Azt már tegnap érezni, tudni lehetett, hogy ez az ország ma már nem ugyanaz lesz, ami tegnap volt. Bármi is történik, nem lesz ugyanaz.
A Fidesz rommá verte az országot. Hiába mentünk el rekordmagas számban szavazni. Hiába utaztunk sokszáz kilométert. Hiába álltunk sorba órákon át. Hiába voltunk többen olyanok, akik egy demokratikus országban akarunk élni. Hiába kapott a Fidesz kevesebb szavazatot, mint az ellenzéki pártok, mert a változást akarók szavazatai megoszlottak, a Fidesz pedig egy tömböt alkot.
Nem, nem lett több a Fidesz tábora. A külhoni szavazatokkal, a megfenyegetett, szervezetten szállított kiszolgáltatottak szavazataival, az Ukrajnából importált bérszavazókkal lett több, nem az ország lakói álltak többen melléjük.
De ez mindegy. A választási törvények ismertek voltak, az ellenzéki pártok tudták, mivel kell szembenézniük. Tudták, mit kell legyőzniük és annak mi a módja. Semmit nem tettek a rendszerváltás érdekében. Évek álltak rendelkezésükre ahhoz, hogy megpróbálják ellensúlyozni a Fidesz pusztító médiatúlsúlyát. Mert ez a médiatúlsúly nem csupán a közpénzből zabáltatott köztévében mutatkozik meg, hanem a vidéki lapoknál is. Az ellenzéki pártok a világon semmit nem tettek azért, hogy a vidéken élőket, akik kizárólag a fideszes tévécsatornákból és a fideszes újságokból tájékozódnak, megpróbálják valahogy elérni. A néhány valóban független portál és pár, még talpon maradt lap próbálta meg elvégezni azt a munkát, amit az ellenzéki pártok ívesen leszartak, mert úgy gondolták, ők arra sem időt, sem – főleg – pénzt nem áldoznak. Civilek, a Nyomtass Te is! mozgalom próbált versenyre kelni Mészáros-Vajna-Habony hazugságokat terjesztő lapjaival. Nem sikerült, nem sikerülhetett.
Civilek és független portálok feszültek meg azért, hogy megpróbálják koordinálni az ellenzéki szavazókat, de ez nem sikerült, nem sikerülhetett. Az utolsó percre hagyott visszalépések nem voltak kommunikálhatóak, néhány nap alatt képtelenség a választókhoz eljuttatni az üzenetet.
Mi mindent megtettünk. A független média és a változást akaró választópolgárok mindent megtettek. A fiatalok rekordszámban mentek el szavazni. Tisztelet és köszönet mindenkinek, akinek eléggé fontos volt az ország jövője ahhoz, hogy tegyen érte.
Nem a Fidesz győzött. Az ellenzéki pártok buktak el. Egyenként és személyenként is. A néhány százalékos pártocskák, akik tegnap még kormányt akartak alakítani. Egyenként. A senkivel összefogni nem hajlandó ostobák, kollaboránsok, önző, csak a saját pecsenyéjüket sütögetni akaró önjelölt nemzetmentők hada bukott el.
Vona azt mondta, de a Jobbik lett a második. És? Itt a második helyezésért nem jár jutalom. A parlamenti melegedőbe bevergődött, a közösből bőven osztott pénzért a következő négy évben félgőzzel elbohóckodó állítólagos ellenzéki urak és hölgyek elmehetnek a picsába. A közpénzből százmilliós támogatást hasító pártjaikkal együtt. A többiekkel összefogni, együttműködni képtelen Szél Bernadett-féle brigád éppen úgy, mint az elsöprő győzelemre gyúró Jobbik, a 130 milliós párttámogatás megtartása érdekében visszalépni nem hajlandó Kétfarkú, de sorolhatnám tételesen az összeset.
Nem mi, választópolgárok buktunk meg. Az ellenzéki pártok és az ellenzéki politikusok buktak meg. Tisztelet a néhány kivételes politikusnak, akik valóban erőn felül teljesítettek. Őket a két kezemen meg tudom számolni. De lehet, hogy egy kéz is elég hozzá.
Az ellenzéki pártok évek óta tudják, mivel kell megküzdeniük. Ebben az aránytalan és igazságtalan rendszerben is le lehetett volna váltani a Fideszt, ebben a rendszerben is ki lehetett volna csikarni a rendszerváltást. Ha együttműködnek. Aztán – miután az új kormány visszaállította a demokratikus alapjogokat, kialakította az igazságos választási rendszert – ki lehetett volna írni egy új választást, ahol megmérethették volna magukat a pártok. Nem ezt választották, mindegyik a maga pecsenyéjét igyekezett sütögetni. Ennek most az ország issza meg a levét. Mi, polgárok isszuk meg a levét.
Az ellenzéki pártok pontosan tudják, amit én is tudok, mindenki tud. Ebben az országban stabilan van nagyjából másfél millió hülye. Tudatlan, tájékozatlan, félanalfabéta, aki azt hiszi, hogy Soros György indul a választáson, aki halálosan retteg a soha nem látott migránsoktól, akinek mindegy, mennyit lopnak a politikai bűnözők, csak az ő tyúkszaros életét védjék meg a kreált ellenségtől. Az ellenzéki pártok pontosan tudhatták, hogy ezeket az embereket kellene elérni, elvinni hozzájuk a valóságot, tanítani kellene őket. Nem tették.
És most majd biztosan jönnek a felháborodottak és ide fossák a cikk alá, hogy ez a magyar átok, elkezdjük egymást hibáztatni, én is elkezdek másokat hibáztatni. Igen. Jogom van hozzá, mert hibáztak. Nem, nem hibáztak. Bűnösök. Akár azért, mert már régen megvette őket a Fidesz, akár azért, mert a saját, jól fizető, biztos állásuk előbbrevaló volt minden másnál, akár azért, mert pont olyan sötét barmok, mint azok, akiket tanítaniuk kellett volna, hogy ne legyenek olyan sötét barmok.
Az egyetlen becsületes lépés az lenne, ha az összes Parlamentbe jutott párt és képviselő visszalépne a faszba. És nem kell megmagyarázni, hogy akkor a Fidesznek teljhatalma lesz és senki nem lesz, aki harcoljon ellenük. Eddig sem volt senki, most sem lesz senki. Akkor sem, ha még négy évig elbohóckodnak a jó kis extra fizetésükért, amiért mi dolgozunk meg.
A Fidesz szavazói, de főleg az ellenzéki pártok vezetői, élükön Szél Bernadettel, remélhetőleg látták tegnap este Orbán Viktor győzelmi beszédét. Remélem, jól látták a leplezhetetlenül elhatalmasodó betegséget, a kényszeres nyelvcsapkodás mellé társuló görcsös pislogást, önkéntelen grimaszolást. Ez az ember fog dönteni a jövőnkről, múltunkról, gyermekeink sorsáról, mert majd a Jobbik és az LMP külön-külön és egyedül leveri a Fideszt, mint vak a poharat.
Nem tudom, mi lesz ezek után. Nem tudom, minek van értelme és minek nincsen. Fogalmam sincs, hányan kezdenek csomagolni ezekben a percekben és hányan vannak azok, akik csak keserűen bámulnak maguk elé. Azt sem tudom, én mit fogok csinálni, minek van értelme és minek nincs. Egy dologban vagyok biztos és ebben nem tegnaptól, hanem évek óta, le is írtam nem egy alkalommal. Ahhoz, hogy a bűnözőktől meg lehessen szabadulni, nem csupán a Fideszt, hanem a jelenlegi ellenzéket is le kell váltani, el kell zavarni a búbánatos büdös francba.
Nem tudom, mi lesz. Azt sem, hogy mit fogok csinálni. Bénult vagyok, ahogy nagyon sokan tegnap óta. De azt tudom, hogy bűnözőket, árulókat, élősködőket, erkölcsi és mentális rokkantakat nem fogadok el az ország élén. A magyar parlament mostantól nem más számomra, mint az a hely, ahol a szemét összegyűlt.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.