Április 24,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Nekik tényleg sikerült az, ami a legkomolyabb és legkiterjedtebb bűnszervezeteknek is csak igen ritkán jön össze

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,462,800 forint, még hiányzik 537,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rövid ünnepi beszédet mondott Orbán Viktor.

Láttam egyik kedvenc szórakoztató képregényemben, a Facebook-oldalán, amikor írta a beszédét, á, persze hogy ő, naná, hogy ő írja, ja, és (hazai) tintahalból kivont tintával, lúdtollal, akár kollégája, Mátyás király… és állva, hú, te, olyan feszített a program mostanában, arra se jutott idő, hogy leüljön szerencsétlen… emberfeletti, amit végez, ezt meg kell adni, tényleg… napi húsz-huszonöt óra, évtizedek óta, elképesztő… és akkor ebben még az utazások nincsenek is benne.

Hát a tét… no, az most nem kicsi, ezt nyugodtan kijelenthetjük, én egy cseppet nem csodálkoztam, hogy ezt március 15-én is muszáj volt alaposan elmondani a lengyeleknek, remélem, nyolcadikán ők is szavazhatnak már… na… most meg mit vagy meglepődve, ugyan miért is ne? Ebben az országban, ahol Matolcsy György barna foltos tengerimalaca (neve: Gida) bármikor alapítványi titkár lehet, elnyerhet egy közbeszerzést egy takarmánykeverőre, és/vagy beköltözhet a Grassalkovich-kastélyba, amit az unokatestvére vett meg és az anyjától bérli vissza, mert mindezekre akkor hoznak „törvényt”, amikor épp akarnak? Sima liba. Senki egy szót nem szólna. Tengerimalac, hát tengerimalac. Nem beszél túl sokat, de tehetséges és szorgalmas, ráadásul a saját négy lábán áll. Ilyen ez.

De hol is tartottam: ja, a beszéd. A fiatalokhoz szólok, fiatalosan, hiszen mindenki nyelvét beszélem: kell egy hely. „Egy hely, ahová visszatérhettek, ahol megérezhetitek, hogy az élet nem hiábavaló, és a végén sem hullik a semmibe.” Szóval most, kedves fiatalok, ha közületek minden második el is húz innen a vérvörös nembiztonságosba, amint betölti a tizennyolcat, tudnotok kell, itt mindig számítunk rátok. Az élet itt nem hiábavaló, amennyiben gázszerelők lesztek és a barátaim, mert ez esetben kereshettek egy év alatt mondjuk 120 milliárdot, avagy másodpercenként nagyjából 3050 forintot. És a végén se hulltok a semmibe, hiszen példának okáért négy óra várakozás után egy sürgősségi osztály mocskos padlójára is hullhattok, ami azért mégsem a semmi, ezt könnyű belátni, nem kell hozzá érettségi. Mondjuk az amúgy se kell semmi másra sem.

Kedves fiatalok, hogy nekem milyen őrült nagyon fontosak vagytok ti, azt el sem tudjátok képzelni. Ha megengedik a számok, majd nektek is küldök valami utalványt, az is nálam ketyeg végül is, de persze nem azért, csak mert a mindeneim vagytok. Mint mindenki itt. Aki rám szavaz, és ezzel megmenti a világot, kalapján az árvalányhajjal, mivelünk, lásd még megjöttek a fehérvári huszárok. Vannak persze, akik nem rám szavaznak, kedves fiatalok, ezzel persze semmi gond. Részemről. Nekik lesz, annál több.

Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk se vakok, se balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is…

És akkor itt most egy picit visszavenném a szót. Erkölcsi elégtétel… hogy is mondjam… a szót magát kiejteni azon a pulpituson, abból a szájból – mondjuk a kereszténységnek azon a szintjén, ahol az inspirált jegesmedvevadász az egyik legelszántabban hívő felkent, szóval elhiszem, hogy ezen a Mariana-árok mélységű hitéletbeli nívón senki nem tart különösebben attól, hogy az Úr cikkcakkos villámokkal sújtja hamuvá, de azért mégis… talán… kéne valami határ.

Politikai elégtétel… ismét csak elő kell hívnom a jegesmedvést, aki ennek az országnak ma a „nemzetpolitikáért felelős” második embere. Ahányszor csak erre gondolok, végigfut a hátamon valami jeges iszony, esküszöm: az országnak, ahol élek, Semjén Zsolt jelöli ki a pályaívét… persze azért túlzok egy picit, hiszen én is tudom, hogy tökéletesen és szó szerint semmit nem csinál, már azon kívül, hogy évente párszor a helyzetbe hozott spannal (ja, bocs, azt „vadászetikai okokból” nem szabad megtudnia senkinek, kivel vadászunk…) kibéreltet magának egy svéd szállodát, mer’ nehogy má’ magyar parasztok bámuljanak az okos arcába, amikor reggel elindul, hogy kőkeményen kilőjön pár háziasított rénszarvast, amit helikopter tesz le óvatosan az erkélyére… És majd Bayert is elviszi, pukkadj, liberálbugris.

És valamint itt van még a jogi elégtétel: jelesül abban a jogrendszerben, amelynek alkotói az alkotmányos rendet az alkotmánnyal együtt vágták sutba, majd a jogalkalmazást az elmúlt néhány évben tökéletesen a maga igényeinek megfelelőre alakíttatta át az a magát kormánynak kikiáltó társaság, amelyről immár kétségtelen bizonyossággal kimondható, nekik tényleg sikerült az, ami a legkomolyabb és legkiterjedtebb bűnszervezeteknek is csak igen ritkán és csak részben jön össze: beépülni az államba, és rendszer szinten saját zsebekbe irányítani azt a felfoghatatlan mennyiségű pénzt, amit egy egész társadalom dob össze a pár ezer kedvezményezettnek, a bűnözőknek és cinkosaiknak. Hát hol van ehhez a bizniszhez a drog, a prostitúció, a védelmi pénzek, bármi más? Nudli, nudli, nudli.

Természetes, hogy egy ilyen üzletet elég nehezen enged el az ember, ha egyszer összejött. Ezért is gondolok időnként nem kis aggodalommal arra, vajon mi történik, ha mondjuk április 8-án nagyban is beüt Hódmezővásárhely, és kiderül, az emberek mégse kérnek annyira a védelemből, a harcból az univerzummal: ha netán a többség mégis egy normális, emberhez méltó életet választana. Hogy abból kurva nagy baj lenne/lesz, éspedig nem is kicsi, annál kevés dologban vagyok biztosabb – itt voltam 2006-ban is. És azt is elég biztosan tudom, hogy nekem erre a sztorira, így, ebben a csodás formában, nincs, és nem lesz még négy évem – és szikrányi kedvem se. Lehet, hogy csekélység: de nekem három hét múlva ez a tét…

Boda András

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.