Április 19,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


És akkor? Törődjünk bele, hogy ez van?

Három napja készülök arra, hogy megírjam ezt a cikket. Most is csak azért teszem, mert tegnap este valamelyik mindent megmondó műsorban valamelyik mindent megmondó ember azt találta mondani: miért lepődünk meg ezen, egyáltalán mi ebben a hírérték? Ha van valami, amitől ökölbe szorul a gyomrom, akkor az pont ez a flegma, céltalan okoskodás.

Tudom, hogy tudjuk, de szótagoljuk azért újra röviden: technikai okokra hivatkozva mondta le a zalaegerszegi önkormányzat által fenntartott Városi Hangverseny- és Kiállítóterem Alföldi Róbert nyilvános beszélgetését – ha úgy tetszik, talkshowját -, amelyre március 22-én került volna sor, és amelyet már természetesen meg is hirdettek a nagyközönség számára. Mondom, technikai okok, és hozzá is teszem egyből az intézmény vezetőségének magyarázatát: éppen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 170 éves jubileumi programsorozatát készítik elő, és egy március 15-hez kapcsolódó történelmi konferenciának is időpontot kell találniuk, amely teljesen véletlen pontfix március 20. vagy március 22. lehet. Meg persze, hogyne bíznának ők abban, hogy egy későbbi időpontban sor kerülhet arra a fránya beszélgetésre.

Végül is, mi sem természetesebb annál, mint hogy két héttel március 15-e előtt még mindig fingjuk nincs, hol-mikor rendezhetnék meg ezt a bizonyos történelmi konferenciát, amit egyedül Alföldi Róbert fellépése akadályoz; miközben azt persze pontosan tudják, hogy valamikor akkor szeretnék, amikor a Nemzeti Színház kiutált, és nemzeti érzelmektől fűtve azóta is köpködött egykori igazgatója is szóra nyitná a száját. Végül is ha felszopás- és lefetyeléstechnikai szempontból nézzük, akkor kiváló a magyarázat.

Egyébiránt tényleg semmi kedvem idehurcolni a zalaegerszegi fideszes önkormányzati különítmény egyéb viselt dolgait, például az OLAF-jelentéssel kapcsolatos beszari, sunyi, alattomos tányérnyalási hadműveletét, mert annyira méltatlan, hogy a hányinger kerülget. Azt azért idemosom, mert ez talán nem jelentéktelen információ, hogy Alföldi fellépését egy nappal azután fújták le, hogy a helyszínen járt a tekintetes úr, a Fidesz országgyűlési képviselője. Vagyis nem oly nehéz összefüggést keresni és találni a szálak között: a fideszes országgyűlési képviselő szerint a fideszes önkormányzat által közpénzből (!) fenntartott közösségi intézményekbe csak olyanokat szabad beengedni, akik a fideszes kánon értékrendjébe (miket beszélek?) illeszkednek.

Igen, tisztelt megmondóemberek! Nincs itt semmi látnivaló. Nem ez az első, nem is az utolsó, ennél baszottul fontosabb/súlyosabb dolgok sem ütik ki a biztosítékot évek óta, most megint azért verjük a nyálunkat, mert Alföldi? Igen, azért verjük a nyálunkat, mert Alföldi. Mert ezekből a jelentéktelen kockákból épül fel a nagy egész. És mert a jobboldali propaganda szerint agyonsztárolt Alföldi tehetségét – a Fidesz és szócsövei kivételével – azért a magukat jobboldalinak valló, kultúrával valamelyest együtt élő emberek is elismerik.

Igen, nem tegnap óta világos, hogy ha valakit őszintén megvet ez a gyáva rezsim, az pontosan ez a művész. Alföldi Róbert. Aki soha nem harapta el a nyelvét, nem hajtotta le a fejét, amikor a hatalom gumicsizmás végtagjait felpakolta a nemzet asztalára és egyúttal rá is okádott a frissen mosott, vasalt terítőre. Értem, hogy sem a művészetét, sem a sikereit, sem a rothadó közélettel kapcsolatos véleményét, az elesettek melletti kiállását nem tolerálja az állampárt. Olyannyira nem, hogy a rezsim láncos kutyái (a jobbikosokkal együtt) soha nem riadnak vissza attól, hogy szexuális irányultságát pellengérre állítva mocskolják. Azért, amit művészként, emberként képvisel.

Igen, ezeket mind tudjuk. És akkor? Törődjünk bele, hogy ez van? Törődjön bele, akinek két anyja van. A kvázi papírforma szerinti, kiszámítható pitiánerség, a minden eleganciát és nagyvonalúságot nélkülöző beszart erőfitogtatás engem minden alkalommal kiakaszt. Mert nem ez a normális. Nem az a normális, hogy a választott képviselők csak azokat képviselik (vagy azokat sem), akik megválasztották őket, és kurvára nem az a normális, hogy az állampárt által kisajátított nemzeti ünnepekre, vagy bármi másra hivatkozva a közösségi terekből, intézményekből ki lehet tiltani azokat, akiket a rendszer veszélyes elemekként tart számon. Ja, hogy én ezeket viszont leírhatom, és még mindig nem rohadok börtönben, tehát ne verjem a nyálamat? Értem, hogyne. Egy olyan országban, ahol a demokrácia legfőbb ismérve az, hogy még nem kapcsolták le az internetet, és minden hazaáruló büntetlenül véleményt formálhat, valóban nevetséges ilyen apróságokat szóvá tenni.

Ha a másik oldalról nézem, akkor persze örölhetnék is annak, hogy már Alföldi Róbert kulturális estjétől is fosik a Fidesz. Nem ez az első, választások előtt két héttel pedig kötelező is. Korábban a Hegedűs a háztetőn című darabjával kapcsolatban több vidéki városból jelezték, hogy nem hajlandók leközölni olyan kulturális cikket, amiben szerepel Alföldi Róbert. Nem politikai-közéleti, hanem kulturális cikket! Most egy nyilvános beszélgetés okán fosott maga alá a gépezet. És ha Zalaegerszeg központjában egy hokedlire felállva beszélgetne a közönséggel, akkor kényszerzubbonyban elhurcolnák? Csak mert ez lenne a logikus.

Hát hiába, szép világ ez, bár fene se gondolta, hogy az a cél, hogy ide megérkezzünk. Még nem tökéletes a rendszer, de egy újabb felhatalmazással tökéletesítik. Akkor majd elő sem fordulhat, hogy egyáltalán engedélyezzenek olyasmit, amit aztán technikai okokból, kínos magyarázatok kíséretében le kell fújni. Akkor már minden fogaskerék a helyére kerül, kivétel nélkül mindenki tudni fogja a dolgát. Akkor majd senki nem lepődik meg semmin, a megmondóember is megnyugszik, és legfeljebb páros napokon szidja majd a rendszert. Megszokásból.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.