December 4,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Nooooooormális?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 180,097 forint, még hiányzik 2,819,903 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Orbán Viktor tegnapelőtt mosolyogva fejezte ki reményét, hogy még idejében sikerül megírnia ünnepi beszédét. Gondoltam, megírom neki gyorsan én is, aztán majd összehasonlítom, bejött–e.

„Tiszteletetamagyaroknak, Állítsukmegamigráncsokat, Sorosbrüsszel, Szavazzránk, Gyurcsányhazudik, Sorosbrüsszel, Mindenkiellenség, Kereszténykultúra, Istenhazacsalád, Sorosbrüsszel, Tiszteletetamagyaroknak.” (Lelövöm a poént máris: igen, bejött.)

Ezek után délután kettőtől kezdve érdeklődéssel figyeltem a Kossuth téri eseményeket, hátha látok csodát. Nem láttam. De azért elmesélem, mit láttam csoda helyett, hátha lemaradt valaki.

Az ünnepi műsor tényleg elkezdődött kettőkor. Szimpatikus, többnyire igen fiatal szavalók idéztek Kossuth, Arany, Babits, Széchenyi, Jókai, Reményik, Simonyi, Wass és az elmaradhatatlan Petőfi soraiból. Zene, néptánc. Hazaszeretet, megemlékezés. Csodaszép viseletbe öltözött lányok szórtak tulipánokat az ünneplők első soraiba. Még több vers, lelkesedés, verbunkos. Még több zászlólobogtatás, hazaszeretet. Igényes műsor volt. Kivételesen nem gúnyolódom, tényleg az volt, Vidnyánszky ellenére is öröm volt nézni. Egészen 14. 43-ig.

Akkor ugyanis színre lépett Orbán. Jó, persze, nem sokkolt le nagyon, hiszen számítottam rá, de akkor is reménykedtem titkon, hogy a végszó az „Éljen a haza!” lesz, és aztán mindenki boldogan hazasétál egy csendes bejelentés után, miszerint a miniszterelnök úr beszéde idén elmarad, mert a grazi főorvos még nem tartja alkalmasnak arra, hogy emberek közé menjen.

Ehelyett sajnos kivonult kicsiny országunk zöld nyakkendős Viktátora a pódiumra, és máris azzal kezdte, hogy „Isten hozott mindenkit”. Gondolatban ekkor tettem fel a kérdést, hogy és az ördög mikor visz el, de az ördög sajnos nem gondolatolvasó, Viktátor maradt, és végigmondta. Elsőként köszöntötte a békemenet résztvevőit, és lengyel barátainkat. Talán nem világosították fel róla, hogy elég nagy az átfedés a két halmaz között. A lengyeleknek viszont tényleg nagyon örülhetett, mert a beszéde első néhány percét teljességgel nekik szentelte, olyannyira, hogy elhangzott az is, „Tiszteletet Lengyelországnak! Tiszteletet Magyarországnak!”… ebben a sorrendben. Kiderült, hogy a lengyeleknek már Kossuth apánk is nagyon örült. Igen, Kossuth apánk. Apánk, ahogy ugyebár Lenin apánkat illett emlegetni. Régi beidegződés lehet, elnézzük a miniszterelnök úrnak, ha már az oroszokat is egyesegyedül zavarta el annak idején (és hívta vissza mostanság atomostul, Putyinostul).

A lényeg, hogy öt teljes percig sikerült kibírni migráncsozás nélkül. Szó szerint öt percig, mert 14.48-kor elhangzott az első tiráda: el akarják venni az országunkat! Na ettől kezdve hömpölygött szabadon a szennyvíz Vezérünk szájából. Más földrészről érkező áradattal akarják lecserélni a népünket, idegen hatalmak csatlósaival kell szembeszállnunk, Afrikából érkező milliók özönlenék el a hazát, ha nem védjük meg. Itt-ott megszólalt a közönség soraiból egy-egy „nemhaggyuk” (nem tudja véletlenül valaki, hogy mondják lengyelül, hogy „nemhaggyuk”?), ami csak adta a Bonsai-Führer alá a hátast. Megtudhattuk, hogy Széchenyi szerint kiművelt emberfőkre van szükség (akkor miért nincs az országnak oktatásügyi minisztériuma?), és hogy a keresztény kultúra utolsó bástyái vagyunk (mi is volt az a „csuhások, térdre, imához” sztori?).

Már attól tartottam, hogy Viktátorunkat menten megüti a guta az indulattól, de szerencsére sietett leszögezni, hogy mi nem gyűlölünk senkit, az összefogás pártján állunk, ám a legfontosabb a Soros birodalma ellen küzdeni a végsőkig. Soros birodalma először 14.53-kor hangzott el, pontosan 10 percet sikerült nélküle kibírni. Én meg elképzeltem, ahogy Soros a birodalmi lépegetőjében, Darth Vödör álruhában próbál átjutni a határzáron, és heveny röhögőgörcsöt kaptam volna, ha nem térek igen cifrán jobb belátásra attól, hogy egészen konkrétan elhangzott: két tábor van, ők és mi. Ők hatalomra akarnak kerülni, hogy azonnal végrehajtsák a nagy tervet, és migránsok millióit telepítsék be, és ebben nincs semmi túlzás. Mármint ezt mondta a Viktátor, szó szerint. Hogy állításaiban nincs semmi túlzás.

Meg abban sem, ahogy én itt leírom. Sajnos. 14. 56-kor megtudhattuk, hogy az ellenség hazudik éjjel, hazudik nappal, és a Fidesszel minden egyes választókerületben Soros-jelölt áll szemben. Akkor is, ha nem nyíltan az, hiszen akkor álruhában próbálkozik. De mindenki tudja, ki a gazdájuk, kinek a zsoldjában állnak ezek. Igen, ezekkel a szavakkal. Így. Meg az is elhangzott, szó szerint, hogy az ellenfél más, mint mi; pénzzel spekulál, nincs hazája. Aztán rövid felsorolás következett Amerika bevándorlás-ellenes kormányáról, Brexitről, Brüsszelről, mint birodalmi központról (már a lépegetőkön sem vidultam fel), meg arról, hogy „Izrael máig kitart”. Ez hogy került ide? Ja, tudom már… asszociáció kezdőknek és haladóknak… Soros György. Akit egyébként Amerikába fogunk hazazavarni, a hálózatával együtt, ahogy elzavartuk a szultánt is, a Habsburgokat is, és az oroszokat is (hallod–e, Vlagyimir?). Aztán még megtudtuk, hogy egy a tábor, egy a zászló, Magyarország a magyaroké. És még mindig nem sarkítok, nem túlzok. Ezek is kicsúsztak a  Főfocialista Vezér száján, sőt, nem átallott külön szólni a fiatalokhoz, tegeződve. Gondolom, nem azokhoz a fiatalokhoz, akik már leléptek az országból, mert szeretnének normális, vagy legalábbis létező állásokban emberhez méltó bért keresni, és élhető közhangulatban tölteni a napjaikat.

Végezetül még a Jóisen segítségét kérte a drága miniszterelnök úr a választási hadjáratra, és elszavalta a Himnusz első versszakát az ünneplők kórusával. Nagyon kíváncsi volnék, tudja–e végig, és hogy egyáltalán ki tudja az ott egybegyűltek közül kapásból elejétől végéig a Himnuszt… Én például tudom, de hát én nem vagyok magyar… ugyanis Felcsút Kincse még kijelentette gyorsan, hogy „aki magyar, velünk tart”, hát én ugyan  nem, de remélem, nagyon sokan mások sem. 15.07-kor aztán végre befejezte… azzal, hogy „Menjetek, harcoljatok”.

Hát kérdem én Besenyő Pista bácsi szavaival: NOOOOOOORMÁLIS?

 Goitein Vera 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!