Énnekem az életcélom – édesanyám is erdélyi – tehát énnekem az életcélom volt a nemzet közjogi egyesítése s ez szimbolikusan szólva az 1 millió új magyar állampolgárral megtörtént. Tehát én amit az élettől akartam, azt elértem. (…) Ma Trianonra az egyetlen lehetséges reális válasz az állampolgárság által a nemzet közjogi egyesítése. Namost ezek az emberek pontosan tudják, hogy a magyar nemzet a nemzetük, ez az ország a hazájuk, és azt is tudják, hogy nekik mi az erkölcsi kötelességük és mi a józan érdekük április 8-án. Tehát én biztos vagyok abban, hogy jóval 90 százalék fölött lesz a külhoni magyaroknál a Fidesz-KDNP-nek a támogatottsága. És abban is biztos vagyok, hogy ez mandátum tekintetében is több lesz, mint ami négy évvel ezelőtt volt. De a szavazatoktól függetlenül az a természetes és az a helyes, ha minden magyarnak a politikai akarata megtestesül a magyar országgyűlésben. És én is arra kérem a külhoni magyarokat, hogy emlékezzenek arra, hogy mi mindent tettünk a külhoni magyarságér’, nézzék meg, hogy Gyurcsány Ferenc micsoda aljas, micsoda nemzetáruló kampányt folytat újra ellenük, és tudni fogják a józan ész alapján, hogy hova húzzák az X-et.
Nem szeretném feleslegesen borzolgatni a kedélyeket, noha az én lelki békémet éppen eléggé megborította a magyar kormány Trianon-felelősének (mellékállásban keresztény fővadász) fent olvasható agymenése ahhoz, hogy újra visszanyúljak a gyökereimhez. Próbáljuk meg higgadtan elemezni, mit állított Semjén Zsolt a Mészáros Lőrinc által felvásárolt, majd a nemzet televíziójának kikiáltott csatorna minapi műsorában.
Mi tagadás, örömmel tölt el, hogy vannak olyan emberek, akiknek sikerült elérniük azt, amit célként tűztek ki maguk elé, még ha történetesen elborzasztónak is tartom, hogy valakinek a 21. században bevallottan a trianoni traumák és reumák politikai haszonszerzési termékké silányítása és az azzal való házalás az élete célja. Ez legyen az én bajom. Ez az egész köpedelem megszólalás azonban ettől nagyságrendekkel súlyosabb kérdés, ami nem az én magánügyem, ellenben folyamatosan szállítja a muníciót ehhez a mindenkire nézve méltatlan, undorító, gyűlölettől fröcsögő határokon átívelő politikai iszapbirkózáshoz. Amiből nem lehet kimaradni, akárhogyan is foglal állást az ember.
Az én olvasatomban van itt legalább egy olyan ordas félreértés, amit szeretnék kikérni magamnak mindazoknak a nevében is, akik nagyon helyesen látják, hogy a határ nem földrajzi értelemben választja el, avagy köti össze a nemzetet, hanem alighanem mentálisan és erkölcsileg. Elutasítom, hogy Semjén-féle korrupt kocavadászok az én erkölcsi kötelességemet egyáltalán a szájukra vegyék, és úton-útfélen meg akarják mondani, mivel/kivel szemben kell nekem józan magyarnak lennem, és egyáltalán magyarnak lennem.
Az ordas félreértés egyik része az, hogy minden ellenkező előjelű állítás dacára, a határon túli magyarok jelentős része nem kérte a magyar állampolgárságot, nem igényelte az ezzel járó szavazati jogot, ezért semmilyen módon nem foglal állást április 8-án a magyarországi választáson. És most azokról nem is beszélünk, akiknek szimbolikus értelemben fontos volt a magyar állampolgárság megszerzése, de nem fognak élni a szavazati jogukkal. Hogy ezt még hányszor kell elmondani, ameddig mindenki megérti, azt én nem tudom, de ebben a felfokozott politikai lincshangulatban nem lehet elégszer.
Az ordas félreértés/szándékos felbújtás másik része azt sugallni, hogy a magyar nemzethez való tartozás feltétele a magyar állampolgárság. Aki pedig a magyar állampolgársággal megnyerte magának a jogot, hogy a közjogilag egyesített magyar nemzethez tartozzék, annak az erkölcsi zsinórmértéke és józansága egyetlen dologgal mérhető: a Fidesz-KDNP-re leadott szavazattal. Mer’ bezzegGyurcsány és mer’ mi mennyi mindent tettünk értetek, és milyen jó lenne, ha jól eszetekbe jutna, amikor behúzzátok az X-et. (És most szándékosan nem megyek bele abba a hipotetikus helyzetbe, ami az állampolgársághoz kötött etnikai alapú szavazati jog árnyékos oldalát jelentheti, e végig nem gondolt, melldöngető, nacionalista politikai tőkekovácsolási igyekezet szellemében; végtelenül kíváncsi lennék, mit szólna Semjén, ha a román, a szerb, az ukrán, stb. nemzetállam egyszer csak kitalálná, hogy nemzetiséghez köti állampolgárai szavazati jogát, mert csak.)
Semjén Zsolt (akárcsak eme tényállást maximálisan kihasználó és azzal uszító Gyurcsány) pontosan tudja, hogy milyen indulatokat vált ki a magyar társadalomból a határon túli magyarság szavazati joga és az a tény, hogy a szavazást erkölcsi kötelességüknek érzők túlnyomó része valóban a Fidesz-KDNP-re szavaz. Akkor is gyomorforgató ez a leplezetlen önteltség, ha még egyszer mondom: nem a határon túli magyarok többségéről van szó. Arról viszont igen, hogy amikor eszközként kell használni őket a választási mocskolódásban, akkor felelőtlenül, homogén masszaként mutogatják őket. Az árokásó kormány is, amelyik szavazatszerzésre használja őket, és a Gyurcsányok is, akik agyatlan, veszélyes zombikként bélyegzik meg őket, tudva, hogy még a Fidesz-tábor egy része is ellenzi a szavazati jogukat. Az érthetőség kedvéért: nem a teljes határon túli magyarság ostoba Fidesz-bérenc, mint ahogy nem az egész anyaországi magyarság korrupt, gyűlölködő agyhalott.
De mindezeken túl, milyen cudar világ az, ahol a gyűlöletkeltés kormányának és a korrupt vadászok klubjának oszlopos tagja erkölcsi kötelességről pofázva kuncsorog túlélést jelentő szavazatokért? Ha el is tekintünk azoktól, akiket semmiféle kötelesség nem terhel (pláne nem erkölcsi), mert egyszerűen nem magyar állampolgárok, csak egyszerű határon túli magyarok, akkor is felvetődik a kérdés: miért erkölcsi kötelessége bárkinek (főleg egy kisebbségben élő magyarnak) egy olyan bűnbandát támogatni, amelyik faji, etnikai, vallási alapon uszít embercsoportok ellen, amelyiknek semmi más üzenete nincs, mint az ócska, nettó idegengyűlölet, akinek semmi nem drága a nemzet szellemi kútmérgezéséért vívott háborúban?
Én nem hiszem, hogy van olyan erkölcsi kötelesség, amely előírhatja, hogy a nemzetüket meglopó, a kormányzást üzletté silányító, a gyűlöletet és a maffiamódszereket határon túlra exportáló kalandorokkal közösséget lehet/kell vállalni.
Nem hiszem, hogy a jogtiprással, az állandó sorosozással-migránsozással, az uszítással, a hazudozással, a permanens ellenségkereséssel, a kormányzati átláthatatlansággal, az ellenkező vélemények üldözésével, a félfeudális maffiaállam kiépítésével bármilyen alapon, de pláne erkölcsi alapon közösséget lehetne vállalni.
Nem hiszem, hogy aki magyarságában üldözöttnek érzi magát bármely ország állampolgáraként, annak erkölcsi alapon lehetséges egy platformra helyezkedni a Fidesz-KDNP-vel.
Röviden: akinek a nemzeti érzelmeit az simogatja, hogy aki a nem a Fidesz-KDNP-re szavaz, az nem is magyar, annak lelke rajta! Ebben a kérdésben nem a határ különböző oldalai jelentik a vízválasztót, hanem az a még el nem pusztított moralitás, amivel Semjén Zsolt semmilyen élő kapcsolatot nem ápol. Amely etnikai hovatartozástól, kerítésektől, széljárástól, ideológiai irányultságtól függetlenül elutasítja a gazemberséget, a korrupciót, az elszámoltathatóság hiányát és a véresszájú, dohos nacionalizmust.
Ha még van el nem pusztított moralitás és gerinc ebben a nemzetben, akkor el kell jönnie annak a napnak, amikor a szarvaslopó, ostoba, álszent, jellemtelen Semjén Zsoltok nem mondhatják meg, hogy kinek mi az erkölcsi kötelessége.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.