Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A megvédés fejében tovább rabolnak, tovább hazudnak, tovább rombolnak?

MTI hír hát persze, tegnapi, nagycsütörtöki, ami a nagyböjti időszak vége. Nem vagyok vallásos, de annyit tudni vélek, hogy majd most kezdődik a dínom-dánom. Bizonyára betartotta a böjtöt a maffiakormány minden tagja családostul és már várják a pillanatot, amikor mindenféle sonkák, húsok és kalácsok roskasztják az asztalt.

Tudom, hogy ez őket kicsit sem érdekli, sőt, aki nem érintett közvetlenül, az is legfeljebb futólag gondol rá, de mi van azokkal, akiknek nem ér véget a nagyböjt? Azokkal, akik éppen úgy krumplin és tésztán élnek ezután is, és nem vallási megfontolásból, hanem kényszerűségből? Mi van azokkal az idős emberekkel, akik 28 500 forint nyugdíjból próbálnak megélni? Őket miért nem védi meg a magyarok megvédésére szakosodott nemzeti kormány? Ezek az idősek miből vásárolnak élelmiszert? Miből vásárolnak tüzelőt? Miből fizetik ki a gyógyszereiket? Ők már nem tudnak munkát vállalni, gyakorlatilag semmit nem tudnak tenni önmagukért. Magyarok, talán vallásosak, talán nem, de ebben az országban éltek, dolgoztak, adóztak és adóznak ma is minden megvásárolt kifli, minden kiló krumpli után, mégis magukra maradtak. Több mint 50 000 ilyen ember él, vagy inkább haldoklik az országban, miközben ukrán állampolgároknak havonta jóval több, mint egymilliárd forint nyugdíjat fizet ki a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből.

2010-2016 között megduplázódott a dolgozói szegénység Magyarországon. Ez nem az a duplázódás, aminek örülni szokás, bár Matolcsy Rómeó bizonyára meg tudja magyarázni, hogy miért is jó ez. Amúgy nem jó. Rossz. A dolgozói szegénység, pontosabban a szegénység azt jelenti, hogy valaki a nemzeti átlag 60 százalékánál kevesebb elkölthető jövedelemmel rendelkezik. Magyarországon minden harmadik gyermek szegénységben él. És minden harmadik felnőtt is. Nem a svájci életszínvonalhoz és bérekhez viszonyítva, hanem a magyarhoz.

A manipulált statisztikák, a kormányzati hazugságok, a sikerpropaganda árnyékában rohad az ország. Miközben az emberek jókora hányada a kormánypárt érdekeinek megfelelően retteg, a kormánypárti politikusok és családtagjaik elképesztő mértékben gazdagodnak. A hívek fejében nem merül fel a kérdés, hogy egy adott jövedelemmel rendelkező politikus családja miből gazdagodik nyakló nélkül. Ha esetleg mégis felmerül, vagy akár fel is fogják, hogy kiterjedt korrupcióról van szó, nem zavarja őket. Mert nem értik, nem hiszik el, nem fogják fel, hogy azt a pénzt tőlik (is) rabolják el, hogy az ő gyerekei, unokái jussát viszi néhány család.

A Fidesz egyetlen választási ígérete az, hogy megvédik az országot a migránsoktól. Jó, védjék meg. És ezen túlmenően mi a terv? A megvédés fejében tovább rabolnak, tovább hazudnak, tovább rombolnak? Meddig? Mikor fog rájönni a nagyböjtöt egész évben művelő honpolgár, hogy valami nem jól van, hogy mégsem él jobban, viszont szarabbul él és hogy egyáltalán nem normális dolog, ami ebben az országban történik?

Tudom, nincs egy igazán jó szívvel választható párt és megint az van, hogy a szar és a szarabb között kell dönteni. Ez nem jó így, viszont ez az egyetlen módja annak, hogy kicsavarjuk a hatalmat ezeknek az élősködőknek a kezéből. Ez az egyetlen módja annak, hogy lehetőségünk maradjon majd kikényszeríteni a kormányból azt, hogy az ország érdekében végezze a dolgát.

Én remélem, hogy azoknak, akik érdem nélküli haszonélvezői a jelenlegi rendszernek, nem most ér véget a nagyböjt, hanem most kezdődik. Jövőre már nem az ő asztalukra kerül a sonka és a kalács, hanem azoknak az asztalára, akik becsülettel megdolgoztak érte.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.