kezükben van, és ezeken a területeken, ha kell vérrel-vassal, de a saját normáikat érvényesítik. Az a kérdés, még meddig.
Mármint az agyhalott ellenzék és az agyhalott média kezében van mindez. Pauska szerint. Mondja ezt a zsinórban harmadik négy éves ciklusára éppen berendezkedő Fidesz hűséges szolgája. Hogy a nyolc éve tűzzel-vassal irtott, karaktergyilkosságokkal ritkított, megfélemlíteni igyekezett, egzisztenciálisan ellehetetlenített, ezer irányból lejáratni próbált nem kormánypárti oldal (és itt elnézést kérek Pauska úrtól, hogy nem ballib oldalt írok, mint ahogy ő tette, de bőven van jobboldali értékrendű ember is a Fidesz áljobboldaliságával szemben) kezében van lényegében a kulturális, a művészeti élet, az oktatás és az elektronikus sajtó döntő része. Na, ez meg hogy lehet? Igyekszem segíteni a dilemma megoldásában.
Az oktatás alatt feltételezésem szerint nem az általános iskolai oktatást, hanem a felsőoktatást érti a szerző. Már csak azért is gondolom, mert az általános- és középiskolai pedagógusoknak egyáltalán semmi beleszólásuk nincs az oktatásba, tehát nem veszélyeztethetik a Fidesz nyolcadik éve tartó kulturális forradalmát. Igen, kulturális forradalom zajlik, mint annak idején Kínában. Hosszú évek óta mondogatom ezt, de többnyire kiröhögtek miatta. Talán most kevésbé vidorak azok, akik sokáig vigyorogtak a sötét jóslataimon, hogy bizony lesz ez még rosszabb is. Hát lett és ez még nem a vége. Hiszen böki Mészáros Lőrinc alkalmazottjának a szemét, hogy még létezik az egyetemeken egy minimális oktatói autonómia, hiába ültetett a Fidesz mindenhová komiszárokat. Még mindig vannak nem-fideszes művészek, akik jogot formálnak a szabad gondolkodásra, vannak szabadon alkotó emberek. Sőt (bár ezt nem írta le a költő, de egyértelműen következik a panaszból), ezeknek a független művészeknek van közönségük, vannak nézőik, hallgatóik, olvasóik, még most is bemennek az emberek a darabjaikra, megveszik a könyveiket, megtöltik a koncertjeiket. Gyalázat.
És az elektronikus sajtó, aminek a nagyobbik része az ellenség kezén van. Mondja Pauska. Holott nem, számszerűleg az elektronikus sajtó elsöprő többsége a Fidesz markában van. A nyomtatott sajtót lényegében beszántották. A bajuk az, hogy az internetet nehéz beszántani. Megvehették az Origót, az önkéntes szerveződésben létrejövő portálok és blogok megtalálják a maguk közönségét. Ez egyetlen módon lehetséges: van igény és van elég elszánt ember, aki tud bánni a szavakkal. Mindezt úgy, hogy a fideszes médiába ömlik a közpénz, a Schmitt Mária és társainak jól fizetett blogjain mégis csekély az olvasottság. Van néhány nagyobb portál, befektetőkkel a háta mögött, az újságírók itt számíthatnak a havi fizetésre, vannak háttérmunkások, költségkeret, minden, ami szükséges a működéshez. És van számtalan kis portál (mint amilyen a Szalonna is), amelyiket csak az ott dolgozók lelkesedése hajt, az olvasók adományai tartanak életben úgy, ahogy, soha nem biztos, hogy lesz elég pénz a költségekre, fizetés akkor és annyi, ha és amennyi jut, de az se mindenkinek. Ez van és mégis működik, az olvasottság alapján úgy érzékeli a korlátlan eszközökkel működő Mészáros médiabirodalom egyik legfőbb vezetője, hogy nyomasztó túlsúly nehezedik rájuk.
Ez az, ami reményt ad. Mert ahogy a művészeket, úgy a médiát is az olvasók, a közönség tartja életben. Ha ők nem lennének kíváncsiak arra, amit a média leír, nem lenne miért és nem lenne kinek írni. Ha semmi más, ez elgondolkodtathatná Pauska urat és a hozzá hasonló urakat és hölgyeket. De úgy tűnik, oly mértékben túlteng az IQ-nak képzelt nagyképűség, hogy fel sem merül bennük a kérdés: közpénzből származó milliárdok, megrendelt cikkek, állami hirdetésekből befolyó százmilliók nélkül hogyan képes működni mégis az ellenzéki média. Pedig nem ártana eltöprengeni ezen, mert a dolgok néha elég gyorsan képesek megváltozni.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.