November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Ha az orbánozás nem üzenet, akkor a gyurcsányozás miért az?

Engem aztán végképp nehéz volna megvádolni azzal, hogy Gyurcsány Ferenc szimpatizánsa volnék, de azért mégis van abban valami egészen szürreális, amit az LMP mostanság az ellenzéki összefogás körül, különösen Gyurcsánnyal összefüggésben művel. Erről a témáról már múlt héten is elmondtam, amit fontosnak gondoltam, már akkor is megkaptam, hogy lejáratom és ok nélkül rugdosom Schiffer András jobb sorsra érdemes pártját.

Holott csak feltettem egy egyszerű kérdést, amire nem igazán sikerült megnyugtató választ találnom: miért kell erőltetni valamit, ami nem működik? Konkrétan azt, hogy Szél Bernadett szíve óhaja szerint a Jobbik is hivatalosan csatlakozzon a demokratikus ellenzéki összefogáshoz? Egyszerűen nem értem miért kell – ezzel a leginkább sajtón keresztül történő üzengetéssel – lovat adni a fideszes propaganda alá, amely egyébként is minden fronton az ellenzéki horrorkoalícióval hergeli a híveit.

Pedig akkor még semmit nem lehetett tudni arról, hogy az LMP-nek – amelyik elfogadta végül Gyurcsány meghívását az egy asztalhoz üléssel kapcsolatban – az első dolga az lesz, hogy fintorogva-fanyalogva a pogácsa minőségéről és a házigazda alkoholszintjéről tájékoztassa a sajtót a tegnapi egyeztetés után.

Mint ahogy akkor még arról sem értesültem – ez is tegnapi hír -, hogy Szél Bernadett szombati bécsi fórumán érdekes állításokat tett. Az érdekes annak fényében különösen érdekes, hogy szerinte csak az összellenzéki összefogás képes leváltani a Fideszt. Idézek a tudósításból, mert fontos (kiemelések tőlem):

Az ellenzék vezető ereje – hosszú idő óta – a Jobbik. Éppen ezért tartja Gyurcsány viselkedését óvodás szintűnek. Az LMP elnöke ugyanis kérte, hogy a vasárnapi, a volt miniszterelnök által kezdeményezett ellenzéki egyeztetésre semleges helyszínen kerüljön sor, hátha akkor Vona Gábor is eljön. Gyurcsány viszont ebbe nem ment bele, ami Szél Bernadett szerint óvodás szint.

Valószínűleg máshol tartanánk, ha nem a legelutasítottabb párt kezdeményezte volna a közös egyeztetést.

Azt azonban többször is hangsúlyozta a zöldek miniszterelnök-jelöltje, hogy nem készül koalíciós kormányzásra sem a Jobbikkal, sem az MSZP–DK tömbbel. Ő LMP-s kormányzást akar, ehhez azonban két lépésre lesz szükség. Szerinte először vissza kell állítani a jogállamiságot, a demokráciát, majd új választást kell kiírni.

Az április nyolcadikai választás ugyanis nem lesz demokratikus, szabad, jogállami. Ha demokráciában élnénk, akkor nem kéne Gyurcsánnyal meg Vonával leülnöm, hogy egyeztessek a választással kapcsolatban, ugyanis egymás politikai ellenfelei vagyunk. A jelenlegi választójogi törvény azonban kikényszeríti ezt.

Gyurcsány és Vona persze nem egy súlycsoport, hiszen Gyurcsányt súlyos felelősség terheli a kormányzati tevékenysége miatt, ami hozzájárult Orbán kétharmados győzelméhez

– jelentette ki az LMP társelnöke, aki szerint ugyanakkor Vona kapcsán a pálfordulás, illetve pártfordulás őszintesége és komolysága kérdéses, ha megnézi az ember a Jobbik elnökségét. (Magyar Nemzet)

Az a fura helyzet állt elő szerintem, hogy miközben Szél Bernadett kijelentéseinek egy részével egyetértek (mi is számtalanszor magunkra rántottuk már a népharagot, amikor azt állítottuk, hogy Gyurcsány valószínűleg többet visz, mint hoz, és a vele kapcsolatos bizalmi deficit a Fidesz malmára hajtja a vizet), azt látom, hogy az LMP homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit mond.

Változatlanul nem világos számomra, hogy most éppen melyik variáns igaz, és ami ma érvényes volt az vajon holnapra nem veszíti el a szavatosságát? Kell az a kurva összefogás, vagy nem kell? És ha kell az összefogás – ami persze semmire nem kötelezi Szél Bernadettet a választások után – mi értelme van állandóan ennek a potenciális összefogásnak a szereplőit szapulni a nyilvánosság előtt?

Hogy lehet úgy mindenkivel összefogni, hogy közben valójában (bár ez sem volt mindig így, de egyre világosabb) csak a Jobbik jelent valós alternatívát az LMP számára?

Nem lehet, hogy abba kéne hagyni ezt a fideszes tempóban fogant gyurcsányozást? Vagy ha nem lehet abbahagyni, mert az LMP számára fontosabb Gyurcsány leváltása, mint az Orbáné, akkor miért nem lehet ezt felvállalni?

Lehet, hogy az a jó megoldás, ha az LMP nem fog össze senkivel, miközben persze mindenkivel össze akar fogni úgy, hogy végül csak a Jobbikkal borul össze (még úgy is, hogy Gyurcsányék visszaléptették a jelöltjüket Szél egyéni körzetében), de akkor ezt kell csinálni. Akkor bele kell állni és nem újabb kifogásokat találni, vagy teljesíthetetlen feltételek elé állítani a szereplőket. (Nem mellesleg vannak arra vonatkozó számítások, hogy az ellenzéki pártok egymás javára történő visszalépései nélkül is kisebbségbe szorítható a Fidesz.)

Nem lehet, hogy a szűk három hétben, ami még április 8-ig hátra van, nem azt kellene üzenni a bizonytalan szavazóknak, hogy mekkora szarházi ez a Gyurcsány, hanem eldönteni a miheztartást, felvilágosítani, mozgósítani, reményt adni az embereknek, hogy igenis érdemes elmenni szavazni, van kire és van miért szavazni?

Ha az ellenzék vezető ereje a Jobbik, ahogy Szél Bernadett megállapította, mekkora a reális esélye egy LMP-kormányzásnak? Hogyan fog az LMP 6-7-8%-kal kormányzoni? Miért kell hülyének nézni az embereket?

Én is egyetértek azzal, hogy a puszta orbánozás nem választási program, de még csak nem is üzenet, akkor viszont a gyurcsányozás miért az? Szél pontosan tudta, hogy Vona és a Jobbik kezdettől fogva elzárkózott Gyurcsány meghívásától, sem a DK székházában, sem a Seychelle-szigeteken nem lettek volna hajlandóak egy asztalhoz ülni a DK vezetőivel. Akkor miért kell mi lett volna ha? típusú irreleváns feltételezések kíséretében szapulni a DK vezetőjét? Szerintem már kezd nagyon unalmas lenni Gyurcsány elmúlt nyolc év előtti bűneinek mantrázása, ami ráadásul kizárólag a Fidesznek kedvez.

Azt már tudjuk, hogy az LMP gyűlöli Gyurcsányt, ami szíve joga (én se fogom soha megszeretni). De attól kezdve, hogy a pártjának és neki támogatói vannak (és lássuk be, az LMP-nek nincs sokkal több szavazója pillanatnyilag, mint a DK-nak), akik hajlandóak rá szavazni, addig Szél Bernadettnek nem abban kellene élen járnia, hogy naponta a tudomásunkra hozza, mennyire undorodik tőle, hanem eldönteni: merre van a hogyan tovább, mi lesz a választások után, és főleg addig mi lesz.

És még valami, ha már a felelősségről és a súlycsoportokról esett szó. (Nem, nem fogom idecitálni az LMP felelősségét a 2014-es választás kimenetelét illetően, pedig az is megérne egy misét.) Készséggel elfogadom, hogy a 2010-es fülkeforradalomért elsősorban Gyurcsányt terheli a felelősség. De azért vajon kit terhel a felelősség, hogy a megfélemlítést, a parttalan idegengyűlöletet, a rasszizmust, a homofóbiát és úgy általában véve a pusztító intoleranciát szalonképessé tehette a Fidesz? Kinek a kottájából vált a Fidesz a legszélsőségesebb politikai párttá ma Magyarországon?

Van itt bőven megbeszélnivaló, de ahhoz nagyon tisztán kellene látni végre, hogy valójában kinek mik a szándékai, ha úgy tetszik, ki kivel játszik egy csapatban, és mi a végső cél. Minden mást látunk, ezt egyelőre a legkevésbé. Az idő pedig vészesen fogy.

Utóirat: Azzal meg végképp nehéz mit kezdeni, hogy a jobbikos Farkas Gergely pénzt ígért a válaszókerületében induló Midi Melánia LMP-s jelöltnek, ha visszalép. Ha vicc volt, ha nem. Jó, erről nem Szél Bernadett tehet, csak úgy ide raktam.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.