NEHAZUGGY

Ez a közöny és pökhendiség visszataszító és undorító. Abszolút nincs helye egyetlen egészségügyi intézményben sem

Lázár Gergő | 2018. Március 30, Péntek | 14:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Újabb emberéletet követelt a magyar egészségügyi rendszer. Egy olyan embernek kellett ismét eltávoznia, akinek élete talán megmenthető lett volna. Hetente anyukák és apukák, idősek és fiatalok tucatjai halnak meg kórházak váróiban és kórtermeiben; sokan sajnos már beletörődtek. Orvosok, mentősök és ápolók százai vannak tisztában azzal, hogy hibák tucatjai miatt kell embereknek idő előtt meghalniuk, mégsem történik semmi. A gond nem azzal van, hogy történnek hibák, hisz mindannyian emberek vagyunk, sajnos néha hibázunk. A gond azzal van, ha ezek a hibák nem kerülnek kivizsgálásra és azokból nem tanulunk.

Szinte minden esetben szokás felmenteni az orvost, ápolót vagy épp nővért, tudván, hogy milyen körülmények között kénytelenek dolgozni a hazai kórházakban. Ezúttal azonban nincs mentség arra ami történt, mert úgy tűnik – idén már nem először – hogy egy orvos pökhendisége miatt kellett egy asszonynak meghalnia. A szóban forgó kórház ismételten csak a Honvéd volt, melynek sürgősségi osztálya már nem először került be a híradásokba. Úgy tűnik azonban, hogy ezekből a hibákból nem tanulnak és sokszor felelősséget sem vállalnak értük. Isteneknek képzelik magukat.

Én megértem, mennyire nehéz lehet a hazai körülmények között dolgozni, szerintem mindenki megérti, hisz tisztában vagyunk vele. De lassan elérkezünk arra a pontra, amikor már nem lehet mindent csak a rossz körülményekkel és a pénzhiánnyal megmagyarázni. Egy haláleset körülményeit igenis ki kell vizsgálni, mert ha minden esetben szemet hunyunk felettük – mondván, hogy nem volt eszköz, vagy a kialvatlanság az oka -, akkor orvosok tucatjai hihetik azt, hogy tegyenek bármit, annak nem lesz következménye.

Emlékezzünk csak Dr. Zacher Gábor interjújára, aki több igencsak kérdéses halálesetet követően is tiszta lelkiismerettel éli napjait. Az az interjú is pontosan megmutatta, hogy kezd elszaladni a ló az egészségügyi intézmények vezetőivel, orvosokkal. A mostani esetben egy vérmérgezés-gyanús asszonyt küldött háziorvosa a Honvéd Kórház sürgősségi osztályára, hogy onnan az SBO főorvosa, dr. Zacher Gábor bármiféle vizsgálat nélkül, a következőkkel küldje haza:

Jelen állapot nem sürgősségi ellátás kereteibe tartozik, SBO-ra való beutalása szakmaiatlan. Emittáljuk.

Mit ad isten, a beutalás nem volt szakmaiatlan, a beteg pedig meghalt. Erre milyen mentség létezik? A beteget háziorvosa utalta be, nem a szomszéd Mari néni. Hogy a frászba lehet szakmaiatlan egy ilyen beutaló? Dr. Zacher Gábor nem bízik meg a saját kerületéhez tartozó háziorvos véleményében sem? Ez már nem pénz-, ember- vagy eszközhiány. Ez szakmai hiba, ami alól nem lehet nap nap után kibújni.

Az csak tovább súlyosbítja az egész ügyet, hogy az elhunyt asszony háziorvosának nem adták ki az orvosi dokumentációkat, mondván, ahhoz neki semmi köze nincs. Ezt a megállapítást egyébként egy, az RTL híradójának interjút adó ügyvéd cáfolta. Az a pökhendiség, mely már nem első alkalommal jellemzi egyes kórházak vezetését, felháborító. Ez így nem mehet tovább, ezt mindannyian tudjuk, mert annak nem lesz jó vége.

Az a háziorvos, aki beutalta az asszonyt a kórház sürgősségi osztályára, nyílt levelet tett közzé. Neki ugyanis elege van a kialakult helyzetből és abból, hogy ebbe sokan beletörődtek. Ahogy a nyílt levélből megtudtuk, az asszony férje másnap nem tudta felébreszteni feleségét, elsőnek mégsem a mentőket hívta. Tudják miért nem? Mert félt mentőt hívni, attól tartott ugyanis, hogy kifizettetik vele! Nem lenne nagy baj, ha ezt a levelet elolvasnák a kedves Orbán-fanatikus, majd ő megvéd bennünket típusú emberek, akik asszisztálnak ehhez az egészhez. Csakis a Viktor, ugye?

A probléma országos méretű, hiszen a hazai kórházak többé már nem a gyógyulás szimbólumai. Halálgyárakká váltak. Aki ezek egyikébe bekerül az tetvességet, kórházi fertőzést, szepszist kockáztat, miközben ő csak gyógyulni szeretett volna. Emberek tízezrei rettegnek attól, hogy egyszer ők is kórházba kerülnek, ami sokuk számára a halált jelentheti. És nem azért, mert gyógyíthatatlan betegséggel kerülnek oda be, hanem azért, mert ma itt tart az egészségügy.

Ez az eset azonban annak a példája, hogy a problémát nem egyedül a pénzhiány jelenti. A beletörődés, az elfogadás és az esetleges hibák kivizsgálatlansága is ugyanúgy emberéleteket követel, mint a pénzhiány. Miért viselkedik úgy a Honvéd Kórház, valamint annak SBO vezetője, mintha semmi sem történt volna? Miért nem képes senki sem vállalni a felelősségét annak, hogy hibáztak? Ez a fajta közöny és pökhendiség visszataszító és undorító, és abszolút nincs helye egyetlen egészségügyi intézményben sem.

De, amíg az SBO vezetőjének, és az orvosigazgatónak nem az emberek élete, egészségük javítása az elsődleges, addig nem tudom a betegeimet beküldeni, ez egyszerűen ellentétes az orvosi eskümmel. (Dr. Mateisz Erzsébet, háziorvos)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!