December 14,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ott nincs hajráMagyarország, ott semmilyen ország nincs, ahol az egyik felét állandóan uszítják a másik fele ellen

Az elsődleges számomra sohasem az volt, hogy ki az ellenfél, hanem az, mire is van szüksége az országnak.

Ha hiszik, ha nem, ezt sikerült kipréselnie magából Orbán Viktornak a Schmidt Mária lapjának, a Figyelőben tegnap megjelent, a változatosság kedvéért igen dörgedelmes, előre lezsírozott választási interjúban. Ez a mondat annyira szürreális, hogy az ember torkán akad a szó.

És mivel Orbán számára a legfontosabbak az ország szükségletei, kínjai, valamint keservei és mivel köztudottan, fennállása óta magasról tesz az ellenfeleire ellenségeire, rá is tért ennek bizonyítására: Soros emberei, meg még Soros emberei, pláne Soros jelöltjei, a sorosista kalkulációk, no meg a nemzetközi média, Brüsszel, az erős gazdasági érdekcsoportok, Brüsszel, a Jobbik, a brüsszelisták, a bevándorlás, a migránsok, a baloldal, a csetlő-botló ellenzéki pártok, a külföldi infúzió, a külföldi megbízók, a külföldi megbízók zsoldosai, a globális erők, az Európai Tanács, Brüsszel, és még mindig Brüsszel, valamint a bevándorláspártiak és nem utolsó sorban Soros György gazdasági spekuláns, aki – Orbán Viktorral ellentétben – soha nem csinál olyat, aminek a végén nem keres.

Akinek van gyomra hozzá és még nem tette, bátran rágja magát végig ezen a nem kevés, de annál ismerősebb szólamon, és győződjön meg maga, hogy az ellenfeleivel soha nem foglalkozó szétcsúszott tudatrepedés hogyan énekelte el 687 ezredik alkalommal is, mi lesz ha Soros emberei beülnek majd a kormányba, ahogyan más országokban is beültek, hogyan foglalják el a magyar energiaszektort, a bankrendszert és mi lesz, ha Soros zsebben lévő jelöltjeivel szemben nem az örök harc, háború, konfliktus, gyűlölködés, árokásás nemzeti nagymesterei húzzák be vasárnap a zsinórban harmadik mandátumukat. Jó is, hogy mondja a miniszterelnök úr, hogy nem fontosak az ellenfelek, csak a haza sorsa, úgy látom, hogy központilag újfent csúcsra járatták a nemzeti hergelést:

Sok ocsmány választási kampányt láttam már életem során, egészen közelről is, de olyat még soha, ahol az ország nyolc éve regnáló miniszterelnöke, aki nem mellesleg 30 éve, azaz ivarérett világéletében a közpénzek körül sertepertél (saját defíniciója szerint ez jelenti a pályaelhagyó értelmiségit) ilyen nyíltan, ilyen derűsen, ilyen felfoghatatlan impertinenciával szólítja harcba a sajátjait mindenki más ellen. Hogy ne sikkadjon el a fenenagy káoszban, ideteszem ezt is:

Szeretem a kampányokat, ez mégiscsak a sűrítménye, esszenciája a mi szakmánknak. Aki nem szereti a kampányt, az nem szereti ezt a hivatást. Itt nem lehet finnyáskodni, a támadásokat is állni kell. Mivel mi pályaelhagyó értelmiségiek volnánk, ezért számunkra a kampány egy intellektuális kihívást is jelent. Ugyanis egyszerre kell a jövőre vonatkozó koncepcióinkat képviselni, azokat átadni a választópolgároknak, tehát bonyolult dolgokat kell leegyszerűsíteni úgy, hogy azok tartalma igaz legyen.

E korszakos zseni következetességének illusztrálása végett ezt is ideillőnek érzem:

Nos, így néz ki, és ennyit bír kinyögni magából az az ember, akinek a haza az első és az ország szükségletei. Ez az ember ma már nem a sorok között, nem szégyenkezve, nem pironkodva, hanem frontálisan lesorosiztázza az ország nem vele szimpatizáló felét. Konkrétan magyar állampolgárokat rágalmaz, akik két nap múlva szavazni fognak. Neki ők az ellenségei. Nem Soros György és 2000 név szerint ismert zsoldosa, hanem mindenki, aki nem a Fideszre szavaz.

Nem újdonság, de megszokhatatlan: ez az ember nyolc éve (de leginkább fennállása óta) semmi mást sem csinál, mint keresi és rendszerint meg is találja az éppen aktuális ellenségeit és démonait (IMF, bankok, multik, liberálisok, Brüsszel, CEU, ENSZ, a sor végtelen), akik ellen verbálisan hadakozhat éveken át, aki a kampányban semmi mást nem csinált, mint láthatatlan ellenségek ellen hergelte, zsarolta, fenyegette a híveit, úgy akarja megkaparintani már megint a kormány rúdját, hogy nem szégyelli saját honfitársait lekommunistázni.

Ez lenne az intellektuális kihívás, a politikusi küldetés esszenciája?

Ez lenne a jó választás? A folyamatos fegyverropogás? Az összeesküvéselméletekben gyökerező megbélyegzés, az állandóan hörgő fenyegetőzés?

Megbocsátható bűn-e egy ország jövőjét egy olyan emberre bízni, akinek egyetlen választási programja az, hogy békeidőben is harcolni kell? Bonyolult dolgokat le lehet egyszerűsíteni ennyire?

Elfogadható-e, tolerálható-e, hogy egy minden erkölcsi gátlásából kivetkőzött bűnbanda háborúként tekint egy állítólag demokratikus választásra?

Hány virtuális háborút kell még végigtolnia Orbán Viktornak ahhoz, hogy egy gondolatfoszlány erejéig az ország húsbavágó kérdéseiről is szó essen?

Hány társadalmi csoportba kell belerúgni, hány társadalmi csoport követeléseit lehet még lesöpörni az asztalról (a közmunkásoktól a diákokig), hány újságírói kérdés elől kell még megfutamodni, hány mikrofonállvány előtt prezentált hazug, győzelmi gyűlöletbeszédet kell még végighallgatni, hogy elég legyen?

Van erre újabb négy év? Van egyáltalán egy napunk is arra, hogy az állandósult virtuális háborúban, lassan a saját hangunkat sem hallva, mi is kivetkőzzünk emberi mivoltunkból?

Négy évre szóló üzenet lehet az, hogy semmi nem fontosabb annál, mint hogy Orbán Viktor beteljesítse elcseszett gyerekkora minden álmát?

Megannyi kérdésem lenne még. Nem kell rájuk válaszolni. Ez így nem élet, nem jelen és pláne nem jövő. Ott nincs hajráMagyarország, ott semmilyen ország nincs, ahol az egyik felét állandóan uszítják a másik fele ellen, és ahol akkor van béke, ha háború van, ahol akkor van szabadság, ha egy irányba bégető szolgaság van, és ahol a félanalfabétákra kalibrált hazugságokat egyetemes igazságnak csúfolják.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.