Az történt mintegy három héttel ezelőtt, hogy Lázár János – amikor éppen nem sorosozott és migránsozott, nem a hódmezővásárhelyieket hergelte, meg nem is a közmunkásokat bűnözőzte le testületileg – a Hatvan városát érintő uniós Terület- és Településfejlesztési Operatív Program (TOP) pályázatainak felülvizsgálatát helyezte kilátásba. Lehet, hogy sokak szerint nem egy országos közérdeklődésre számot tartó ügy ez, pedig nagyon is az. Még akkor is, ha a szálakat ráncigáló főhős megint egy kvázi ismeretlen duplasenki. Ez itt.
Röviden: a Fidesz belharcainak köszönhetően gyakorlatilag teljesen leálltak a Hatvan városába érkező uniós támogatások. A történet főszereplője a település korábbi fideszes polgármestere, Szabó Zsolt, aki 2014-ben elszegődött államtitkárnak a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumba, így le kellett mondania a város éléről. Távozása után Horváth Richárd addigi fideszes alpolgármestert választották a helyére, de az újdonsult államtitkár lojális embere, bizonyos Tóth Csaba kabinetfőnökként a városházán maradt. Szabó támogatásának biztos tudatában Tóth elkezdett főnökösdit játszani Horváth feje fölött, mintha ő irányítaná a várost (beleszólt a kinevezésekbe, embereket rúgott ki, stb.). Horváth Richárdnak elege lett, kirúgta Tóth Csabát. Az édes bosszú nem maradt el: az embert kipakolták a Fideszből, és a város sorra elbukta a TOP pályázatokat. A megyei Fidesz (alelnöke Szabó Zsolt), illetve a megyei közgyűlés (alelnök Tóth Csaba, pályázati ügyekben ő jár el) közbenjárásának köszönhetően a megpályázott 6,4 milliárd forint uniós támogatás helyett mindössze 55 milliót ítéltek meg a városnak. A Szabó nevű államtitkár szerint rossz minőségű pályázatokat adtak be, az ex-fideszes Horváth Richárd polgármester szerint viszont többször előfordult, hogy utólag módosítottak a kiíráson azért, hogy hátrányos helyzetbe hozzák Hatvant. Ekkor lépett a képbe Lázár, aki világossá tette: a polgármesternek van igaza, és Szabó Zsolt államtitkár súlyos hibát követett el. (Jó, annyira nem súlyosat, hogy ne ő legyen a Fidesz helyi jelöltje az országgyűlési választáson.)
A történet meglehetősen szépen példázza, hogy a Fidesz belső hatalmi harcainak oltárán hogyan szokás állampártéknál arcul köpni egy közösséget, miként szolgáltatnak ki egész településeket és közösségeket az urak kényének-kedvének-beteges, belterjes háborúinak. Ez azonban nem minden. Szabó Zsolt a minap nem állt félre kellő időben a Hír Tv okvetetlenkedő riporterének útjából, aki azt szerette volna megtudni: megfeddte-e őállamtitkárságát Lázár János, amiért szándékosan visszatartotta a hatvani pályázatokat.
Szabó: Önök egy reménytelen párt tévéje. Kérdezzék a gazdájukat. (…) Kérdezze a gazdáját. Reménytelen helyzetbe’ vannak?!
Riporter: Nem vagyunk reménytelen helyzetben, csak szeretnénk választ kapni arra a kérdésre, hogy Lázár János megfeddte-e önt? Azt mondta, hogy ön hibázott, hogy a hatvani pályázatokat visszatartotta. Milyen változás lesz?
Szabó: Megkérem önöket, nem sajtónyilvános a rendezvény.
Riporter: A hatvaniaknak üzenjen valamit, kérem. Államtitkár úr, egyszerűbb lenne, ha elmondaná a hatvaniaknak, hogy mire számíthatnak. Nem üzen semmit a hatvaniaknak?
Szabó: Önök reménytelen helyzetbe’ vannak?!
Az ember megnézi egyszer, kétszer, háromszor ezeket a felvételeket, és ha még nem veszítette el visszafordíthatatlanul a józan eszét, akkor minimum ökölbe szorul a keze. Annak ellenére is, hogy nem ez az első, nem ez az utolsó. A kellemes ádventet, lesz bejgli? és a boldog karácsonyt! fedőnevű akciók óta tudjuk, hogy a fideszes politikai NER-elit felfogása szerint – az ellenzékhez hasonlóan – a nem propagandát megéneklő sajtó is csak a bajnak van ebben az országban. Mégis nagyon kíváncsi lennék arra, hogy mikor jön szembe a valóság e demokratikusan megválasztott, és újabb demokratikus felhatalmazásra ácsingózó, szereptévesztett felkapaszkodott senkikkel.
Szabó elvtársnak (nem öncélúan elvtársazok: elvtárs a pártközpontból kiadott, ostoba, primitív, szarelkenő maszlag felbüfögésében tudniillik) valószínűleg nem tűnt fel, hogy miközben kicsinyes bosszú által vezérelve keresztbe tett Hatvan polgármesterének, valójában a hatvani polgárokat hányta szemen. Azokat is, akiktől támogatói aláírásokat gyűjtögetett ezekben a napokban, és akiknek a hátán újra be szeretne nyomulni a parlamentbe. Szabó Zsolt nem először vetkőzik ki magából és a főnökétől eltanult módszer szerint nem először menekül a sajtó elől. Korábban a Magyar Nemzet kérdezte:
MN: Mit szól ahhoz, hogy Lázár János szerint ön súlyos hibát követett el?
Szabó: (…) Ha lehet, nem nyilatkozom, és kérem, hagyjon engem békén ebben a témában. Elmondtam, minden hatvani pályázatot támogatok.
Nos, ezekkel a hagyjon békén típusú erkölcsi hullákkal van roskadásig tömve a Fidesz, ezeket kellene újraválasztani április 8-án. Akik azt hiszik, hogy ha simicskáznak, reménytelen helyzetben lévő pártokat, csicskákat, gazdákat emlegetnek, akkor eleget is tettek hazafias kötelességeiknek. Csinálhatnak bármit, játszhatják élet és halál urait milliók és milliárdok, emberi közösségek jelene és jövője fölött, mert ez a világ rendje, és ez lesz az idők végezetéig. Mert a hülyemagyarok ezért választanak képviselőket, polgármestereket. Hogy legyenek akik érinthetetlenségük, számonkérhetetlenségük biztos tudatában naponta beleröfögjék a kamerába, hogy a reménytelen helyzetben lévő ellenzék/sajtó/Soros/civil társadalom/ENSZ/Brüsszel igazságtalanul bántja őket, pedig.
Még meddig, emberek, még meddig tűritek?
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.