Augusztus 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Az agyam feladta a küzdelmet, fehér zászlót lobogtatva tette le a teljes fegyverzetét az állami média lábai elé

Elérkezett az a pillanat, amikor az agyam feladta a küzdelmet, fehér zászlót lobogtatva tette le a teljes fegyverzetét az állami média lábai elé.

2018. március 11, vasárnap, Déli Krónika, Kossuth Rádió.

Az első „hírben” az osztrák közszolgálati tévé egy öt évvel ezelőtti (!), bevándorlással foglalkozó műsorából idéznek részleteket – ezt abszolút értem, mentegetni kell Lázár Jánost, logikus. Na de a következő összeállítás!

Történt pedig, hogy a Pesti Srácok (majdnem azt írtam: újság) két verőlegénye (majdnem azt írtam: újságíró)  Brüsszel Molenbeek nevű kerületébe látogatott, ahol elképesztő tapasztalatokat szereztek; ezekről a tapasztalatokról számolnak be.

Magyarok hihetetlen kalandjai; elmondták például, hogy amikor a városrészbe beléptek, akkor azt érezte az ember, hogy idegen! Döbbenet! Én, amikor először léptem be Berlinbe, Londonba, Kairóba, vagy éppenséggel New Yorkba, pontosan ugyanezt éreztem, ennek azonban roppant egyszerű oka volt: valóban idegen voltam ott – de egyébként ez igaz Zalaegerszegre is!

Megszólaltattak egy helyi lakost, aki kifogástalan angolsággal mondja el, hogy öt éve él Molenbeekben, és semmilyen negatív tapasztalata nincs, Brüsszelt az egyik legmultikulturálisabb fővárosnak tartja, és azt gondolja, hogy ez inkább erőssége, mint problémája a városnak. Sajnos, a két magyar samesz senkit sem talált, aki negatívumokat mondott volna nekik, de persze ennek oka van, a stúdióban el is magyarázza az egyikük: „Nagyon érdekes volt, hogy mindenki ugyanazt mantrázza, szinten szóról-szóra ugyanazt a pár mondatot hallottuk vissza a járókelőktől, ami nyilvánvalóan az ottani liberális média hatására ültetődött el a fejükben”. Persze, mi mástól? (Azért játsszunk el a gondolattal, hogy egy belga újságíró megkérdez mondjuk Óbudán tíz helybélit, hogy mi a véleményük a kerületükről, és mind a tíz megkérdezett azt válaszolja, hogy szeret ott élni, akkor a belga újságíró vajon milyen következtetést von le? Azt, hogy ezek az emberek szeretik a kerületüket, vagy azt, hogy agymosott barmok?)

Elmondják még, hogy rendőröket alig láttak, igazoltatást is csak egyet, de ezzel az élesszemű oknyomozókat nem lehet félrevezetni. A másikuk fel is lebbenti a fátylat: „Molenbeekben egyébként rend van, csak ez a rend nem egy nyugat-európai rend, nem egy világi rend van, tehát azt lehet érezni, hogy nem a rendőrség vagy a hatóság tart rendet, hanem ezek a családi szűk közegek, ahol gyakorlatilag az iszlám rendje érvényesül”. Megtudjuk még, hogy Abdeslam, a terrorista egy ideig ebben a kerületben lakott (oh, irgalom atyja, ne hagyj el; nem tudom, tudják-e, hogy Matuska Szilveszter egy ideig Mezőtúron élt, szóval ha Mezőtúrra mennének, tudják, mire számítsanak…) de semmi sem érezhető abból, hogy Európában terrorcselekmények történtek, illetve Brüsszelben van több olyan terület, ami no-go zónáknak lehetne nevezni, de a helyiek mégsem tartják azokat annak.

Ennyi a „riport”, és mi döbbenten ülünk karosszékünkben, nem tudjuk eldönteni, mit is hallottunk. Addig értjük, hogy meghatározott feladattal –  quod erat demonstrandum – elindítják a két szerencsétlent, akik nem egyszerűen üres kézzel jönnek haza, hanem pont annak a szöges ellentétével, mint amiért kiküldték őket. Csak pozitív tapasztalatuk van, csak elégedett emberekkel találkoznak, de ezt ugyebár nem lehet elmondani, tehát jön ez az értelmetlen süketelés; átlátunk mi a szitán, hiába mondanak bármit is a helybeliek. De tényleg, kell annál jobb bizonyíték Nyugat-Európa haldoklására, mint az, hogy odamegyünk hozzájuk, kedvesen elmagyarázzuk nekik, hogy milyen nagy szarban vagytok, de ezek a fafejűek nem hajlandók megérteni…

A majdnem teljesen kiégett agytekervényeimben két kérdés maradt csupán: miért kellett ezért Brüsszelbe utazni, és vajon mik azok a „családi szűk közegek”?

Ráczkevy Miklós

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.