Július 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Így száll hát sírba a szabadság, tapsvihar közepette

Március 15-e margójára. Ez egy jeles napja a magyar történelemnek. Hiszen megvívtuk saját harcunkat és a végén, 18 évvel később kiegyeztünk. Nem küldtük haza a „labancokat”, nem vesztettünk, de nem is nyertünk, hanem átalakítottuk addigi „nemzeti együttműködési rendszerünket”. Nem volt kérdés, hogy ki melyik oldalt képviseli és kinek ki a „gazdája”.

1848 egy furcsa év volt. Józef Zachariasz Bem (más néven Bem József, avagy Bem apó) lengyel-magyar, majd később oszmán altábornagyunk, a magyar seregek élére állt. Pedig ő sem mindig vállalta, „hogy kinek a zsoldjában állnak”.

De a kiegyezéshez is rögös út vezetett. Voltak ebben a 18 évben olyanok, „akik úgy tettek, mintha ott sem lettek volna és olyanok is, akik álruhában próbálkoztak”. Meg voltak olyanok is – mint ma én és még sokan mások – akik „külső erőkkel szövetkezve” külföldről, egyenesen Amerikából támogatták hazájuk ügyét. Kossuth volt a disznó hülye!

Viszont Deák sem tette fel a kérdést, mely szerint „Neked ki a gazdád?” Hiszen előtte pár kósza évtizeddel nem egy nemzet állt harcban saját magával – azért, hogy legyenek az embereknek gazdái, vagy ne legyenek – Európától Amerikán át, Ázsiáig.

Aztán a történelem haladt a maga útján. Kirobbant egy második világháború azon, hogy ki tartozhat egy nemzethez és ki nem. Ebben a háborúban mondhatni nekünk is volt gazdánk. De már nem bécsi, hanem berlini központtal. Itt sem lett „fényesebb a láncnál a kard”, de legalább megszületett egy olyan okmány, melyet minden magyar áldhat, aki ’56-ban (elsőként a világtörténelemben) vagy a későbbi időkben Nyugatra menekült. Akarom mondani, migránskodott.

Azzal a szervezettel (is) háborúzunk most, amit úgy hívnak: Egyesült Nemzetek Szervezete. 1948-ban jött létre, vagyis pont 100 évvel azután, hogy a fent említett Bem József, a későbbi oszmán pasa a magyar seregek főparancsnokának állt. Ehhez az alapító okirathoz nem kellett közjegyző előtti hitelesítés, nem a szeretetről és a gyűlöletről szól, hanem az egymás melletti békében élésről. És arról, hogy egyikünk sem különb a másiknál.

Ez az okmány pedig nem más, mint „Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata”, mely így kezdődik:

1.cikk: Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.

Ezek szerint nincsen gazdám nekem sem, pedig nem tartozom azok táborába, akik úgy gondolják, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”. És hogy miért nem lehet gazdám? Ezért:

4. cikk: Senkit sem lehet rabszolgaságban, vagy szolgaságban tartani, a rabszolgaság és a rabszolgakereskedés minden alakja tilos.

És azért is mert:

13. cikk:

1. Az államon belül minden személynek joga van szabadon mozogni és lakóhelyét szabadon megválasztani.

2. Minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni.

És még mielőtt vége lenne:

19. cikk: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához […]

Ennek a pár sornak magyarok százezrei, leszármazottakkal együtt pedig milliói köszönhetik az életüket és szabadságukat széles e világon. És mikor azt hallom, hogy

választás után természetesen elégtételt fogunk venni! Erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is,

akkor nem az jut eszembe, hogy tovarisi, konyec, hanem az, hogy így száll hát sírba a szabadság, tapsvihar közepette.

„Vége van. A függöny legördült,
Komisz darab volt, megbukott,
Rám tán halálos volt a játék,
Magának érte taps jutott.
Így osztják a babért a földön,
Hol a szív sorsa siralom…
…Hány ily darab játszódott már le
Ezen a monstre-színpadon?!”

Gyula

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.