Augusztus 16,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Isten hozott, testvér

Nem szépen és nem csöndesen, de szinte ellenállás nélkül megtörtént az integráció.

Cigány lettem én és szinte mindenki 40 éves kor fölött.

Sokan alatta is.

Aki felkapja a fejét az előbbi mondatra, ne háborodjon fel.

Vagy tőlem háborodhat is, csak gondolkodjon előtte egy keveset.

A cigányság a magyar társadalomnak az a része, akiket soha nem tudtunk integrálni. Talán nem is lehet, nem is kell. Talán nem integrálni, hanem együtt, egymás mellett élni, a másikat elfogadni kellene.

Ez közös kudarc. A politika, a többségi társadalom, a cigányság és a cigány értelmiség kudarca. Felülről/kívülről nem lehet megoldani a szegénységet, a tanulatlanságot és a nyomorral járó bűnözést.

A cigányság aktív közreműködése, akarata és erőfeszítése nélkül nem ment, nem is fog menni. Ahogyan valódi segítség nélkül a cigányság önmagától sem tud kitörni a nyomorból.

A segély önmagában nem megoldás. Annak megvonása sem az.

Az erőszakos integráció nem működik. A kirekesztés sem.

Közösen kell megtalálni a mindenki számára optimális utat. Vannak erre jó és látványos törekvések. Iskola, amely a cigány fiatalok számára a művészetek minden területén nyújt lehetőséget.

Csodás alkotásokat hoznak létre azok a gyerekek, akik otthon, a családdal együtt éheznek.

Mégis alkotnak, álmodnak, megnyílnak és elénk teszik a kincseiket.

Aztán kijárják az iskolát és…

És nincs tovább. Ahogy egy ismerősöm mondta: “Szülőgépek lesznek a segélyért, prostituáltak, vagy bűnözők.” Hogy legyen mit enni ma. Csak ma. A holnap messze van. Nincs más útjuk, nincs lehetőségük.

A politikai seprű takarít az országban.

A kiválasztottak felépítették a palotáikat, melyekben gondtalanul élhetnek családjukkal. Falakat húznak maguk köré, hogy ne kelljen nézniük a szegénységet, amit ők maguk idéztek elő.

Aki kívül rekedt a falakon, az úgy járt.

Az ország döntő része kívül rekedt. Magunk hordtuk a köveket a falakhoz, adtuk a pénzünket a csillogó paloták aranykupoláihoz.

Most meg lesünk, hogy mi a franc van, hiszen nekünk abból semmi nem jut, ellenben kifosztottak minket.

A hatalom sikeresen integrálta a cigányságot. A gond csak az, hogy nem őket emelte ki a nyomorból, hanem a többieket taszította a nincstelenségbe.

Aki ma elmúlt 40 éves ebben az országban, az nem nagyon talál munkát.

Más sem, de ez a generáció főként nem.

Aki az előző rendszerben nem biztosította a jövőjét, annak nem maradt még csak esélye sem.

Elég megnézni az álláshirdetéseket.

Putri kisváros lepusztult éttermébe konyhai kisegítőt keresnek.

Városszéli kisbolt eladót keres.

Névtelen cégecske adminisztrátort alkalmazna.

Amit mindenki követel: önéletrajz, fotó, nyelvtudás.

Miért kell nyelvtudás egy mosogatónak? Egy melósnegyedben működő kisbolt eladójának? Egy véletlenül sem nemzetközi kétfős iroda adminisztrátorának?

Elárulom. Azért kell nyelvtudás (mégpedig angol, persze), mert a 40 fölötti korosztály még oroszul volt kénytelen tanulni. Azt nem írhatják a hirdetésben, hogy csak fiatalok jelentkezhetnek, mert az ugye diszkrimináció. Azt írhatják, hogy csak angolul lehet elmosogatni a redvás tányért, pakolni a tejes rekeszeket, hívogatni a kuncsaftokat, hogy vegyenek víztisztítót.

Miért kell fénykép? Ha valaki ronda, nem mosogathat? Nem mérheti le a krumplit? Nem írhat?

Fenéket! Azt nem lehet írni a hirdetésben, hogy cigányok ne jelentkezzenek, mert ugye a diszkrimináció…

Na de a fotó alapján ki lehet szűrni többnyire, kit nem akarnak felvenni.

Hát így valahogy.

Ha ez így megy tovább, sikerül kiirtani a 40-70 közötti korosztályt.

A magasan kvalifikált szakemberek el fognak menni, a fiatalok után. Külföldre.

Oda, ahol becsülik a tudást, de a tapasztalatot is.

Van ugyanis olyan ország (nem kevés), ahol örömmel fogadják akár a 60-70 éves orvost, mérnököt, geológust, fizikust, egyetemi tanárt is.

Máshol nem gondolják a 40 feletti emberről, hogy ne lehetne jó villanyszerelő, ács, eladó, fodrász, tanár, fotós, hentes, agykutató.

Csak nálunk lehet nyugdíjba kényszeríteni a nagy tapasztalattal rendelkező bírókat, orvosokat, egyetemi oktatókat.

Nálunk természetes az, hogy nincs értéke a tudásnak, a gyakorlatnak és értékesebb a rámenős, nagy önbizalommal, ám kevés tudással és semmi élettapasztalattal rendelkező munkavállaló.

Igaz is, miért kellenének olyan emberek, akik ismerik a múltat, akiket nem közneveltek, netalán van véleményük és tapasztalatuk?

Aki teheti, az menni fog. Hiszen élni akar, dolgozni akar. Aktív és hasznos akar lenni.

Aki nem teheti, mert nincs olyan szakmája, mert nincs nyelvtudása és lehetősége sem a tanuláshoz, aki nem képes az újrakezdés anyagi fedezetét megteremteni, aki fél az ismeretlentől, az marad.

Marad és csúszik egyre lejjebb, egyébként az ország felével együtt.

Mert ma már az ország fele él létminimum alatt.

Ez az arány csak növekedni fog.

Munka nélkül nemhogy hiteltörlesztést, de rezsit sem tud az ember fizetni.

Örül, ha enni tud adni a gyerekének, de taníttatni nem fogja tudni.

Újratermeli a nyomort.

Ócska albérletben, hajléktalanszállón, vagy valami faluszéli viskóban fog kikötni. Vagy az utcán, a híd alatt, egy bokor tövében felvert ócska sátorban.

Így növekszik, terebélyesedik az egykor szégyellt cigánysor.

Meg fog történni az integráció és csak remélni lehet, a cigány emberek nem azt fogják mondani: Takarodj innen!

Talán majd azt mondják: Isten hozott, testvér! Megjöttél végre?

Aztán majd négyévente fontosak lesznek ők is. Jönnek szép autókkal az öltönyös emberek a szegénysorra és elmondják, miért jó az, ha rájuk szavaznak.

Rájuk fognak szavazni, persze. Hiszen kell az az élelmiszer csomag, kell a kevéske fa a kályhába, kell a pár forint.

Meg kell az esetenkénti közmunka, mert csak akkor jár a segély.

De azt csak az kap, aki lojális a Párthoz.

Lojális lesz mindenki, miért is ne?

Hiszen honnan tudhatnák, hogy lehet máshogyan élni? Hogy nem a puszta létfenntartásról szól, amiért megszületik az ember?

Természetes lesz a tanulatlanság, a kilátástalanság, a közmunkához kötött segély és a választási időszakban osztogatott alamizsna. Kár, hogy csak akkor.

Mert sajnos csak négyévente van választás, de addig is élni kell valamiből…

Ez az írás az előző választáskor született. Aktuálisabb, mint valaha.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.