NEHAZUGGY

A bosszú közeledik és nincs hová kitérni előle

Forgács Erzsébet | 2018. Április 13, Péntek | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Mi lesz most? Nagyjából ez a kérdés forog most sokunk agyában, a Fidesz senki által nem várt, igen gyanús körülmények között elért kétharmados győzelme után. Mi lesz most? A kormánypárt nem fog lassítani, az biztos. Kezükben a teljhatalom, valószínűleg rákapcsolnak és eltapossák, vagy megpróbálják eltaposni azt az ellenzéket, amelyiktől a leginkább félnek. A civileket. Az ellenzéki választókat. A médiát.

Azt már tudjuk, vagy tudni véljük, hogy a legszegényebb régiókban volt a legmagasabb a Fidesz támogatottsága. Havi 30-40 000 forintból élők támogatták lelkesen a kormánypártot és sok újságíró, elemző, politológus szájából hallottam az elmúlt napokban, hogy ez így érthető, rendben van és ezek az emberek a maguk szempontjai szerint jól, bölcsen szavaztak. Remek. Akkor marad a kérdés: mi lesz most?

Azok az eseti közmunkából nyomorgó emberek, akik megerősítették a Fideszt a hatalomban, gondolnak vajon arra, hogy ez az ő életükben mit fog jelenteni? Nem ma, de holnap érezni fogják ők is a változást. És ez a változás valószínűleg elemi erővel fog rájuk hatni. Hiszen éppen ők azok, akik a civil szervezetek segítségére szorulnak. Én már látom azt, ami megjósolható volt. Sok támogató, aki eddig összeadta a ruhára, tüzelőre, tartós élelmiszerre, gyógyszerre valót, amit a civil szervezetek eljuttattak ezekbe a szegénység sújtotta régiókba, visszavonul. Érthetően. Hiszen a többség magától vonja meg azt, amit a rászorulók segítésére szán. A tüzelő, a bab, a kolbász, májkrém, liszt, olaj, cipő, mosógép, krumpli, tészta csak úgy tudja megtölteni az adomány szállítására használt furgonokat, ha az adományozó lemond a márkásabb cipőről, magának az olcsóbb szappant veszi meg, tovább spórol a hűtőgép lecserélésére, elhalasztja a nyílászáró javíttatását, vagy nem megy el nyaralni.

Most sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is tegyék, miért mondjanak le a jobb életről azért, hogy etessék azokat, akik aztán konzerválják ezt a szörnyű állapotot? Miért támogassák azokat, akik ragaszkodnak a nyomorukhoz, sőt, mindenki más életét is nehezebbé teszik? Tartok tőle, hogy a kérdés jogos. Látom a civil szervezetek harcát, igyekeznek meggyőzni a támogatóikat arról, hogy nem az a megoldás, ha kivonulnak a nyomorba süppedt településekről. Igyekeznek elmagyarázni, hogy ezek az emberek éhen fognak halni, ha nem kapnak segítséget.

Évek óta az történik, hogy ezek a civil szervezetek lassan, szinte észrevétlenül átvették az államtól annak bizonyos feladatait. A nyomorgók felemelése, de még életben tartása sem a társadalom feladata, hanem ez állami kötelezettség. Ezért (is) fizetjük a rengeteg adót, egyéb közterhet. Abból a pénzből azonban stadionok épülnek, vagy látszatintézkedések történnek, távolról sem oda kerül az a pénz, ahová kerülnie kellene. A kormány megtanulta, hogy bátran magára hagyhatja az elesetteket, majd a civilek megoldják. És az elesettek is megszokták, hogy amikor már nagyon nagy a baj, akkor többnyire jön a segítség is. A civil szervezetek többsége pedig komoly energiákat fordított arra, hogy távol tartsa magát a politikától, mert nekik az nem feladatuk.

Csakhogy számítani kellett volna arra, hogy a társadalom forrásai (anyagiak és érzelmiek) kimerülőben vannak. Most pedig szembesülni kellett azzal, hogy akiket ők éveken át komoly erőfeszítések árán tartottak a felszínen, arra szavaztak, hogy ez továbbra is így maradjon, mert ez így jó. Nekik jó. Mert nem tudják, hogy nekik éppen annyira nem jó, mint a többieknek. Mert nem volt senki, aki elmondta volna nekik. És azt sem mondta el senki nekik, hogy ez így nem fog menni a végtelenségig. Ahogyan azt sem mondta el nekik senki, hogy a támogatások döntő része nem fideszes szavazóktól érkezik, hiszen ők igen nagy arányban tagadják a szegénység meglétét, mert annak elismerése kormánykritika lenne.

A társadalom most látható elfordulása mellé bátran tegyük oda a civil szervezetek küszöbön álló ellehetetlenítését, vegzálását, megtörését, bedarálását. Mert teljesen mindegy, hogy van közük Soroshoz, vagy nincs és soha nem is volt, ezek a szervezetek sem fogják megúszni. Mert a kormány tudja azt, amit én is tudok: ők azok, akik eljutnak a nyomor alján élőkhöz és ők azok, akik képesek lehetnek elmagyarázni azoknak az embereknek, hogy baj van és utat is mutathatnak, ami kivezet a gödörből. Az, hogy ezt eddig nem tették meg, nem jelenti, hogy ezután sem jut eszükbe megtenni. A kormánynak elemi érdeke ennek megakadályozása és bizony meg is fogja tenni, kétsége se legyen senkinek.

Cudar világ jön mindenkire. A nyomorban élőkre a legcudarabb, hiszen ők teljes kiszolgáltatottságban élnek. Ők nem tudnak összecsomagolni és elmenni innen, nem tudnak kivonulni a társadalomból, magukra zárni a kertkaput és kivárni, ameddig javulnak a dolgok. Számukra nincs holnap, csak a ma van. Ha nem jutnak segítséghez, a ma sincs. Márpedig ha csökken a segítő szándék és ha azok a szervezetek ellehetetlenülnek, amelyek eddig megszervezték a segélyek szétosztását, annak lesznek áldozatai. Nem kevesen. Őket nem fogja az sem vigasztalni, hogy majd valamikor a kormánypárt számlájára kerül mindaz, ami velük történik és fog történni az elkövetkező időben. Sajnos az a helyzet, hogy nem lehet hosszasan hátat fordítani a valóságnak, mert az mindig megbosszulja magát. Most is meg fogja. Ez a bosszú közeledik és nincs hová kitérni előle.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!