Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


És szeretni fognak. Ha kettétöröd a gerincüket, akkor is

Tetőfokára hágott az állampárt nyolc éve, megszakítás nélkül dübörögtetett választási kampánya. A főnök, akit nyolc éve dugdosni kell az újságírók elől, aki soha nem megy emberek közé, ha csak nem tudja róluk, hogy az ő rajongói, spontán családlátogatásra indult Egerben. Igen tanulságos és megkapó vizuális agymosó anyag kerekedett abból, hogy a nép fia a nép másik fiával tandemben aláírásokért házal, és leereszkedik a pórok közé.

Kétnyelvű oktatófilm keresztény magyaroknak és nem magyaroknak arról, hogy a plebejus atyaúristen igenis olyan, mint ők:

Tömény gyönyör két és fél percben, amit még az sem képes elrontani, hogy Eger utcáin fényes nappal, munkaidőben matarészeg jómunkásemberek lődörögnek. Hát hiszen a Messiás az ő nyelvükön beszél, és ha a munkaidejében keményen italozó kisember egy érceset büfögött volna a kamerába, a miniszterelnök úr ugyanúgy hátba veregeti és harsányan felröhög, mint ahogy fent látható. Munkaidőben vedelni fél egészség. Meg úgy amúgy is.

Mielőtt az önérzetes hazafiak felháborodnának, hogy a sötét balliberális fikakultúra keltette életre ezt az írást, szeretném tisztázni, hogy nem a spontánul meglátogatottak őszinte rajongásába szeretnék belerondítani. Tudomásul veszem és tiszteletben tartom, hogy vannak emberek ebben az országban – amint látjuk, nem a szegény negyedben, nem a város peremén -, akiknek nem az jut eszükbe Orbán Viktorról és az ő Nyitrai nevű szolgájáról, hogy téglánként, földenként, Tiborcz-féle közbeszerzésenként, letelepedési kötvényenként hordták szét az országot. Tiszteletben tartom, hogy vannak ilyen spontán emberek, akik ünneplőbe öltözve, vigyázzba állva hajlonganak, amint meglátják a dicsőséges országvezetetőt, aki tök véletlenül szerény hajlékukba látogatott. (Közben valahol a világ végén felsír egy Bözsi néni.) Bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha valóban váratlanul állít be a kíséretével. Tán még egy gyönyörűség okozta spontán szívszélhüdés is befigyelt volna hirtelen.

Mindazonáltal mellbevágó látni az előre le nem beszélt váratlanságot (bocsánat a késésért, höhö), valamint halált megvető bátorságot (nem látjuk a felvételeken a 18 biztonsági verőemberből álló gyűrűt) sugalló felvételeken azt az áporodott lábszagot hordozó, kínos poénkodást, azt a keresztény magyar kultúrát, amibe a fegyverhordozó nyílt megalázása is belefér. Hát igen, Nyitrai Zsoltnál egy mosógépet is könnyebb eladni. Az alattvaló meg tűri, és kínjában vigyorog, mert az ő sorsa is a nagy emberen múlik.

Ezzel szemben jó látni, hogy még a macska is tiszteleg, jó látni a csillogó tekintetű nagy családot az összes gyerekkel, onokával, amint frissen vasaltban, sugárzó orcával, mint szaros Pista Jézus neve napján, ágról-ágra. És ez működik, erre van igény, ezt hiszi el és zabálja kétpofára az egyszerűagyú, ettől dagad a keble és álmodozik, mint Júlia az erkélyen: ó, bárcsak egyszer engem is meglátogatna ez a szent ember. Itt tartunk mentálisan, szellemileg, lelkileg: ha nem amatőr kamuvideókkal törlöd a csizmádat az ellenségbe, akkor kényszeres vigyorba torzult, szétesett pofával ereszkedsz le az eccerű emberek közé. És szeretni fognak, bazmeg. Ha kettétöröd a gerincüket, akkor is.

Ezek vagyunk mi, ők csak ezt az igényt elégítik ki Habonytól Rogánig. Ezt a kulturális mintát kötik át Orbánviktorral, trikolorral, nemzeti lózungokkal és hányják elénk. Hogy nem szégyen reggel 10-kor piásan munkálkodni, nem megvetnivaló talpig ünneplőben lehajtott fejjel családilag (senki nem dolgozik, nincs iskola, óvoda, csak a konszolidált hajlongás a megváltó előtt) tisztelegni olyan emberek előtt, akiknek minket kellene szolgálniuk, de régen elfelejtették és hogy a tahóság pedig az igazi, virtigli magyar humor. A nagy ember meg lubickol az alattvalói szeretetben, hátba vereget, leül közénk, és még a macska is tudja, hol a helye.

Mi tagadás, felkavaró képsorok, igazi országimázs. Há’ ittunk egy kicsit. Jól tették, elvtársak, én is szoktam inni, sőt, még olyan is volt, hogy kézzel ettem bele a rántotthúsos pacalpörköltbe. No, hát erről ennyit. Ez a kínálat egy nyolc év alatt széthordott országnak. Ha nem tudnánk, hogy ez a véres valóság, paródiának is vehetnénk. Pedig nem az. Kurvára nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.