Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Faszszopó, hazaáruló és taknyán-vérén rugdosható selejt itt mindenki, aki nem áll be abba az áradó szeretettől hangos sorba

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem tudom, hogy érdemes-e még feszegetni ezt a túlságosan is jól sikerült, a szó legrosszabb értelmében maradandóan mély nyomokat hagyó, időközben kimagyarázott ünnepi gyűlöletbeszédet.

Azt sem tudom, hogy érdemes-e bagatellizálni a felvonultatott, erőt demonstrálni hivatott százezres tábort (lengyel, határon túli rajongók ide vagy oda), és elintézni az egészet azzal, hogy kizárólag az ingyen buszoztatás szülte azt az óriási, de egyébként mesterséges tömeget. Én a magam részéről nem tartom jó ötletnek az effajta bagatellizálást.

Sőt, a szeretet és összefogás nevében a nem békemenetelő embereket lefaszszopózó főszervező úr nevét sem venném szívesen a billentyűzetemre. Csak annyiban, amennyiben a jelenség méltatlan és lesújtó: faszszopó itt mindenki, aki nem áll be abba az áradó szeretettől hangos sorba. Ahol menő lehet Dunába lökni (egyelőre még nem lőni) az újságírót, aki kérdezni mer. A szabad sajtó napján.

Szerintem nem az a kérdés, hogy Orbán Viktor zsigeri gondolatai egyáltalán hogyan írhatták felül ennyire penetráns módon a politikai racionalitást, azt a minimális adag jóérzést, ami egy ünnepinek csúfolt eseményen elhangzó miniszterelnöki expozétól minden körülmények között elvárható.

A kérdés az, hogy mi következik mindebből a Kárpát-medencei magyarság pillanatnyi lelki- és szellemi állapotára különös tekintettel. A kérdés az, hogy a jelenlegi népnemzeti ökölbeszorulás ismeretében mi lesz itt egy hét múlva, két hónap múlva, egy évtized múlva? Mit kezdünk ezzel a palackból kiengedett, visszafordíthatatlanul elszabadult gyűlölettel? Ami már akkor is elborzasztó volt, amikor határon innen és túli, tanult és kevésbé tanult magyar emberek vállvetve, elégedetten nevetgéltek a feketére perzselt soros disznó hullája fölött. Amely gyűlölet – félreértés ne essék – nem Sorosnak, nem a migránsoknak, nem a pénzügy világelitnek, hanem magyar embereknek szól. Ez a gyűlölet magyart fordít a magyar ellen. A szeretet és az összefogás nevében. Ott, ahol egy a tábor, egy a zászló, ott a táboron kívülre szorulók számára nincs hely.

Dúlt keblű hazafiak jelentik ki egyre, másra, bele az arcunkba: aki az ellenzékre (értsd: a horrorellenzékre, a káoszellenzékre, a perverz ellenzékre) szavaz, azzal véresen komoly intellektuális problémák vannak, vagy hasonlóan súlyos erkölcsi gondok. Pont. Nincs középút, nincs értelmes párbeszéd. Sőt, a világon semmilyen párbeszéd sincs. Aki nem a Fideszre szavaz, az hivatalból hazaáruló. Kommunista. Sorosista. Gazdás, lefizetett csőcselék. Genderfasiszta hulladék. Határon innen és túl. Más lehetőség nincs. Mindenki ide tartozik. Az is, aki semmilyen értelemben nem tartozik sehova, nem tolja senkinek a szekerét és soha senki nem fizette azért, hogy bármit is gondoljon a világ dolgairól.

A vezér kiáll a mikrofon elé, minden pórusából árad a zsigeri gyűlölet, felmondja a nélküle bekövetkező nemzethalál forgatókönyvének kilencvenhatodik verzióját, kijelenti, hogy akkor meg is beszéltük közös dolgainkat, csatába szólítja a híveit és elsunnyog. Mi meg ittmaradunk, és megszámláljuk a ránk okádott fenyegetéseket, szidalmakat, undortól túlcsorduló szentenciákat és egy pillanatra még talán az is megfordul a fejünkben, hogy szégyenkeznünk kell azért, mert mást gondolunk a szabadságról, a nemzeti minimumról, a demokráciáról, az erkölcsről és a tisztességről, mint amit ezekben a sötét, vérzivataros időkben illik. Úton és útfélen magyarázkodni kell azért, hogy az ember véleményt formál, hogy a világon semmi köze Soroshoz, Simicskához, Gyurcsányhoz, a magyarságot elpusztítani hivatott háttérhatalmakhoz.

Az életüket sötét diktatúrákban, kisebbségiként leélt magyar emberek (lásd: Ceausescu-rezsim, Románia) megmentőként ünneplik a homogén nemzetállamozó, a magyarság egyik felét a másik fele ellen csatába küldő Orbán Viktort. Akinek minden emberi józanságot és elemi jóérzést túlüvöltő, fröcsögő megélhetési nacionalizmusa ködbe borította a Kárpát-medencei magyarság agyát. (Igény persze volt rá mindig.) A hazaáruló büdöslibsi lett az elsőszámú szitokszó, a bazdmeg-rohadj meg rokon értelme; tájékozatlan, előítéletes, csatakiáltásokkal hergelhető néptömegek rázzák az öklüket Soros neve hallatán. Ami ellen kisebbségi magyarként háborognak, azt imádják Orbán Viktorban.

Nem, nem azt a jogukat vitatom el, hogy így lássák a világot, de elvárom, hogy senki ne vitassa el azt a jogomat, hogy én meg teljesen másképp lássam. Sorostól, Gyurcsánytól, bármelyik politikai párttól és oligarchától függetlenül. Ne azért legyek faszszopó, mert nem állok be a sorba. Senki ne lehessen faszszopó, hazaáruló és taknyán-vérén rugdosható selejt azért, mert nem az egypártrendszer, a korrupció, a tisztességtelenség és az indokolatlan nemzeti melldöngetés híve. Én személyesen, határon túli magyarként nem vagyok hajlandó szégyenkezni amiatt, hogy mélyen megvetem ezt a politikusnak nevezett frusztált senkit, aki hatalomvágyának és feneketlen étvágyának alárendelte ezt az egész huzatos Kárpát-medencét. Soha nem fogom megbocsátani neki, hogy politikai fennállása óta a legrosszabb reflexeket, a legsötétebb ösztönöket táplálja ebben a lassan népnek sem nevezhető nemzetben.

Nem gondoltam volna, hogy valaha azzal kell szembesülnöm, hogy sem magyar nem vagyok, és lassan ember sem vagyok azoknak a szemében, akik tömött sorokban rajonganak ezért a vérgőzös gyűlöletért; akik észre sem veszik, hogy az idegengyűlölet szolgálatába szegődve nincs semmilyen alapjuk toleranciát, tiszteletet, jogbiztonságot számon kérni azokon, akik a többségi társadalom tagjaiként (Romániától Ukrajnáig) feljogosítva érzik magukat arra, hogy eltapossák a jogaikat.

Nem attól tartok, hogy mi lesz, ha április 8-án Orbán Viktor újabb négy évet kap arra, hogy porig zúzza az emberség maradványait is a Kárpát-medencében. Ez teljesen világos. A félelemetes az, hogy ha Orbán Viktor esetleg nem kap újabb négy évet arra, hogy porig zúzza, amit elkezdett, akkor is ittmarad a nemzeti frusztráció, a zsigeri gyűlölet elfertőződött, gennyes sebe, ami nem gyógyul. Nem lesz Orbán, nem lesznek migránsok, nem lesz Soros és mi ájult bódulatban még mindig címkézni, megbélyegezni, gyűlölni fogjuk egymást. Mert olyan régóta ez a természetes, hogy az újra az alapoktól kell majd megtanulni járni. Nem hiszem, hogy az én életemben erre sor kerül.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.