November 15,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Engedj be, Mariskám! Vészhelyzet van

Drága Mariskám!

Tudom, hogy megbántottalak és már nagyon bánom. Nem szoktam én a levélíráshoz, most is csak az elkeseredés vitt rá, de nincs más választásom. Mariskám, én szenvedek! Ismerlek én, tudom jól, mennyire érzékeny lelked van, mint amilyen egy törékeny nőnek lenni szokott. Nem kellett volna szájba verjelek, már belátom. Megbántottalak vele. Beléd rúgni se kellett volna, de mit tegyek, ha ilyen vérmes természetet örököltem az anyámtól? Hát nem tehetek róla, csak azért történt, mert annyira nagyon szeretlek. És féltelek is.

Mert olyan szép vagy, mint a harmatos rózsa. Pont ez jutott eszembe, amikor olyan náthás voltál és nem volt a kezed ügyében zsebkendő. Hogy olyan harmatos… az orrod alja. Meg a bajuszkád, ami igazán jól áll ahhoz a kalács képedhez. Szóval szeretlek én nagyon. Nem is csűrtelek volna szájba, ha nem csalsz meg a Ferivel. Meg a Sanyival. De legalább a Jóskával nem. De már megbocsájtottam.

Mariskám! Te el sem tudod képzelni, mi van itt, mióta külön vagyunk. A diliház elválasztott minket, szétszakította a mi nagy szerelmünket. Mariskám, én nem bírom tovább tenélküled! Főleg itt nem bírom tovább. Itt annyi a bolond, hogy az valami elmondhatatlan. És minden nap rosszabb a helyzet. Úgy jönnek, mintha búcsújáró hely lennék. A múlt héten valaki tejet hozott, hogy szavazzak rá. Másnap egy másik tojást hozott, hogy őrá szavazzak. Mondtam neki, hogy tegye le a krumpli mellé, amit egy harmadik hülye hozott. Mariskám, ezek mind bolondok! Hát ezek azt hiszik, hogy a fonnyadt krumpli az akkora nagy durranás? Hát miért nem bélszínt osztanak? Vagy Ferrárit? Azért már meggondolnám azt a voksot, de miféle politikus az, aki nyolcadik éve ül a nyakamon oszt még mindig ott tartunk, hogy kenyérre, meg tejre se telik? Hát csinálták volna jól a dolgukat, akkor lenne itthon még téliszalámi is, akkor meg nem kéne kuncsorogni, mert magamtól is rájuk szavaznék.

Na de nem ezt akartam írni, mert van ennél nagyobb baj is. A szomszéd, tudod, az a baltával faragott taplógomba teljesen megzakkant. Nem a balra-szomszéd, amelyik feszt azt üvölti, hogy ő aztán nem fog össze senkivel, hanem a jobbra-szomszéd, amelyik a múltkor éjjel fennragadt a fán, mert ki akarta lesni, hogy dugnak a baglyok a diófán oszt nem tudott lemászni a dagadék. A tűzoltóknak kellett lehozni, emlékszel? Igaz, akkor is betakartalak egy kicsit, mert úgy néztél arra a daliás tűzoltóra a kancsi szemeiddel, de most leplet rá, nem ezen témázunk.

Szóval a jobbkézről-hülye bekopogott – éjjel kettőkor, Mariskám! Kettőkor! – hogy azonnal mentsem az életem, mert jön a Doktorszabolcs (aki nem tudom, ki a fájdalom már megint) és tizenharmincezer migránsot akar beköltöztetni a házba! De máris meneküljek, ahogy a lábam bírja, mert végem lesz nekem. Mondtam, hogy meneküljön az öregisten, én ugyan sehova, sötét is volt, meg hideg is, hagyjon engem békibe. Ha az a Doktorszabolcs olyan ügyes, hogy a szobakonyhába be tud telepíteni annyi embert, tegye. Felőlem még ő is ideköltözhet, legalább lesz egy kis élet itt, mert mióta nem vagy itt, Mariskám, olyan üres minden. A hűtő is.

De a jobbraszomszéd csak csinálta a palávert, hogy mindmeghalok, meg kiirtanak, de előtte még huszárosan meg is dugnak és  kell az nekem? Hát annak ugye már a fele sem tréfa, mármint hogy a szomszéd ennyire meghülyült éjnek idején. Ennek ez a mániája amúgy is. Ha nem a baglyok dugnak, akkor a migránsok. Mindig csak a szexen jár az esze, vagy ami van neki helyette. Mindenesetre szétvertem a fején a hokedlit, tudod, azt a billegős lábút, azt úgyse szeretted. El is ment nagy dühösen.

Hát másnap éjjel nem ide ette a fene megint? Itt döngette az ajtót. Fejjel, mert a keze teli volt. Mondjuk jó vastag koponyája van, az agy nem foglal benne  helyet, úgyhogy bírja a döngetést. Kérdem, mi van már megint? Szépen kérdeztem, a kisbaltát is lábhoz eresztettem, mert nem vagyok én olyan vadállat, ugye, Mariskám? Ez meg azt hörgi azzal a tepsi szájával, hogy őhozzá már beköltöztek a migránsok és most ő meg hozzám költözik és mindjárt neki is fog főzni. Pacalos csirkelábat. Hajnal kettőkor. Szaros alsógatyában.

Mariskám! Én megbántam már mindent, amit mondtam neked. Amit tettem, azt is, de a monokli már ennyi idő alatt biztos felszívódott. Mariskám! Hiányzol, édesegy szerelmem! Tudom, hogy mekkora zsúfoltság van ott tinálatok, de mégis, nem próbálnál nekem is szerezni egy helyet ott? Nem kell nekem sok hely, majd összehúzom magam. Elfekszem a földön is. A hangomat se fogjátok hallani, nem leszek útban. Csak hadd mehessek be én is a zárt osztályra, mert itt kint már nagyon veszélyes.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.