NEHAZUGGY

Nem adhatjuk fel. Még nem

Lázár Gergő | 2018. Április 9, Hétfő | 19:57

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,324,946 forint, még hiányzik 675,054 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép estét kívánunk, vagy legalább szebbet, mint amilyen a tegnapi volt. Ezúttal nem fogom összefoglalni a nap eseményeit, nehéz is lenne. A fél ország próbál felocsúdni a tegnapi események nyomán. Nem könnyű. Orbán Viktornak igaza volt, amikor azt mondta, a mostani választásokon az ország jövőjéről döntünk. Eldöntöttük.

Lehetne itt szidni mindent és mindenkit. A választási rendszert, a hihetetlen médiatúlsúlyt, a sok milliárdos agymosó kampányt vidéken és Budapesten. Én azonban nem fogom megtenni. Voltak, akik megpróbálták a lehetetlent és voltak olyanok, akik csakis saját pártjukkal törődtek. Az ellenzék sok felé szakadt, ezzel pedig megpecsételték egy ország sorsát. Én azonban akkor még nem adtam fel, bíztam abban, hogy az embereknek van annyi eszük, hogy nemet mondjanak egy rabló kormányra. Hogy legyen is bármennyire kapzsi és széthúzó az ellenzék, nem minden azon múlik.

Tegnap már hajnalban nekivágtam az 1000 km-es útnak, hogy én is leadjam szavazatomat. Barátaimat és ismerőseimet győztem meg, hogy rajtuk is múlhat, menjenek el szavazni, éljenek is bárhol. Megtették, mert ők is hitték, hogy benne van a levegőben a változás szele. Sorban álltunk és utaztunk órákat, hogy aztán éjszaka már csak az eredmények megjelenésekor szembesüljünk a valósággal.

Arcul csapott mindannyiunkat. Én ugyanis őszintén hittem abban, hogy ha a Fidesz nem is veszíti el hatalmát, de azt mérsékelhetik az ellenzéki jelöltekre leadott szavazatok. Hiszen annyi fiatalt láttam én magam is a szavazóurnák előtt sorakozni. Hittem a változásban, de tévedtem. Az ország népe nem ezt akarta. Nekik nincs szükségük változásra, ők boldogok azzal, amit az állam alamizsnaként eléjük szór.

Boldogok az Erzsébet-utalványoktól és boldogak a közmunkától. Boldogok a választások előestéjén kiosztott kiló krumplitól és boldogak az ingyen sonkától. Becsapták őket, de talán fel sem fogják. Órákkal a Fidesz választási győzelme után idősek és fiatalok egyaránt örömmámorban táncoltak Budapest utcáin. Megcsináltuk! Nem leszünk bevándorlóország! – gondolták.

Ez ebben a formában igaz is, hisz ki akarna egy olyan országba jönni élni, amelyik sem az időseit, sem a fiataljait nem becsüli meg? Ki akarna egy olyan országban élni, ahol a rasszizmus és az idegentől való félelem normális emberi érzelem? Kivándorló ország leszünk. Több ezren, tízezren voltak olyanok, akik még megvárták a választásokat, hátha csoda történik. Bíztak abban, hogy még megállítható a szétcsúszott pojáca uralkodása. Ezek az emberek a tegnapi napon választ kaptak.

Sokaknak már nincs mire várni. Az ország a tegnapi napon szavazott. Egy diktátorra és annak kormányára, rablókra és bűnözőkre, akik Orbán Viktor győzelmi beszéde közben nem tudták visszatartani önfeledt örömüket. Ugyanis pontosan tudják, hogy nem fognak börtönbe kerülni azért, amit a nép ellen elkövettek az elmúlt 4-8 évben. Vigyorogtak, mert felhatalmazást kaptak a szabadrablásra.

Azonban azt ne higgyük, hogy ezennel vége. Igen, sokan el fogják hagyni az országot, mint ahogy megtették ezt évekkel korábban is. Vannak, akik már nem tudnak tovább várni, mert a gyermekeik, az unokáik jövője a tét. Ők ugyan már lehet, hogy nem fognak Magyarországon élni soha többet, de hazájukat soha nem fogják elfelejteni. Még ha azt is érzik, hogy saját nemzetük hagyta őket cserben, akkor sem fogják soha letagadni, hogy ők magyarok. Fájjon bármennyire is ez a mostani napokban és hetekben.

Talpra fogunk állni, mert be kell bizonyítanunk, hogy Magyarország többre érdemes. Hogy az ország nem egy buta, könnyen megvesztegethető, funkcionális analfabétákból álló emberek gyülekezete. Határon innen és túl, élnek több millióan, akik nem rettegni akarnak, hanem egy élhetőbb országban élni. Mi nem fogjuk feladni és ha most kegyetlenül is fáj, akkor is túl leszünk ezen. Nem mondom, hogy egy hét alatt, vagy egy hónap alatt kiheverjük azt ami történt, de egyszer túl leszünk rajta.

A változást akarók újra fognak szerveződni. Fiatalok és idősek egy élhető Magyarországért. A mostani pofon bebizonyította, hogy minden szinten változásra van szükség. A Budapest és vidék közötti választási különbség pedig azt jelenti, hogy cserben hagytuk a vidéket. A falvak és községek lakosainak információra és tájékoztatásra van szüksége. Meg kell velük ismertetni a valóságot, azt, hogy amit a kormány elhitetett velük, hazugság. A tudatlanságon nem nevetni kell, hanem tenni ellene. Ez pedig mindannyiunk dolga, újságíróké és politikusoké, civileké és polgármestereké.

A Fidesz kétharmada azt jelenti, hogy a demokrácia minden még létező intézményét, az elkövetkezendő hetekben és hónapokban porrá fogják rombolni. Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy a négy év múlva következő választásokon – már ha még lesz ilyen – majd újra nekifutunk. Arra van szükség, hogy a változást akarók a mai naptól kezdve újraszerveződjenek. Orbán Viktor diktatúrájának meg kell buknia. Bármi áron, de véget kell ennek vetni. Gondolkodjunk tehát, mert nem adhatjuk fel. Még nem.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!