November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Fussunk bele még egyszer, ne izgulj, menni fog

* Uniós wifi-hálózat kiépítését kezdik meg: a pályázatra már regisztrálhatnak a magyar települések is. Meglátjuk.

A hír természetesen minden itt élőnek pompás… lehetne… ha nem éltünk volna itt… na, komolyan, mindjárt felpökök és aláállok… barátaim… kíméletlen önkritikával kell élnünk… hát most veszem észre, ott tartok, hogy mint valami kitanult emeggyes mikrofonállvány, én is elkezdem az elmútnyócévezést… na tehát, nagy levegő, András, fussunk bele még egyszer, ne izgulj, menni fog.

Szóval egyfelől ragyogó, hogy egy nagyszabású pályázat keretében az Európai Unió területén idén tavasszal ezer, a továbbiakban, 2020-ig pedig majd még hétezer település (köztük az első körben garantáltan tizenöt magyar város és falu) juthat ingyenes netes elérést biztosító hotspothoz: az aprócska probléma csupán az, hogy elég pontosan láthattuk az elmúlt immár igen sok évben, milyen egyedi módon egyengeti a magyar “kormányzat” az unióból hozzánk érkező pénzek útját… De ne legyünk ilyen negatívak így választás előtt, polgártársak: hiszen még bármi lehetséges, higgyünk benne. Néhány napja már regisztrálhatnak is azok az önkormányzatok, amelyek szeretnék elnyerni a 15 ezer eurós utalványt, amelyből a hotspotok kiépítési költségeit és a szükséges berendezéseket lehet beszerezni – a további üzemeltetési és karbantartási díjakat már az érintett önkormányzatoknak kell állniuk, legalább három évig, de ez úgyis csak később következik majd, ha egyáltalán.

Tudom persze, kicsivel több mint négy és fél millió forint, illetőleg a kockázat nélkül ellopható része itt már egyáltalában nem olyan nagy pénz – de megfigyeltem azt is, mifelénk elég sokan ismerik azt a régi népi bölcsességet, mely szerint nincs az a megrakott szénásszekér, amire fel ne férne még egy villával. Itt pedig, hosszú ideje látva felsőbb szinteken a teljes gátlástalanságot és következménynélküliséget, elég szépen elszaporodtak a szorgos betakarítók. Idén tavasszal például, hiszitek-e vagy sem, feltalálták Magyarországon a levelezőrendszert, ami az invenciózus tulajdonosok szerint nyilván forradalmasítja majd a nemzeti emailek küldőinek mindennapjait, miközben mondjuk a 2004 áprilisa óta működgető, szánalmas háttérrel rendelkező gmail, óvatos betérdelés mellett szívhezszólóan könyörög kicsit a receptért.

A forradalmi újdonság neve ongo (remélem, csak nekem jutott eszembe, hogy elég közel esik az öngól rövidítéséhez) – az oldalt az OLA, vagyis a világszerte használt és egyelőre Magyarországon is hivatalosnak elismert mérési rendszer adatai szerint például március 20-án kereken 882 ember látogatta meg (a 888 szebb lett volna, de mit tegyünk…), ami… na… izé… kicsit azért talán még fejleszthető. Az ongo története egyébként egyfajta legújabb kori hungarikumként is felfogható: 2017 nyarán Matolcsy Ádám (igen, a magyar bankrendszer utóbbi időben kissé talán méltatlanul mellőzött géniusza, György, tudjátok… az a példaértékűen szerény és mértéktartó, talpig becsületes polgártársunk, aki nemrégiben költözött be abba a 430 milliós budai viskóba, amit a fia “megvett”, az unokatestvérének a “bankja” “meghitelezett”, ő meg éldegél benne, míg mást nem gondol, na, szóval az ő fia) “megvásárolta” az origót, s ha már egyszer arra járt, hát melléfogta a freemail-t is, amelynek egyébként egyik leghíresebb felhasználója az a csavaros eszű nemzeti user, aki a meszaroslorinc@freemail.hu fiókot birtokolja – de ez csupán himmihummi mellékszál, szinte szóra se érdemes.

A lényeg, hogy a szintén saját lábunkon álló Ádám cége szinte azonnal kapott a nemzeti fejvesztési minisztériumtól egy szabad szemmel alig kivehető, 340 milliós támogatásocskát arra a szép ívű, ígéretes projektre, amely a korabeli vállalás szerint, minő poén, “E-mail 2.0″ néven készült forradalmasítani a mail-világot. Az összeg ugyan a hazai viszonyok között leginkább szerénynek mondható, cserébe viszont igazából nem is kellett érte csinálni semmit, a “fejlesztés” ugyanis nagyrészt már készen is volt: a freemail egy korábbi tervezett átalakításakor lényegében elkészültek a dizájnnal és a technológiai alapokkal.

Jöhetett tehát az ongo, és indulhatott padlógázzal a sikersztori – nincs időnk a köntörfalazásra, már most szólok, nem szeretnék ócska kifogásokat hallani, hogy így a gmail meg úgy a yahoo, aki magyar, velem tart, tessék szépen követni a példámat, és akkor a (kizárólag pozitív) tapasztalatokat, kérném derűsen, küldjétek nyugodtan a tallai&bodaandras@ongol.hucímre. Ja, közben eszembe jutott még két dolog: az egyik alaphírünkhöz kapcsolódik – örömmel láttam ugyanis, hogy a szóba jöhető magyar települések között található Büttös is, nem tudom, mond-e rajtam kívül még valakinek valamit ez a név: röviden csak annyit, hogy ott található az a pompás szőlőbirtok, amit még 2011-ben vásároltam fel 4000 forintért egy emlékezetes NAV-árverésen. Szőlőm egy 536 négyzetméteres földdarab 20/280-ad része, kerek 38 négyzetméter, sajnos nem jártam még rajta, mivel út sem vezet hozzá, bár egyszer egy helyi vadász megígérte, hogy ha megjavítják a Niváját, majd megpróbálunk oda-, de legalábbis a közelbe menni… és őszinte leszek, alig várom, hogy Budai Gyula fülébe jusson a dolog, és a zöld bárók közé soroljon, mint mondjuk Hadházy Ákost.

Addig is, ha valakinek nincs jobb dolga, és szívesen olvasná Báró Bhüttössy Boda Bandy hihetetlen kalandjait két részben, megteheti… No… a másik meg, hogy vajon emlékszik-e még valaki a nemzeti mobilszolgáltató nagyszerű történetére, 2015-ből, amikor is alig több mint 13 milliárd forintot sikerült, “természetesen” a közbeszerzés idegesítő folyamatát mellőzve elkölteni – akkor az MVM nyerte a 450 MHz-es frekvenciára kiírt pályázatot… aki szeretne további részleteket is hallani, például az ország áramellátásának immár ötödét birtokló Lawrence Gasmanról, nyugodtan hívjon fel a nemzeti mobilomon, (56) 184819562010, bátran, bármikor, tárcsázzatok.

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.