Október 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Pártok

Ha elnézik nekem, a napi eseményekről mondanék valamit. Olvastam egy képaláírást az egyik napilapban, ideírom szó szerint: „A kritika a civilek dolga, a politikai alternatíva állítása a pártoké.”

Nem! A jóisten szentséges szerelmére, nem! A pártoknak nincs semmilyen dolga, legkevésbé az, hogy megmondják, másoknak mi a dolga, például a „civileknek”. A pártoknak már régen el kellett volna takarodniuk förtelmes töltelékükkel, a politikusokkal együtt (nemcsak itt, Magyarországon, hanem mindenütt a világon). Sokszor elmondtam, annak idején a rádióban is, itt ebben a sorozatban is: az emberiség legkártékonyabb képződménye a politika és az ő erőszakszervezete, a párt. Döbbenten és végtelen szomorúsággal szemlélem azt a korlátolt, fantáziátlan toporgást, ahogy még az általam okosnak tartott emberek is tehetetlenkednek – hát igen, a pártok nélkül persze nem megy, mert a törvények ugyebár, a törvények szerint ugyebár csak pártok indulhatnak, és a tömeg milyen tehetetlen a politika nélkül.

Nem! A tömeg azért tehetetlen, mert bedumálták nekik, hogy a törvényeket a pártok gusztustalan, nyúlós és büdös televényéből felszínre nyomakodott arrogáns alakok hozzák, akiket közmegegyezéssel a nép képviselőknek nevez, holott a saját érdekeiken kívül nem képviselnek senkit és semmit, a saját érdekeiknek meg a természetes fejlődés mindenáron való akadályozása felel meg, létüknek ez az alapja. Hatalmuk van hozzá. Ők legalábbis azt hiszik, hatalmat kaptak a „választóktól”, pedig egy frászt. Szolgálatért nyavalyogtak, hogy hadd szolgálják a kedves népet. Az embereket, a lakosságot, mindenkit, semmi mást nem akarnak, csak szolgálni, majd meg fogjuk látni. Aztán egyszer csak hatalomra kerülnek, a birka nép meg nem mondja, hogy nem erről volt szó, beletörődik. Ad ezeknek a senkiháziknak rengeteg pénzt, lakást, autót, testőrt, szolgákat (a legpazarlóbb épületek mindenütt a templomok és országházak), és a saját nyakára ülteti őket, eltűri, hogy parancsolgassanak, lopjanak, hazudjanak. Aztán várja, hogy a haza fényre derüljön.

Nem derül. Mert a politika nem intellektuális tevékenység, a politikusokat állati ösztönök vezérlik: a dominanciára törés, azaz a hatalomvágy és az erőforrások megszerzésére irányuló, az útból mindent félresöprő düh, ez az ember nevű, alapjában véve primitív faj esetében a pénzszerzés dühe. A homo politicus eleve önmagában való ellentmondás, a politicus nem lehet homo, csak animal, animal politicum, mert ösztönéletet él, legyőzni a fajtársat, és egyedül birtokolni ételt-italt, mindent. Ideírhatnám, hogy tisztelet a kivételnek, de nem írom, mert nincs kivétel, a szándék önmagában kizárja a tiszteletet – aki ma politikusnak áll, tudhatná, mit tesz, ha olyan lényegre tapintóan nem is, ahogy föntebb leírtam. Csak egy pillanatra kell magába néznie, és rögtön látja, az a szándéka, hogy másoknak előírja, hogyan legyen, holott ő maga sem tudja. Tudniillik nincs mit tudni, mert amiről a politikus azt képzeli, ő ért hozzá, ahhoz nem lehet érteni, minthogy nem létezik. Pénzügy, iskolarendszer, egészségügy, építés, közlekedés, szállítás, jog (törvények) – ezek létező dolgok, ezekhez értenek emberek. Ezek lehetnek ügyek, amiket intézni kell. Ezeknek az ügyeknek az intézése az a szolgálat, amire egy társadalomnak szüksége van. De ezekhez nincs szükség miniszterelnökre, államelnökre és egyéb hátramozdítóra (azért nem mondok léhűtőt, mert az már valami ezekhez képest, a lét hűteni kell, azaz tenni valamit).

Ügyintézőket tessék keresni, olyanokat, akik a jeles ügyben a legjobbak. Technikai kérdés, abban a pillanatban, ahogy kizártuk a pártokat. Mondok példát, jó? Itt volt ez a több tízezres tüntetés, azt mondták, nem volt politikus, nem tudták, mit tegyenek. Pedig csak oda kell menni az ország házához, és kizavarni onnan az összes politikust. Volt már ilyen. Aztán nekiülni a tárgyalásoknak, kiválasztani a tömegből azokat a hiteles embereket, akik alkalmasak az alkalmas emberek kiválasztására. Öt, hét, kilenc ember kiválasztására, akik formát adnak a további technikának. Aminek a leglényegesebb eleme, hogy nincs semmiféle „krácia”, sem demo, sem bármi egyéb (kratein – jelentése: uralkodni). Senki nem uralkodhat senkin, az együttélés alapja a teljes szabadság, aminek egyedüli korlátja az orvoslásból ismert szabály, a nil nocere, azaz a nem ártani. Nincs uralom és nincs fenyegetés, csak törvény van, aminek lényege ugyanaz a szolgálat, ami az ügyintézők kötelessége. Mindenki teszi a dolgát, mindenkinek az a dolga, amihez ért. Ehhez mindenekelőtt a politikusokat kell eltávolítani, az „örökös miniszterelnököket”, akik gyerekkorukban már arra készültek, és az összes hozzájuk hasonló bűnözőt.

Tudom, persze, hogy tudom, ez nem megy egyik napról a másikra. De egyszer valahol el kell kezdeni. Miért ne lehetne éppen itt, Magyarországon? Állítólag világtendencia a politika „leértékelődése”. Valószínűleg sehol nincs egyrakáson annyi köztörvényes briganti egy parlamenten belül, mint nálunk. Ezzel szolgáltathatnánk példát a világnak. Hogy mi kezdjük megtisztítani az életünket.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.