Május 2,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Nesztek, nemzeti lószar

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 41,556 forint, még hiányzik 2,958,444 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Tisztelt hölgyeim, kedves uraim, drága lovak! Azért gyűltem ma össze, hogy átadjam. Vagy felavassam. És bevallom nektek, drága rajongóim, hogy kezd nagyon elegem lenni. Mesélek rólam, jó?

Nehéz gyermekkorom volt. Az volt benne a nehéz, hogy pont olyan senki voltam, mint mindenki más is a faluban. Ezt nehéz volt elviselnem, igazából soha nem tudtam feldolgozni. Pláne, mert most éppen olyan senki vagyok, mint akkor. De térjek vissza hozzám. Miről is beszéltem? Ja, a sanyarúságomról. Nem voltam se tehetséges, se túlságosan okos, se művelt, de még csak magas sem. És ez így van a mai napig.

Tisztelt hölgyeim, uraim és kedves lovak! Nekem nagy terveim voltak. Először az Amerikai Egyesült Államok elnöke akartam lenni. Amikor megtudtam, hogy az nem lehetek, eltört bennem valami. A lelkemben. Miféle szemétség az, hogy nem lehetek csak azért, mert nem ott születtem? Aztán az Európai Unió új lehetőséget kínált. Annak már lehetek én az elnöke, hiszen itt születtem. A faluban.

Dolgoztam, tepertem, hogy elérjem a célomat. Már majdnem úgy volt, hogy sikerülni fog, de aztán kiderült, hogy mégsem. Ezek engem Európában kiröhögnek. Semmibe vesznek. Megvetnek. Lenéznek. Barátaim, ezek magasabbak, mint én! Majdnem mindegyik! Tudjátok, milyen nyomasztó mindig, mindenhol a legkisebbnek lenni? És azt tudjátok, mennyire szar, hogy állandóan hazudoznom kell? Ott is meg itthon is. Ott azt hazudom, hogy mindenben együttműködöm velük, itthon meg azt hazudom, hogy harcolok, mint az állat. Közben meg attól fosok, hogy egyszer elfelejtem bevenni a gyógyszeremet és nem fogom tudni, éppen hol is vagyok és mit kell hazudnom.

És nem csak ettől fosok, drága egybegyűltek. Hanem attól is, hogy kiderülnek a dolgaim. Pedig én mindent megtettem, hogy agyafúrt legyek, de hát szegény ember vízzel főz. Én annyira, de annyira nagy ember akartam lenni, drága barátaim, kedves lovak! De mindig szembesülnöm kell vele, hogy nem tudok késsel-villával enni, nincs az az öltöny, ami normálisan állna rajtam, fogalmam sincs, hogy kell viselkedni társaságban és mindig ott látom a gúnyt a többiek szemében, mert ők olvasottabbak, műveltebbek, tudják, milyen színű nyakkendőt kell felvenni, nem gyűrődik úgy a gatyájuk, mint az enyém és ráadásul hiába húzom ki magam teljes erőből, akkor is én vagyok a legalacsonyabb. Kivéve, ha kínai delegációval hoz össze a szerencse, mert akkor nem.

Tisztelt hölgyeim, uraim és kedves lovak! Én annyira nagy ember akartam lenni, igazi finom úr, de nem sikerült. Nekem nem jutott más, mint az idiótákon uralkodni. Semmi kihívás nincs bennetek, kedves rajongóim. Ha a fejetekre szarok, megköszönitek. Ha kiverem a kenyeret a kezetekből, megcsókoljátok a lábamat. Ha a fejetekre gyújtom a házat, megünnepeltek. Ezért úgy döntöttem, hogy ha már csak tahó lehetek, akkor abból a legnagyobb. Legalább. Nekem csak disznótelep átadás jut? Leszarom. Átadom a disznótelepet. A haveromnak. Ha nektek jó így, nekem is jó. Ott dögöljetek halomra a kórház folyosóján, én úgy döntöttem, hogy lovas nemzet vagyok, egy igazi honfoglaló huszár és amúgy is arra költöm a pénzeteket, amire akarom, úgyhogy nem kaptok cétét, se bélvarrógépet, pusztuljatok halomra. Lovat kaptok. Nemzetit. Ha nektek ez megfelel, akkor nekem is.

Úgyhogy tisztelt hölgyeim, uraim és kedves lovak, ezennel elbaszok 3 200 millió forintot egy kurva lovardára. Nem, mintha nem utálnám a büdös lovakat, mert utálom. De titeket jobban utállak. Úgyhogy ezennel ünnepélyesen átadom nektek a nemzeti lószart. Örüljetek, sügérek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.