Hát akkor ma szavazunk. Korán reggel mentem. Sokan voltak. Biztatóan sokan.
A részeredményeket nem figyelem, nem akarom sem felidegesíteni, sem túlnyugtatni magam.
Lesz, ami lesz… Mennek? Maradnak? Persze annak örülnék, ha menne az egész tolvaj, uszító, hazug bagázs rács mögé, de ez úgysem ma derül ki.
Én meg már azon gondolkodom, mi lesz, ha mennek. Ki jön helyettük? Rosszabb szerintem nem lehet, de hát optimista hülye vagyok, sokmindenre mondtam már, hogy úgysem, aztán mégis. Szóval, ha mennek, én remélem, hogy elszámoltatás lesz. Nem elégtétel és nem bosszú, hanem törvényes elszámoltatás. Már csak azért is, mert az talán példaértékű a következőkre nézve. És aztán lassan, nagyon lassan el lehet kezdeni építkezni a romokra. Össze lehet kanalazni a gazdaságot, vissza lehet talán terelni a pénzeket a zsebekből és a stadionokból az egészségügybe, a felzárkóztatásba, a munkahelyteremtésbe, a szociális ellátásba és az oktatásba. El lehet indulni valamerre, remélhetőleg olyan irányba, amerre még nem járt az ország, mert az eddigi irányokkal már tudjuk, mire mentünk. Talán idővel enyhül a kár, amit a közel évtizedes, módszeres uszítás tett a lelkekben. Talán megint sikerül egymást csak szimplán embernek nézni, nem ilyen-olyan ügynöknek, bérencnek, árulónak, piréznek, migráncsnak meg mittodomén minek.
Talán.
És ha maradnak?
Nem akarom végigpörgetni. Hiszen egyszavas a program: „Folytatjuk.” Az elmebeteg diktátor-kezdemény március 15.-i beszéde óta még bővült is három szóval: „Elégtételt fogunk venni.” Szóval nem nehéz elképzelni, mi várható.
És akkor csak abban bízhatok, hogy ők ott „fenn” folytatják, és kékplakát, és nemzetikonzultál, és jobbanteljesít, és lopcsalhazudik… mi meg „idelent” megunjuk annyira, hogy… csendben, titokban elkezdődik valami belső, lelki ellenállás, gerincünk nő, és mindennek ellenére mégiscsak sikerül egymást szimplán embernek nézni, nem ilyen-olyan ügynöknek, bérencnek, árulónak, piréznek, migráncsnak meg mittodomén minek… és magától összeomlik a „győztesek” szaros kis légvára.
Mert akárki nyer, akárki jön, akárki marad, akkor is rajtunk múlik.
Goitein Vera
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.