December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A bosszú közeledik és nincs hová kitérni előle

Mi lesz most? Nagyjából ez a kérdés forog most sokunk agyában, a Fidesz senki által nem várt, igen gyanús körülmények között elért kétharmados győzelme után. Mi lesz most? A kormánypárt nem fog lassítani, az biztos. Kezükben a teljhatalom, valószínűleg rákapcsolnak és eltapossák, vagy megpróbálják eltaposni azt az ellenzéket, amelyiktől a leginkább félnek. A civileket. Az ellenzéki választókat. A médiát.

Azt már tudjuk, vagy tudni véljük, hogy a legszegényebb régiókban volt a legmagasabb a Fidesz támogatottsága. Havi 30-40 000 forintból élők támogatták lelkesen a kormánypártot és sok újságíró, elemző, politológus szájából hallottam az elmúlt napokban, hogy ez így érthető, rendben van és ezek az emberek a maguk szempontjai szerint jól, bölcsen szavaztak. Remek. Akkor marad a kérdés: mi lesz most?

Azok az eseti közmunkából nyomorgó emberek, akik megerősítették a Fideszt a hatalomban, gondolnak vajon arra, hogy ez az ő életükben mit fog jelenteni? Nem ma, de holnap érezni fogják ők is a változást. És ez a változás valószínűleg elemi erővel fog rájuk hatni. Hiszen éppen ők azok, akik a civil szervezetek segítségére szorulnak. Én már látom azt, ami megjósolható volt. Sok támogató, aki eddig összeadta a ruhára, tüzelőre, tartós élelmiszerre, gyógyszerre valót, amit a civil szervezetek eljuttattak ezekbe a szegénység sújtotta régiókba, visszavonul. Érthetően. Hiszen a többség magától vonja meg azt, amit a rászorulók segítésére szán. A tüzelő, a bab, a kolbász, májkrém, liszt, olaj, cipő, mosógép, krumpli, tészta csak úgy tudja megtölteni az adomány szállítására használt furgonokat, ha az adományozó lemond a márkásabb cipőről, magának az olcsóbb szappant veszi meg, tovább spórol a hűtőgép lecserélésére, elhalasztja a nyílászáró javíttatását, vagy nem megy el nyaralni.

Most sokakban felmerül a kérdés, hogy miért is tegyék, miért mondjanak le a jobb életről azért, hogy etessék azokat, akik aztán konzerválják ezt a szörnyű állapotot? Miért támogassák azokat, akik ragaszkodnak a nyomorukhoz, sőt, mindenki más életét is nehezebbé teszik? Tartok tőle, hogy a kérdés jogos. Látom a civil szervezetek harcát, igyekeznek meggyőzni a támogatóikat arról, hogy nem az a megoldás, ha kivonulnak a nyomorba süppedt településekről. Igyekeznek  elmagyarázni, hogy ezek az emberek éhen fognak halni, ha nem kapnak segítséget.

Évek óta az történik, hogy ezek a civil szervezetek lassan, szinte észrevétlenül átvették az államtól annak bizonyos feladatait. A nyomorgók felemelése, de még életben tartása sem a társadalom feladata, hanem ez állami kötelezettség. Ezért (is) fizetjük a rengeteg adót, egyéb közterhet. Abból a pénzből azonban stadionok épülnek, vagy látszatintézkedések történnek, távolról sem oda kerül az a pénz, ahová kerülnie kellene. A kormány megtanulta, hogy bátran magára hagyhatja az elesetteket, majd a civilek megoldják. És az elesettek is megszokták, hogy amikor már nagyon nagy a baj, akkor többnyire jön a segítség is. A civil szervezetek többsége pedig komoly energiákat fordított arra, hogy távol tartsa magát a politikától, mert nekik az nem feladatuk.

Csakhogy számítani kellett volna arra, hogy a társadalom forrásai (anyagiak és érzelmiek) kimerülőben vannak. Most pedig szembesülni kellett azzal, hogy akiket ők éveken át komoly erőfeszítések árán tartottak a felszínen, arra szavaztak, hogy ez továbbra is így maradjon, mert ez így jó. Nekik jó. Mert nem tudják, hogy nekik éppen annyira nem jó, mint a többieknek. Mert nem volt senki, aki elmondta volna nekik. És azt sem mondta el senki nekik, hogy ez így nem fog menni a végtelenségig. Ahogyan azt sem mondta el nekik senki, hogy a támogatások döntő része nem fideszes szavazóktól érkezik, hiszen ők igen nagy arányban tagadják a szegénység meglétét, mert annak elismerése kormánykritika lenne.

A társadalom most látható elfordulása mellé bátran tegyük oda a civil szervezetek küszöbön álló ellehetetlenítését, vegzálását, megtörését, bedarálását. Mert teljesen mindegy, hogy van közük Soroshoz, vagy nincs és soha nem is volt, ezek a szervezetek sem fogják megúszni. Mert a kormány tudja azt, amit én is tudok: ők azok, akik eljutnak a nyomor alján élőkhöz és ők azok, akik képesek lehetnek elmagyarázni azoknak az embereknek, hogy baj van és utat is mutathatnak, ami kivezet a gödörből. Az, hogy ezt eddig nem tették meg, nem jelenti, hogy ezután sem jut eszükbe megtenni. A kormánynak elemi érdeke ennek megakadályozása és bizony meg is fogja tenni, kétsége se legyen senkinek.

Cudar világ jön mindenkire. A nyomorban élőkre a legcudarabb, hiszen ők teljes kiszolgáltatottságban élnek. Ők nem tudnak összecsomagolni és elmenni innen, nem tudnak kivonulni a társadalomból, magukra zárni a kertkaput és kivárni, ameddig javulnak a dolgok. Számukra nincs holnap, csak a ma van. Ha nem jutnak segítséghez, a ma sincs. Márpedig ha csökken a segítő szándék és ha azok a szervezetek ellehetetlenülnek, amelyek eddig megszervezték a segélyek szétosztását, annak lesznek áldozatai. Nem kevesen. Őket nem fogja az sem vigasztalni, hogy majd valamikor a kormánypárt számlájára kerül mindaz, ami velük történik és fog történni az elkövetkező időben. Sajnos az a helyzet, hogy nem lehet hosszasan hátat fordítani a valóságnak, mert az mindig megbosszulja magát. Most is meg fogja. Ez a bosszú közeledik és nincs hová kitérni előle.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.