Ma úgy ébredtem, hogy megkeresem a szépet és a jót, ne mindig csak a bajokról és a politikáról írjak. Biztosan az én fejemmel lehet baj, mert ugyan sok szép és jó vesz körül, de az a családom, a barátaim körén kívül nem érvényes. Ez is sokkal több, mint amit sokan elmondhatnak és nem is vagyok elégedetlen a sorsommal, de azért marhára nem lenne ellenemre, ha az ország is valamennyire élhető lenne. És most felejtsük ki – amennyire lehet – ebből a képletből a politikának nevezett förtelmet és felejtsük ki belőle a politikusi szerepben tetszelgő bűnözőket. Megpróbáltam egy teljesen hétköznapi, meglehetősen apolitikus polgár szemével körülnézni. Mutatom, mit láttam.
Először is bekapcsoltam a tévét. Mert első a kultúra, meg amúgy is szoktam én nézni a készüléket, csak a távirányítóval viszonylag ritkán aktiválom. Most igen. Tetszőleges tökmindegymilyen csatorna. Mindjárt reklám, mert jó az, ha tájékoztatnak engem mindenféléről. Darabosék nyaralni mennek. Vagy készülnek, mindegy. És a szállás foglalásának fő szempontja, hogy legyen vasaló. Darabos apuka egy hihetetlenül kevéssé szimpatikus figura, szarik ő a feleségére és a gyerekére, vagy arra, hogy ők mit szeretnének. Vasaló legyen, az a fontos. És lett! A következő snittben Darabos apuka egy felfordított vasalón főzi a kávét. Isten bizony. Darabos anyuka unottan döglik a putri kis szoba putri kis ágyán, mellette Darabos ded unatkozik teljes erőből és mindenbe beletörődve nézik a siralmasan szottyadt családfőt, aki ívesen tesz a feleségére is, a gyerekére is, kizárólag a felfordított vasalón előállított kávénak tud örvendezni.
Engem a reklám feltétlenül meggyőzött arról, hogy a büdös életben ne akarjak se megnősülni, se férjhez menni, se szülő, se gyerek ne akarjak lenni és főleg eszembe ne jusson családi nyaralást tervezni, mert rohadtul, fájdalmasan unalmas, primitív, lélekölő az egész.
Így felüdülve beléptem a bankom oldalára – speciel nem szórakozási, hanem ügyintézési céllal – ahol is az arcomba ugrott egy igen csúf, hüllőszemű, lapátfülű kölyök, aki kattanásig kitátott szájjal üzen nekem valamit. Azt nem tudom, mit akar egy bank oldalán üzenni ez a nem igazán jól sikerült gyermek, de nem is érdekel. Már a látványtól is impotens, valamint frigid lettem, ráadásul egyszerre. Franc akar gyereket, ha az ilyen.
Gondoltam, átöblítem az agyamat némi bulvárral, úgyhogy ellátogattam a film-, fánk- és kaszinócsászárné oldalára, hátha sikerült már felépítenie a karrierjét a rothadó Nyugaton, vagy esetleg Andy utána küldött némi pénzmagot és mégis sikerült valami új rucira szert tennie. Mert úgy volt, hogy neki sem futja mindenre aztán meg úgy, hogy véget ér az évszázad legromantikusabb szerelme, mert a család hím tagja egy olyan hölggyel jelent meg a franc tudja hol, aki nem Timike volt. Erre azt sikerült látnom, hogy kibékültek a fiatalok. Erről fotó is készült, de itt sántuljak meg, ha ide rakom. Akkor már inkább Darabos apuka a vasalóval. Nade leltem mást is fánkosnénál. Nini.
Vajna Tímea/Facebook
Összefoglalom: abban az országban, ahol úgy akarnak népszerűsíteni egy szállásfoglaló oldalt, hogy minden idők legnyomingerebb családjának mosogatórongy-szürke létezését mutatják be, ahol egy bank tátott szájú kiskölykökkel reklámozza a nemtudommit és ahol Vajna Tímea erkölcsi sarokkővé avanzsálhat, sok jóra nem érdemes számítani. Szerintem.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.