Június 25,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Rá kéne venni a fideszeseket, hogy lecsókolbászt lopjanak

Bort, búzát, tojásos lecsót! Mert békesség nem mostanában lesz, az biztos. Igaz, lecsó sem, mert nem éppen most van szezonja a paprikának, paradicsomnak, de az mégis közelebb van, mint a békesség.

Az Ügyészség szerint Kósa Lajos 1300 milliárdos kis biznisze szót sem érdemel, amúgy sincs vele baj, meg egyébként is lehet oszlásnak indulni. Tényi István ugyan feljelentette a nagyszerű kormánypárti politikust, de már meg is jött a válasz: Tényi István és a Magyar Nemzet cikkei nem bizonyítják bűncselekmény elkövetését. Azzal együtt sem, hogy Kósa Lajos közjegyzővel hitelesített okiratban vállalta, hogy államkötvényeket vásárol a csengeri nő örökségéből, minek fejében a kedves mama 800 millió forintot kap. Erről is készült ajándékozási szerződés. Kósa Lajos pedig kormánytag, nem befektetési ügynök. Meg az anyukája sem az.

De az ügyészség nem találja bizonyítottnak a korrupciót és amúgy is, bizonyára van fontosabb dolguk is, mint ilyen pitiségekkel foglalkozni. Nem hinném, hogy létezik tökéletesebb bizonyíték a jogállamiság megszűntére, bár még jónéhány hasonló esetet elő lehetne szedni. Például Rogán Antallal kapcsolatban. De most maradjunk Kósa Lajosnál, mert ott mégis 1300 milliárd forintról van szó és amúgy is, Kósa az egyik kedvencem. Olyan okosan tud nézni.

Tehát Kósa anyuka, aki nyugdíjas védőnő, nyolcvanvalahány éves korában úgy döntött, ő mégis disznótenyésztő szeretne lenni, nem nyugdíjas. Szerencsére a fizetéséből és a nyugdíjából sikerült összespórolnia egy fél disznótelep árát és még ennél is nagyobb szerencse, hogy néhány százmilliós állami támogatás is beesett a kéményen. A fia reménybeli üzletéből is jött volna az a 800 milliócska, de az most kútba esett. Nem baj, majdcsak lesz más lehetőség, amit a mama meg tud ragadni. Aki egyébként nem foglalkozik üzleti ügyekkel, arról a fiával beszéljenek. Ezt ő mondta az újságíróknak.

Mint ahogy az már lenni szokott, ebben a családban is cseppfertőzéssel terjed a tehetség. Nem csak Kósa anyukája van megáldva kimagasló üzleti érzékkel, hanem a felesége is, aki néhány millió forintért vásárolt egy igen nagy vagyonnal rendelkező céget. Hiába, ha egyszer elönti az embert a tálentum, ez szokott lenni.

De mindez egyáltalán nem fontos, sőt, szóra sem érdemes. És tényleg nem igazán érdekel senkit. Ez sem, más sem. Nem beszélünk milliárdul. A nokiás dobozra emlékszik még valaki? Naná, hogy igen. Az 15 millió forintról szólt. A vizitdíj 300 forint volt. A netadó is párszáz forint. Na, ezeket értjük, az ezerháromszáz milliárdot meg nem. Mert annyi pénz nincs is, a pirézek találták ki. Meg nyolcszázmillió sincs.

Jól csinálják a fiúk, meg kell hagyni. Nem piti ötvenezret lopnak, mert azon felhördülne az egyszerűagyú, mert ki tudja számolni, hogy neki az három havi rezsiköltség és húazannyát! Az ezerháromszáz milliárdot meg nem tudja értelmezni. Segítek. 1300 milliárd az annyi, amennyiből mindenki – csecsemőtől a dédiig – 132 000 forintot kaphatna.

Jó, ebből az 1300 milliárdból pont nem, de az uniós támogatásokból elsummantott milliárdokból igen. Nem baj, így sem fogják érteni, ez is bonyolult.

Tudom ám a megoldást. Rá kellene venni fideszéket, hogy ne erdőket, tavakat, gyárakat, szállodákat lopjanak, hanem lecsókolbászt. Meg vécépapírt. Mert azt érti mindenki. Azon talán fel tudna háborodni annyira a kéményen dolgozó kisember, hogy elzavarja ezt a tolvaj bandát a vérbe. Ahová már régen el kellett volna hajtani őket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.