Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nem kizárt, hogy Tiborcz István megcsinálja az apósa szerencséjét

Ameddig a közpénzekkel kitapétázott kormányhű intézetek és szellemi műhelyek megcáfolják meghazudtolják ezeket az adatokat, rögzítsük: a Republikon Intézet február 9. és 22. között készült pártpreferencia-felmérése szerint tavaly nyár óta nem volt ennyire népszerűtlen a Fidesz, mint most. December óta, azaz két hónap alatt 9 százalékot esett az állampárt támogatottsága. Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, amit normális országokban jelentene. A Fidesz nem a parlamenti bejutásért, vagy a túlélésért küzd, mindössze abnormálisan magas támogatottsága esett vissza valamelyest.

Ezzel párhuzamosan az is látszik, hogy az ellenzéki pártok enyhén összekapták magukat: a Momentum és az Együtt kivételével ugyanis mindannyian erősödtek. A leglátványosabb emelkedés az MSZP-Párbeszéd pártszövetségről mondható el (Fodor Gábor egyszemélyes Liberális Pártját is ide kell számolni elvileg), amelynek tábora januárhoz képest 3 százalékpontot gyarapodott, és most 17, míg a Jobbik egy százalékpontos növekedéssel 19 százalékon áll. Mindeközben az LMP és a Demokratikus Koalíció fej fej mellett egyensúlyozik a parlamenti küszöb környékén, de mindkét párt javított 1-1 százalékpontot januárhoz képest.

Ezek tehát a nagyvonalak, amelyekhez képest a Fidesz biztos szavazók körében mért 48%-a értelmezendő: a társadalom e szegmensében 2017 nyara óta a Fidesz tehát először esett 50 százalék alá. Tegyük még ide, hogy a teljes népesség körében is hasonló a helyzet: a Fidesz 29 százalékon áll, ami 3 százalékkal alacsonyabb a januári adatnál, a Jobbik 1 százalékot nőtt (12%), az MSZP 3-at (11%). Továbbá egyáltalán nem jelentéktelen információ, hogy a teljes népességen belüli legerősebb bázist változatlanul a bizonytalanok adják (39%). Pillanatnyilag ez az adat az, amely mindennél jobban kedvez a Fidesznek.

Mint máskor is mindig mondani szoktuk, senki ne vegyen mérget ezekre az adatokra. Mint ahogy a hódmezővásárhelyi egyértelmű fideszes győzelemre is igen nagy kár lett volna mérget venni. Mi következik ezekből számokból? Kellő és indokolt óvatossággal az egészen biztosan kijelenthető, hogy nincs lefutva az utóbbi időben teljesen lefutottnak hitt választás. Akkor sem, ha a Századvég vagy a Nézőpont Intézet két nap múlva előrukkol egy homlokegyenest ellenkező előjelű felméréssel. Vagy kettővel, vagy hárommal.

Az is elég jól látszik, hogy a február 9. és 22. közötti időszak február 25-e előtt volt, vagyis a felmérés a hódmezővásárhelyi választás előtti állapotokat rögzítette, amikor még kutya nem tudta, hogy egy semmiből előbukkant jelölt úgy ráver a Fideszre annak egyik legfontosabb fellegvárában, hogy a fal adja a másikat. Vagyis könnyen megtörténhet, hogy a hódmezővásárhelyi közhangulat egyáltalán nem egyedi, könnyen lehet, hogy Tiborcz István megcsinálja az apósa szerencséjét. Vagyis – amint a Republikon is rámutatott – az Elios-ügy, amelynek részletei éppen ebben az időszakban kezdtek el megállíthatatlanul nyilvánosságra kerülni, valószínűleg nagyon is ártott a Fidesznek. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy a hódmezővásárhelyi elégedetlenség kizárólag helyi jelenség, még az is lehet, hogy nagyon is országos jellegű.

Még egyszer: mindenkit óva intenénk attól, hogy túlmagyarázza ezeket a számokat (igen, megdöbbentő, hogy az elmúlt nyolc év tükrében még mindig ezek az arányok), sőt. Az is lehet, hogy a legjobb, ha semmit nem olvasunk ki ezekből a számokból, mert lám, Hódmezővásárhelyen is milyen csúnyán mellément a méricskélés. Ennek ellenére Bayer két nappali ezelőtti szavai akkor is jelentőséggel bírnak, ha ő pont nem így gondolta: itt az idő. Nem fogja máról holnapra megoldani a problémákat, ellenkezőleg: újabb problémákat generál, de nem értek egyet azokkal, akik szerint a kormányváltás nemhogy nem valószínű, de nem is kívánatos most. Akkor sem, ha az állítás első részéhez nem sok kétség fért. Vasárnapig.

Úgy vélem, hogy az elmúlt nyolc évhez hasonló újabb négy év már nem fér bele. És ha az elmúlt nyolc évben volt valaha érdemi remény arra, hogy itt bármiféle változás történjen, az most először van. Mert ugyan hatalmas kérdéseket vet fel, – csak képzeljük el, hipotetikusan -, hogy mit kezdjünk majd egy Vona-Gyurcsány kormánnyal, egyáltalán akarhatunk-e ilyet, de ennél egy árnyalattal fontosabb, hogy akarhatjuk-e, hogy a sebzett vad, amelyik időtlen idők óta sérthetetlennek képzelte magát, egy újabb felhatalmazással a zsebében befejezze a művét. Így is a demokrácia legtöbb kapuját bezárták és belebetonozták magukat a hatalomba, így is egyre szűkebbre szabják az egyéni és kollektív szabadság határait, így is a legmocskosabb módszerekkel szállnak szembe ellenfeleikkel.

Van-e más opció pillanatnyilag az ellenzék számára, mint nem elengedni az Elios-ügyet? Miután annyi minden feledésbe merült az elmúlt években (Vajna kaszinói, lopott közbeszerzés-milliárdok, Kishantos, lenyúlt magánnyugdíjpénztári alap, jegybank-alapítványok, tao-pénzek, Mészáros, a Népszabadság kinyírása, a Klik gyalázata – a lista végtelen és szomorú) és most először tűnik úgy, hogy a közöny falát átütötte egy ügy, el lehet azt engedni és azt mondani: még mindig nem tudjuk, hogy mi lesz, ha nem a Fidesz lesz, úgyhogy legyen inkább a Fidesz? Orbán Viktor egyszemélyes államvezetés családi korrupciós ügyénél szimbolikusabb, könnyebben elmagyarázható ügy nem volt, ami annyira lázba hozta volna a közvéleményt, mint Tiborcz István pofátlan gazdagodása. Hagyni kell az összefogásos és egyéb, eddig is hatástalannak bizonyult mantrákat, a sápítozást, fanyalgást, a sajtón keresztül üzengetést! Itt van ez a közérhető ügy ezt tessék ütni, ameddig meleg! Szomorú, vagy sem: ennél árnyaltabb, összetettebb, cizelláltabb üzenetekre már nincs idő.

A közvéleménykutatási adatokból semmi nem következik, de ha a negyede legalább igaz annak, hogy a Fidesz támogatottságának visszaesése összefügg a Tiborcz-Elios-üggyel (nézetem szerint maximálisan összefügg), akkor pláne nincs mire várni. Ha Orbán Viktor parttalan gyűlöletkampánya még működik is egy darabig, a veje korrupciós botránya akkor sem maradhat következmény nélkül. Akkor sem, ha minden erre vonatkozó kérdés elől megvédi a magánhadserege, akkor sem, ha nem hajlandó beleállni. Sőt, akkor sem, ha tegnaptól többet egyszer sem ejti ki a száján Soros nevét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.