December 10,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ezzel a bugris tempóval szemben a józan ész egyszerűen tökön szúrja magát

Látták ezt a videót? Ha esetleg nem, feltétlenül érdemes pótolni a mulasztást. Kórdokumentum. Ez is. Ugyan túl sok újdonsággal nem szolgál, de legalább változatlanul aktuális és újabb nagytotálba helyezi a teli szájjal kommunistázó, egykori ügynöktől, besúgóktól, spicliktől (kinek hogy tetszik) hemzsegő állampárt igazi természetét:

Ejtsünk egy pár szót erről a Kósa Lajost megszégyenítő tömény ostobasággal egybekötött indokolatlan arroganciáról. Annál is inkább, mert ma rendkívülinek csúfolt ülést tart a parlament, miután az LMP kezdeményezte, hogy az ügynökakták nyilvánosságáról szóló javaslatuk az Országgyűlés elé kerülhessen, a többi ellenzéki párt pedig támogatta őket.

Mióta tudjuk, hogy a Némethszilárdok az elmebaj határát súroló indokokra hivatkozva hónapok óta futva menekülnek a munkavégzés elől, nyugodtan be lehet pakolni a borítékba: a Fidesz-KDNP ügynökei politikusai fegyverhordozói fegyelmezetten távol tartják magukat ettől az üléstől is. Valójában nem elsősorban azért, mert büdös a munka, hanem mert az ellenzék kezdeményezéseit hivatalból le kell hányni, és mert Szita Károly (=lelkes spicli) múltjának nyilvánosságra kerülése újfent időszerűvé tenné a dolgot. Mindez a Fidesz-KDNP-nek bőven elég indok arra, hogy megfutamodjon.

De térjünk vissza a fenti tájképre. Mondanám, hogy egy reménytelen és kilátástalan helyzetben lévő párt szánalmas vergődését látjuk-halljuk, és lehet, hogy igazam is lenne, de ettől még a számok nem úgy vannak. Ettől még az van, hogy a Fidesz-KDNP 2018-ban is úgy tud kétpofára bolsevikozni és kommunistázni (szevasz, Kövér!), hogy a soraikban hemzsegnek a III/II-es és egyéb ügynökök; ettől még a híveiket nem zavarja össze az elbutulásban, hogy a bálványaik 30 évig keresztbe feküdtek az ügynökakták nyilvánosságra hozásának. A Fidesz ügynökei jó ügynökök (nem véletlenül óbégatnak napi 24 órában a bezzeg Soros-ügynökökről), akik tudniillik már bőven megbűnhödték a múltat, s jövendőt, úgyhogy lehetőleg méltóztasson a sajtó értelmes dolgokról kérdezni a magukat méltóságos uraknak és cizellált államférfiaknak képzelő sötét, gerinctelen tahóktól. Azért az szép, amikor L. Simon Lászlók, Révész Máriuszok és Tessely Zoltánok mondják meg, hogy hány óra van Szita Károly lelkiismeretes besúgó művész történetében. Meg úgy egyáltalán minden, a múltjával el nem számolt, de a nagyfene lelkiismeretével mellet döngető nemzeti keresztény történetében.

Egy egészséges lelkületű társadalom bármely tetszőleg józan ésszel gondolkodó tagjában ilyenkor felmerülne: nem az volna az erkölcsös, a helyes és a célravezető egy magát hitelesnek, feddhetetlennek és mélységesen antikommunistának defináló párt esetében, hogy az ilyen kétes múltú alakoktól (no meg a korrupt, aljas maffiózóitól) páros lábbal megszabaduljon? Egy egészséges országban ez minden bizonnyal így is történne, itt azonban a Fidesz lényegéből adódóan szó sem lehet erről. Hiába óbégatta Orbán Viktor még a fülkeforr utáni időkben, hogy az összefércelt alaptákolmányukkal megteremtették az alkotmányos alapjait annak, hogy a kommunizmus ismeretlen részét föl tudják tárni, a kisujjukat nem mozdították ebben az ügyben. Aztán most, amikor kegyetlenül szivárognak a kommunizmus föl nem tárt, vagy csak részben föltárt gennyes foszlányai, szorongatják egymás enyves kezét és bagatellizálnak. Hogy tudniillik harminc év után már kit érdekel, hogy a le nem váltott rendszer leglelkesebb besúgói mai napig köztünk járnak.

Az mondjuk tény, hogy ha lenne erre irányuló bármilyen csekély politikai akarat is, ha kirúgnák az összes alkalmatlan, erkölcsileg-emberileg megbukott tolvajt és gazembert a Pártból, nem sokan maradnának a süllyedő hajó fedélzetén, így teljességgel érthető: össze kell zárni minden filléres, avagy nagypályás bűnöző mögött, és adni kell a lovat a Szita-félék alá: nem velük van itt a baj, hanem a mai magyar ellenzékkel, amelyik a hatalomért és a pénzért mindenre képes. (Simicska Lajos külön vegye magára!) Nem az a téma, hogy Szita lelkesen végezte a munkáját és feljelentette az ég alját is, hanem hogy micsoda sikeres ember ő 30 éve.

És akkor jön a Tessely nevű agysebész és beleröfögi a kamerába, hogy ő, mint antikommunista párt befejezi a rendszerváltást. Most azonnal, itt a kampányban. Hogy az MSZP ne kerüljön a parlamentbe. Amit semmi nem indokol jobban pillanatnyilag, mint hogy a fideszes Szita Károlynak papírja van arról, hogy besúgó volt. De mivel Tessely kartárs esetében ez nem merült fel, mint információ, ezért beszéljünk a nagyszerű magyar pusztába épült, gyönyörű panorámás kilátóról, amit ő éppen most adott át, és amit ő, mint hős antikommunista szeretne megőrizni magyarnak. A kilátót. Ha pedig nincs értelmes kérdés, amire Kósa Lajos gyanánt pozitívan lehet válaszolni, akkor csá, viszlát, szevasz, Simicska.

A legszörnyűbb meg: hogy ez egy pitiáner ügy ahhoz képest, hogy ettől nagyságrendekkel súlyosabb gazemberségek sem rúgták gyomorszájon a legendás magyar apátiát és rezignációt. Ezzel a bugris felvetéssel szemben a józan ész egyszerűen tökön szúrja magát. Ezekkel az emberekkel már nincs mit kezdeni. Igen, Szita-Krakus-Károly-Péter 30 év alatt bizonyított, jól mondod, L. Simon! Valójában ő sem más, mint a fideszes jellemtelenség megtestesítője: bebizonyította, hogy bármilyen rendszert fenntartások nélkül képes és hajlandó kiszolgálni, reggeltől-estig lefetyelni, sunnyogni. Ameddig megéri. Nincs ezzel egyedül, lényegében erre épül az egész Fidesz. Meg a valóság tagadására. Nem, őket nem zavarja, hogy a magyarnak megőrizni kívánt gyönyörű panorámát spiclik és maffiózók hada rondítja el és zabálja fel. Pedig.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.