November 14,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez már az elégtétel, vagy még csak a pitiáner megfélemlítés?

A hír, amire legyintsünk megint, mert van ennél fontosabb bajunk is raklapnyi: szórja mint megélhetési fideszes a közpénzt a rendőrség az 50 ezres büntetéseket a diáktüntetéseken részt vevő fiataloknak, újságíróknak. Nyugi, nyugi. Nem csupán a diákokat basztatja a rezsim. A február 23-ai és a március 15-ei diáktüntetésen újságíróként, fotósként a munkájukat végző magyar  polgárokat is tömegesen igazoltatta, beidézte, illetve szabálysértés miatt meg is büntette a rendőrség. Miért? Mert megsértették a közlekedési szabályokat. Nem nagyon, csak egy kicsit, de éppen eléggé ahhoz, hogy a karhatalom megtalálja az indokot a vegzálásukra. Merthogy miután tüntetni merészeltek a minőségi oktatási rendszerért, miután hatalmaséknak két nemzetstratégiai sorosozás között nem fussa az érdeklődéséből annyira sem, hogy szóbaálljanak ezekkel a fiatalokkal – szentségtörés! – a tünetés után az úttesten vonultak.

Tehát azon a nemzeti ünnepnapon, amikor Orbán Viktor hörgő kappanhangon ünnepileg és félreérthetetlenül megfenyegetett mindenkit, aki nem az ő hamis kottájából vinnyogva retteg a sarokban, aki nem ad hálát minden nap azért, hogy ebben a minden világok legjobbikában élhet egyik rezsicsökkentéstől a másikig, vagy egyik Erzsébet-utalványtól a köveztkező választásig, a diákok tüntettek. Az újságírók, fotósok pedig a munkájukat végezték. Beszámoltak arról, hogy a korrupt kormány védelmében menetelők mellett a diákok is utcára vonultak. Igaz, ők nem a rezsimet éltették, hanem sokadszorra kísérelték meg elégedetlenségüket az illetékesek tudomására hozni. Próbálkozásaik természetesen dugába dőltek, ám a fideszes pártállam részéről nem maradhatott megtorlás nélkül a megmozdulás.

Csak zárójelben teszem ide: mindeközben egy vidéki gimnázium három végzős, azaz érettségi előtt álló tanulóját vonták polgári védelmi kötelezettség alá. Senki mást, csak azt a három diákot, akik a februári diáktüntetést szervező Diákvagyok Mozgalom felhívására február 19-én nem mentek iskolába. Zárójel bezárva.

Nagyon nem szeretném idecitálni, milyen volt az, amikor az éjjel soha nem érhet véget dallamára, minden előzetes bejelentés nélkül utcára vonuló tömegek teljesen megbénították a fővárosi közlekedést a dicsőséges magyar futball válogatott történelmi Eb-szereplése kapcsán. Pedig nem volna haszontalan tudni, akkor hány embernek postáztak szabálysértésre vonatkozó határozatot.

Nem szívesen teszem fel a kérdést, hogy a randalírozó ultrákkal, a Városligetben emberi csontokat törő verőlegényekkel, a választási irodánál erőt demonstráló kopaszokkal szemben is ilyen példás gyorsasággal járt el a rendőrség, mert a választ pontosan tudom.

De így is van ebben az egészben valami kurvára irritáló és dühítő. Most akkor ez már az elégtétel, vagy még csak a pitiáner, gyáva szarokra jellemző megfélemlítés? Ez már a megtorlás, vagy az oly nagyon jól ismert példastatuálás, elrettentés, az önérdekérvényesítési potenciál szájbarúgása? A teljhatalomban pöffeszkedő, korrupt ügyeikből ki sem látszó, hátsó ajtókon menekülő állampárti urak milyen emberi minőségéről tesz tanúbizonyságot az, hogy miközben felháborodottan tagadják, hogy ők rendőrállamot, pláne diktatúrát építenének, a választás előtt pár héttel kamaszokat és újságírókat basztatnak? Hangsúlyozom: olyan fiatalokat, kamaszokat, akiknek zöme minden bizonnyal nem rendelkezik önálló keresettel, akiknek 50 ezer forint ki tudja hány heti, havi zsebpénzt jelent. Ez még csak nem is egyszerű pitiánerség, ez a nagybetűs aljasság.

Az óvodában is golyóálló mellényben gusztustalankodó kisembernek arra nem futotta a nemzeti bátorságából, hogy férfiasan szóbaálljon ezekkel a diákokkal. Az, hogy a politikai ellenségeit szarba sem veszi, és nem érzi méltónak őket arra, hogy a szemükbe nézzen, szintén szánalmas, de most hagyjuk. Viszont az, hogy ezeket a fiatal, a közösségi jogaikkal élő, a hatalmat jogosan kritizáló embereket nem volt hajlandó meghallani, cserében mondvacsinált, hajánál fogva rángatott indokokra hivatkozva rájuk uszítja a hatóságokat, egyenesen gyomrot forgató. Ez Orbán rezsimjének egyik tartópillére: megszívatni azokat, akik képesek és hajlandóak az önálló gondolkodásra.

Ez a sztori erkölcsi értelemben akkor sem védhető, ha a jogászkodásból zsíros egzisztenciára szert tett szélhámosok ráhúzzák a jogi magyarázatot, amely szerint legitim ez a fajta bírságolás. Ez a gyáva módszer azoknak a sajátja, akik nem hajlandóak tudomásul venni azt, ami körülöttük történik, akik ezekben a pillanatokban is hiszik: ha a híveiknek bebizonyítják, hogy bárkit képesek eltaposni, aki szembehelyezkedik velük, akkor ezzel az örök hatalomban maradásukat is megvették. Kétségem nincs afelől, hogy Orbán személyesen uszította a rendőröket diákokra, újságírókra. A stadionok szétlopott országában, ahol a közpénzek ezermilliárdjai kerültek a fideszes holdudvar nevére, az ipari harácsolásért hátbaveregetés, az úttesten közlekedésért 50 ezer forintos bírság jár. Ezeknek nincs már semmiféle kapcsolatuk a valósággal, úgyhogy bármi történik is április 8-án, a visszaszámlálás számukra már rég elindult. Ha képes lennék empátiával viszonyulni hozzájuk, akkor azt mondanám, hogy a saját érdekükben remélem, hogy ragaszkodnak a törvényes, választások útján történő bukáshoz. De leszarom, aggódjon miattuk az édesanyjuk.

Az ország nem fideszes része ellen vívott harcában Orbán mindenféle arányérzékét elveszítette. Mert bár joggal hiszi, hogy a diákok iránti társadalmi szolidaritás annyira alacsony, hogy bármilyen retorzió belefér, annak nem szokott jó vége lenni, ha egy teljhatalommal uralkodó, gyáva senki a fiatal generáció, vagyis a jövő ellen fordul. Ez a generáció, amelyiket most undorító 50 ezres bírságokkal próbálnak elhallgattatni, jobb belátásra téríteni, ez a generáció fogja írni a jövőt. Azt a jövőt, amelyben Orbán Viktor és dicstelen bandája a jól megérdemelt helyére kerül. A fiatal, demokrata, lázadó forradalmár, aki a saját népe ellen fordult, aki a karhatalom segítségével, aránytalan rendőri fellépéssel védte saját irháját. Gyerekekkel szemben is.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.