Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Itt semmi más nem számít, csak az illúzió, hogy majd egyszer leszünk valakik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A teljesítmény rendben volt, a szurkolókat kiszolgáltuk, szépen irányítottuk a mérkőzést

– ezt mondta Georges Leekens szövetségi kapitány a Skócia elleni, egy gólos vereség után. Meg azt is mondta, hogy

szeretnénk valamit visszaadni az embereknek.

Talán a tao-t? A messze túlárazott bérleteket? Vagy a stadionok árát? Hmmm?

Az biztos, hogy nem egy meccset néztünk, b@zdmeg. Az is biztos, hogy a jövőben akkor nézek majd magyar focit, ha legalább zsinórban 20 győzelmet arat a válogatott. Addig nekem senki ne beszéljen magyar fociról, mert – nyugi, csak szimbolikusan – pofán törlöm egy szívlapáttal.

Szalai Ádám elesik a Magyarország - Skócia barátságos labdarúgó-mérkõzésen Budapesten a Groupama Arénában 2018. március 27-én. (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Szalai Ádám elesik a Magyarország – Skócia barátságos labdarúgó-mérkőzésen Budapesten a Groupama Arénában 2018. március 27-én. (MTI Fotó: Koszticsák Szilárd)

Ami eddig kiderült: több mint 400 milliárdot, azaz 400.000.000.000 forintot ölt ez a nemzet, vezetője akaratából a nemzeti fociba. Tehetségtelen focistáink tízmilliókat keresnek. Ezt az egész magyar árnyékfutballt állami pénzen tartjuk fenn. Csak azért, hogy ne merüljön el teljesen a szarban. Hatalmas stadionokat építünk, amelyek aztán konganak az ürességtől. Még Mészáros Lőrinc és Orbán Viktor udvari lapja, a Nemzeti Sport is kénytelen volt megjegyezni, hogy egy éven belül a hetedik vereségét szenvedte el a magyar válogatott.

Ha kicsit tágítjuk az idősíkokat: a 2016 novemberi (az Eb után kevesebb, mint fél évvel volt), svédek elleni hazai vereséggel együtt a legutóbbi 11 meccsből nyolcat veszített el a válogatott. Ehhez fogható negatív széria nyolc éve volt utoljára. Vagyis konkrétan ott tartunk, mint 2010-ben, csak közben elégettünk a nagy büdös semmire többszáz milliárdot. Pusztán azért, mert a felcsúti géniuszunk hagymázas, kényszeres mániája történetesen ez a foci-mizéria. Arról most ne beszéljünk, hogy az a világranglista 136. helyén lévő csapat is elpicsáz bennünket, akiket álmunkból ébredve is fél lábbal kellene elvernünk.

Nem számít, hogy közben az orvosok elmennek ebből a kurva országból, nem számít, hogy 300.000 gyerek él mélyszegénységben, nem számít, hogy hónapos várólistákkal kell szembenézniük a gyógyulni vágyóknak, hogy emberek fertőződnek meg a kórházakban, hogy nem működnek a liftek és kézben cipelik az emeleti vizsgálatokra a betegeket. Nem számít, hogy 4 millió ember él a szegénység peremén, az sem számít, hogy a vidék elnéptelenedik, emberek tízezrei lépnek le az országból; zömmel fiatalok, vagyis a jövőnk. Nem számít, hogy vidéken a közmunkán kívül, a propaganda ellenére szinte semmi más munkalehetőség nincs. Nem számít csak a nemzeti foci, a nemzeti kerítés a déli határon, a Soros-fóbia, a nemzeti templomaink felújítása határon innen és túl, a háromszor átadott kirakat-beruházások újbóli átadása. A kilátók és díszterek építése. Faültetés helyett egy nemzet betonba öntése. Mert ismét kampány van és siker.

Itt semmi más nem számít, csak az illúzió, hogy majd egyszer leszünk valakik. Évszázadok óta várja ez a nemzet, hogy majd belőle is lesz valaki. Hogy majd erős és büszke lehet egyszer. Szó szerint is, nem csak az önámító hazugságok szintjén. Addig is nem ártana végre megbarátkozni a valóság gondolatával: egy sikertelen, ismét csak a gödör alja felé csúszó ország vagyunk. A nemzeti focival együtt. És amíg nem nézünk szembe a valósággal az illúzió helyett, addig naponta fog pofán csapni egy egész nemzetet a keserű valóság. Naponta.

Persze, tudom: ezt mi így szeretjük. Mert mi erősek és büszkék vagyunk akkor is, ha nem. Meg tiszteletet a magyaroknak, mert felpofozlak, büdös köcsög.

Czotter József

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.