Március 19,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ha kétezer forinttal nem tudsz elszámolni, úgy húznak végig az utcán, mint a sportszatyrot. Ha viszont 1300 milliárdról van szó…

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,141,887 forint, még hiányzik 1,858,113 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Lemondott a miniszterelnök, mert állami pénzből, részrehajlóan folytatta le egy népszavazás kampányát. Ja, Szlovéniában.

Miro Cerar azért döntött így, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy tavalyi népszavazás eredményét. A kormány egy csaknem egymilliárd eurós kiemelt projekt, egy szlovén vasútvonal fejlesztéséről kérte ki a választók véleményét – a bíróság szerint a fő gond az egésszel az volt, hogy közpénzből finanszírozták, s a kormány részrehajlóan kampányolt az általa preferált válasz mellett. Cerar széke egyébként már tavaly is megingott: akkor az sodorta kis híján kormányválságba az országot, hogy nem voltak képesek megakadályozni egy szíriai menedékkérő deportálását Horvátországba… igen, pont, pont, pont…

Szlovénia, mellesleg, ha ugyan ez mellesleg, egyike azon kevés európai országnak, amelyek önként teljesítették a rájuk eső menekültkvóta egy részét, ennek keretében 335 embert fogadtak be Görögországból és Olaszországból, de ezt csak a hangulat fokozása érdekében fűztem hozzá. És, ugyancsak nem mellesleg, Szlovénia gyönyörű, és szerintem piszok jó hely: Ljubljana, Maribor és a többi fantasztikus, emberléptékű, pezsgő, mégis nyugalmas kis/középvárosok; lélegzetelállító Bled és környéke, a hegyvidéki részek vagy épp a Skocjan-barlangrendszer… szóval el lehet nézelődni itt-ott.

Cerar tehát lemondott. Micsoda csoda, épp egy vasúti fejlesztés okozta a vesztét – már ha ugyan veszíthet bármit is a politika ingoványos világában, aki felelősséget vállalva, emelt fővel, tisztességesen, saját döntése alapján kiszáll, és, teszem azt, visszalép a civil életbe: mondjuk újra dolgozni kezd. Merthogy, ha még nem mondtam volna, képzeljétek csak el, ha nehéz is, bizony van olyan politikus a világban, aki dolgozott életében. Mármint az emberpróbáló, éjt-nappalt egyaránt igénylő honatyai hivatáson kívül is csinált valamit. Akár hasznosat vagy értelmeset.

A lemondott Cerar egyébként, ezt is csak úgy jelzem, hangsúlytalanul, nem a szülőháza tőszomszédságában lévő stadionjától gründolt kisvasutat, amin napjában 6-10 ember utazik a masinisztán meg a vezéren kívül, s még kevésbé rakatta le a síneket lényegében csupán azért, mert a szüleitől annak idején nem kapott egy nyomorult Piko-t sem, s ezért tőlünk csikarta ki; felteszem továbbá, hogy nem egy szinte totálisan lényegtelen vasútvonalat készült építtetni Szerbia és Magyarország között, a kínaiaknak, kínai hitelből, javarészt kínai kivitelezőkkel, nagyjából ezermilliárd forintért, úgy, hogy a remekbe szabott beruházás akár már 2400 év alatt is megtérülhet, s arra se vennék mérget, hogy a tender kiírásának pillanatában Miro Cerar legjobb barátja épp vasútépítő céget alapított volna; mint ahogy azt sem hiszem, hogy alapos túlárazással, természetesen szintén a már említett legjobb barát közreműködésével felújíttatta volna a Budapest-Esztergom, vagy épp a dél-balatoni vasútvonalat, a kivitelezés minőségébe itt és most, leginkább is hely híján hadd ne menjünk bővebben bele.

Mint ahogy Paksról, különféle autópályákról, közműépítésekről, birtok- és kastélyszerzésekről, yachtkikötőkről, szállodákról, kaszinókról, a fél Balatonról, a nemzeti bank alapítványairól, tévékről, rádiókról, újságokról, trafikokról és még kismillió egyéb semmiségről sincs módom még érintőlegesen sem beszámolni – a Civitas Intézet egy 140 oldalas, igen tömörre szűkített, sokkoló tartalmú könyvben foglalta össze a korrupció magyarországi tombolásának elmúlt nyolc évét: tudom, tudom, tudom, a büdöskomenisták is loptak, raboltak, és még a szemeket is kilőtték, igen, igen, igazatok van, drága, békés, szelíd, derűs nemzetes hölgyek és urak… csak hadd jegyezzem meg csendesen, hogy a gigantikus különbséget a nagyon is tudatos dimenzióváltás hozta el ebben a történetben.

Hogy tudniillik anno egy nokiás doboznyi pénzzel már a hírek sodorvonalában találhatták magukat az érintettek – ma egy konténert vagy pótos kamiont igénylő összeg vállrándítást se érdemel mifelénk. Hogy ha kétezer forinttal (aminek jogszerű bitorlásához persze pont százötven hivatalos papírt, meghatalmazást, édesanyám taraját kell beszerezned a kormánywindowban) nem tudsz megfelelően elszámolni, úgy húznak végig az utcán, mint a sportszatyrot – ha ellenben ezerháromszázmilliárdról van szó, elég, ha elmondasz pár jó sztorit egy videószelfiben, aztán elszaladsz, ha kérdeznek. Ha pedig netán vagyont vallasz be, a kérdéses/kínosnak tűnő plusz összegek (érted: bruttó 750-et keresel, de 160 milláért veszel villát a négyéves gyerekeidnek) indoklására elég azt mondanod, egy ismeretlentől kaptál kölcsön, oh, vagy úgy, rendben, pipa, hivatalos, köszönjük szépen. Ja, ha képviselő vagy, persze, pubikám. Máskülönben…

No… de vissza a fókuszunkat erre a gazember Cerarra: szóval ő mindezt nem csinálta – ellenben buknia kellett, mert a kormánya erőteljesen kampányolt a fejlesztés mellett, ráadásul részrehajlóan. Hm… nálunk, azt hiszem, ez abszolút nem jellemző. Mármint hogy valaki ezért lemondana. Hogy valaki bármiért is lemondana. Igaz, nálunk a rendszer szintű korrupció ma már nemhogy nem bűn vagy akár csak vétség: egyenesen érdem. A lopott/rabolt pénzekből kigömbölyödött köztörvényes bűnözők/strómanok egyenesen példaképek: hiszen ők az új polgári középosztály, a dübörgő magyar gazdaság és a szép új világ édes kis neveltjei. Szerencsétlen Szlovénia meg játszik tovább a Soros-kottából: engem úgy idegesít, arra gondolok, lassan szólni kéne Mr. Diplomatique-nak, nem lenne rossz ezeknek végre odavágni egy hadüzenetet. Vagy legalább jól lebuzizni valamelyik migránssimogató nagykutyájukat, meg bekéretni a nagykövetet, jó korai időpontra… vagy… bezárni a pesti követségüket. Akkor aztán leshetnek.

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!