November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Köszöntöm a férfiakat ezen a szép napon. Még Orbán Viktort is

Ma van nőnap. Zsenge korom óta képtelen vagyok megkedvelni, úgyhogy meggyőztem a családomat: ne köszöntgessenek engem. Szeressenek, ha van miért. Lehetőleg az év 365 napján, ne kampányszerűen. Sőt, akár pont ezen az egy napon ne szeressenek, ha úgy tartja kedvük, a többin meg igen. Miután fiaim vannak és a párom is fiú, gyakorlatilag – ha a kutyát nem számítom, mert ő például lány – pasikkal vagyok körülvéve.

Nőnek lenni nem erény, nem bűn, hanem adottság. Semmi több. Ugyanez igaz a férfiakra is egyébként, mégsem jut eszünkbe férfinapot tartani – több országban van apák napja, de nálunk ez nem honosodott meg valamiért -, úgyhogy a magam részéről nem tartok igényt a nőnapra sem. Aki igen, annak boldogat kívánok ez úton.

A mai (nő)napom Orbán Viktorral indult. Akit érdekel, tekintse meg a róla készült videót. Felejthetetlen élmény. Ahogy az a nagy ember kimarkolja a vázából a gondosan odakészített virágot (gondolom, valamelyik titkárnő rohant a virágboltba és készítette oda), gondosan megszámolja (hát hogyne, biztos vagyok abban, hogy Orbán Viktor pontosan tudja, hány nő dolgozik a konyhán, hány takarítónő van az épületben) és azt mondja ez a drága ember: Lemegyünk a gyár kantinjába. A gyár az Országház, a kantin pedig az étkező.

Nem, drága lelkem! Az Országház nem gyár, ön nem egy melós. A gyárban ugyanis előállítanak valamit, a melós pedig megdolgozik a fizetéséért, számon kérik a munka minőségét, felelősséggel tartozik azért, ami kikerül a keze alól és kirúgják, ha szarul dolgozik, feljelentik, ha lop. Mindez nem igaz önökre. Ennél is pontosabban: mindebből semmi, egyetlen egy részlet sem igaz önökre.

Út közben a kis ember még elmélázik azon, hogy a nők milyen erősek és ha nem lennének – például a kantinban – akkor ő éhen halna. Azt is megtudhatjuk, hogy Orbán Viktor női családtagjai nők. Jól van, szép ez így.

A kantinban nők dolgoznak. A nők dolga a sírás, a főzés, mosás, takarítás. És most nézzünk egy másik nagyszerű fideszest, nevezetesen Deutsch Tamást, az ő közösségi oldalán tett bejegyzésének egy részletét. Mert ez is nagyon tipikus.

Mi, férfiak minden nőnap reggelén – jobb esetben persze már előző este – eszünkbe véssük, hogy ma el ne felejtsük felköszönteni a szívünknek legkedvesebb hölgyeket.
Március 8-án napközben aztán igyekszünk gondosan mindezt meg is tenni: felhívjuk nagymamánkat, édesanyánkat, virágot veszünk a párunknak, adunk két puszit a lányunknak. Ha igazán gondosak vagyunk, akkor a munkatársnőinket sem felejtjük ki, és ha még figyelmesebbek vagyunk, akkor a szomszédasszony, a benzinkút pénztároslánya, a kávézó pincérnője, az óvónéni, a metrólejáratnál jegyet ellenőrző hölgy arcára is pírt varázsolunk egy „boldog nőnapot” köszöntéssel.

Az elfoglalt férfi, akinek nehézséget okoz memorizálni, hogy ma neki kutya kötelessége felköszönteni a nőket. Nem, nem orvosokat, ipari alpinistákat, repülőgép pilótákat és fizikusokat. A benzinkút pénztároslányát, a pincérnőt, óvónénit, jegyszedőt.

Minden és mindenki a helyén van. Az ország gondjait cipelő mindenható, aki lemegy a kantinba köszönteni, a komoly politikus, aki ezen a napon észreveszi a személyzetet. Nem, kivételesen nem akartam cikizni ezt az egész baromságot, amit az urak előadtak (Orbán Viktor galantériája természetesen bekerült az MTI híranyagába is). De frontálisan kaptam az arcomba a videót és az jutott eszembe, hogy talán elég lett volna a fiaimba belenevelni, hogy jegyezzék meg ezt az egy dátumot, mert az a siker kulcsa. Ehelyett arra tanítottam őket, hogy egyetlen egy pasasnak se akadt még bele a heréje a mosógépbe, bátran lehet – sőt, kell is – porszívózni, felmosni, gombot varrni, vasalni. Mindannyian tudnak főzni, szoktak is. Ezek a tudományok ugyanis tanulhatóak, a nők sem születnek ezek birtokában. A páromat nem kellett semmire nevelni, neki természetes, hogy vasal, vagy klozetot takarít, ha éppen ő ér rá jobban.

Helyesebben tette volna Orbán Viktor – ha már nagyon fontosnak érzi a nők megbecsülését és sajnálatos módon a kormányban egyetlen egy sincs belőlük -, ha azokra a nőkre gondol, akik nem a kantinban kenik az ő májkrémes kenyerét, hanem csendben, megadóan haldokolnak a kormány gondoskodásának következtében. Azok az asszonyok, akik már a nyugdíjas éveiket kellene, hogy élvezzék, de helyette vidám éhezéssel ütik el a napjaikat. Azokra az idős nőkre gondolok, akik alig kapnak nyugdíjat, mert abban az időben kevés nő dolgozott munkahelyen, helyette a család ellátása, az élelmiszer megtermelése, a betegek gondozása volt a feladatuk, most pedig huszonvalahányezer forintos minimálnyugdíj jár nekik (ha jár az is), ami évek óta egy fillért sem emelkedett.

Vagy azokra a nőkre is gondolhatna bátran, akik menekülni kénytelenek a bántalmazó családtagjuk elől és többnyire sem a törvény, sem a rendszer nem nyújt számukra védelmet. Esetleg gondolhatna azokra a nőkre, akik kénytelenek voltak elválni a gyermekeiktől, mert ebben az országban nem maradt számukra elég élettér.

A nő ember. A férfi is ember. Akár gyermek, akár felnőtt, vagy már idős. Ebben az országban emberek élnek, nem a kantinban dolgozó Mariskák és a benzinkúton viruló Piroskák. Mert a kantinban bátran dolgozhatna Józsi is, a benzinkúton pedig Tibor. És akkor mi van? Semmi. A kantinba talpaló melós imázsa könnyfakasztó, de valahol máshol kellene elkezdeni a dolgot. Például ott, hogy nem szülőgépnek, háztartási alkalmazottnak, takarító személyzetnek, kurvának, ápolónőnek, varrónőnek nézik a nőket. Ráadásul mindezt lehetőleg egyszerre kellene teljesíteni például egy ideális feleségnek. És mindezt éppen a kormány és annak tagjai sulykolják minden megszólalásukkal, abban a téveszmében élve, hogy ettől ők erős, okos, férfias, de főleg felsőrendűbb férfinak tűnnek. Nem tűnnek annak.

A nőket – és a férfiakat is – úgy kellene tisztelni, hogy élhető, szabad, fejlődő országot igyekszik építeni a kormány, hogy mindenki a neki tetsző módon élhesse az életét. Akár házasságban, akár nem házasságban, de egymás tisztelve, elfogadva, biztonságban és békességben. Ez lenne a fontos, nem a csokor virág.

Én mindenesetre most kicsit átvariálom a dolgot – nem én lennék, ha nem így tennék – és ezennel ünnepélyesen köszöntöm az összes férfit! Még Orbán Viktort és Deutsch Tamást is, akik valószínűleg, ha olvasnák sem értenék, miről beszélek. És ez az igazi nagy baj.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.