Gyászolok én is, mint mindenki más, aki reménykedett a változásban. Nem vártam csodát (szerintem a többség nem várt ilyesmit), csak reményt, hogy meg lehet törni a kiteljesedőben lévő diktatúrát, meg lehet gátolni a teljes kiépülését egy olyan rendszernek, amilyenre talán még nem volt példa Magyarországon. Nem a kormányváltásban bíztam – azt legfeljebb csak reméltem csendesen -, de abban igen, hogy nem lesz többségük, nem lesz kétharmaduk.
A remény elveszett és ez fájdalmasabb, megrázóbb, mint bármi más. Ahogy sokan mások, én sem hiszem el, hogy valóban ez volt az ország döntése. Nem hiszem el, hogy nem csaltak. Véleményem szerint csaltak, mert nem volt más választásuk, egyszerűen nem bukhatták a teljhatalmat. Az informatikai rendszer anomáliáit mindenki tapasztalhatta. Aki nem hisz a csodákban – én nem hiszek – az minimum gyanakszik. És meg is van minden okom a gyanakvásra. Amelyik kormány egészében és tagonként is nyolc éve szemrebbenés nélkül hazudik bele az arcunkba, az miért éppen a választással kapcsolatban ne hazudna? Hiszen az eredményen az életük múlik, azért futottak és futnak most is. Ha választani kell, hogy csalnak, vagy börtönbe mennek, ugyan mit fognak választani? Na ugye.
De mindentől függetlenül ez van és kötve hiszem, hogy ezen lehetséges változtatni. Ki vizsgálná ki, ki tenne feljelentést, ki hozna döntést? A fideszes rendőrség, a fideszes ügyészség, a fideszes bíróságok valamelyike? Ezt a rendszert választással megdönteni már nem lehet. Nem engedhetik meg maguknak. És abban, hogy ennyire csak az ő akaratukon múlhasson minden, hogy a választópolgárok akarata ne érvényesülhessen, de még csak a választás tisztasága se lehessen kétségtelen, az ellenzéki pártok szorgos munkája, vagy éppen szorgos semmittevése is nagyon kellett.
Ugyanis nem az történt, hogy a társadalom döntő többsége el akarta ezeket zavarni. Nem. A társadalom jókora hányada azt akarja, hogy maradjon a Fidesz. És pont az a réteg ragaszkodik foggal-körömmel ezekhez, amelyik réteget pontosan ez a maffiakormány tartja nyomorban, tudatlanságban, kiszolgáltatottságban. Nem véletlenül, nem azért, mert ennyire amatőrök. Nem. Nagyon is tudatosan. A tájékozatlan, a napi életbenmaradásért küzdő, a közmunkától és a fideszes polgármestertől függő ember nem lát többet, mint ami körülveszi. A köztévét nézi, mert csak az jut el hozzá. Vagy az sem. A megyei lapokat olvassa, mert csak az jut el hozzá. Vagy az sem. De a választás előtt a kiló krumpli, az üveg étolaj, a párezer forint eljut hozzá. És azt a Fidesz adja, mert a Fidesz figyel rá, törődik vele. Ezért a Fideszre kell szavazni. És a Fidesz megvédi őt és családját a gyilkosoktól, erőszaktevőktől, akiket nevezhetünk migránsnak, sorosgyörgynek, piréznek vagy bárminek, de a tudatlanság mindig együtt jár a félelemmel és a kiszolgáltatottsággal. Ha a Fidesz azzal kampányolt volna, hogy a villámlás isten büntetése, de ők meg tudják védeni ezeket az embereket a villámcsapástól, akkor is rájuk szavaztak volna, mert azt is elhitték volna.
A Fidesznek elemi érdeke, hogy ez a réteg továbbra is nyomorban és tudatlanságban maradjon, sőt, szélesíteni kell ezt a tábort.
Az ellenzéki pártok feladata éppen az lenne, hogy csökkentsék a tudatlanságot és kiszolgáltatottságot, hogy megpróbálják ellensúlyozni a tájékozatlanságot, hogy érthető, emészthető módon megfogalmazott programot hirdessenek a leszakított régiókban élőknek. Ezt nem lehet megtenni sajtótájékoztatókon, mert az ezekhez az emberekhez nem jut el, de ha eljutna, akkor sem értenék.
Ők azt értik, hogy nincs munka, nincs orvos, nincs posta, csak közmunka van, amit a kormány ad és a kormány el is vehet. Ezeken a településeken ott ülnek a fideszes polgármesterek, akik hazugsággal, vagy fenyegetéssel, tűzifával, közmunkához jutás ígéretével, vagy a közmunka elvesztésének fenyegetésével rá tudják venni ezeket az embereket arra, hogy a Fideszt támogassák. Önként. Már amennyiben ilyen helyzetben beszélhetünk önálló döntésről. Szerintem egyébként nem beszélhetünk.
A Fidesz ezt pontosan érti, az ellenzéki pártok pedig nem értik. Vagy azért, mert idióták, vagy azért, mert nem is akarják érteni, mert lusták, mohók és töketlenek. A közpénzből származó támogatást felmarkolják, elbohóckodnak a parlamentnek nevezett kisegítőben, ülnek a közpénzből fenntartott irodákban és gyártják a senkit nem érdeklő sajtóközleményeket, felveszik a zsíros fizetéseket, nyomkodják a közpénzből fizetett laptopokat, okostelefonokat és igazából jól elvannak maguknak.
Ha ebben az országban történt bármi érdemi munka azért, hogy meg lehessen egyszer buktatni a rablóbandát, azt nem az ellenzéki pártok végezték el, hanem civil szervezetek, civil polgárok, bátor közéleti szereplők, művészek, elszánt újságírók és egyéb írástudók. Nem véletlen az, hogy a Fidesz nem az ellenzéki pártokat akarja kinyírni, hanem a civil szervezeteket, független lapokat és portálokat. Ők az ellenzéki pártokkal elmutyizgatnak, szükség van rájuk, mert ők legitimálják a világ szemében ezt a szart, amiben nyolcadik éve ülünk. Ha kivétel nélkül minden ellenzéki politikus kivonulna a parlamentből, az megfelelő jelzés lenne a külvilág felé. De nem fogják megtenni, mert a milliós fizetés, az egyéb juttatások, a biztonságos, jó élet lehetősége sokkal vonzóbb, mint az aprómunka, a kiszolgáltatottság, a nélkülözés.
Amit a civilek és az ellenzéki betűvetők és aktivisták vállalnak, azt az ellenzéki politikusok nem vállalják. Nekik nem éri meg, mert jó így is, ahogy most van. Az ellenzéki pártokat éppen úgy le kell váltani a jelen formájukban, mint a kormánypártot. Egymást tartják életben, egymást támogatják. Csakhogy ez az ország nem róluk szól, nem párszáz ember megélhetése a cél, hanem tízmillió ember élete.
Nem tudom én sem, mi a megoldás, hogy merre kellene indulni. Gondolkodni kell közösen és létrehozni egy valódi, alulról építkező, a köz érdekében dolgozó szervezetet. Akár nevezhetjük pártnak is. Van ebben az országban elég becsületes, értelmes, alkalmas ember, csak meg kell őket találni, aztán pedig meg kell őket védeni a hiénáktól. Mert most a hiénák kora jött el és senkinek ne legyen kétsége, a maffia megpróbálja befejezni azt, amit elkezdett. Megpróbálják végleg elhallgattatni az utolsó szabad hangokat is. A következő időszak erről fog szólni. Nekünk pedig arról, hogy megpróbáljuk túlélni, megpróbálunk megerősödni és megpróbálunk visszaütni. Nem kis feladat, de vagyunk elegen. Nyolcadikán megmutattuk, hogy vagyunk elegen.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.