Augusztus 22,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

DÜHÖNGŐ


Egy mondat az őrületről

Nézed ahogy a zavaros gondolatokat felöklendezi és odahányja az alázatosan lehajtott fejekre és diadalmasan körbenéz ugye apu ügyes voltam nézd apu én vagyok az isten és azok a hájasvalagúak fészkelődnek a bársonnyal bevont székeiken és tudják hogy mikor kell kuncogni és mikor kell összeütögetni a tenyerüket és tudod hogy nem azért mennek ki a szürkülettel a kocsisorra hogy enni tudjanak adni a gyereküknek és nem azért térdelnek le a húgyszagú kapualjban a nyitott slicc elé mert taníttatni kell a gyereket hogy majd neki ne kelljen használt papírzsebkendővel ledörgölni a térdéről a barnára mocskolódott rágógumit amit egy részeg turista köpött ki feneketlen jókedvében és nem albérletre kell és nem kenyérre hanem az ányolcasra fullhádével és kacsalábra és párizsi lakásra hogy a gyerek ott szívja magába a kultúrát meg a nyelvet és azért megéri és ez nem a szolga kötelező mosolya a betevőért és nem a cseléd kényszeres tapsa hanem önkéntes feltárulkozás inaszakadtáig szétterpesztett lábak hogy a hájas test jobban odaférjen ha akar és közben nem gondol az öregasszonyra aki száraz szemmel törli az öregember alól a véres húgyot és csak azt mondogatja hogy majd huszonnyolcadikán akkor töltik fel a közgyógyot és akkor meg tudja venni a kurva fájdalomcsillapítót csak addig bírja ki miközben a rák felzabálta már belülről és már csak fájni tud és nem kell a kenyér se és semmi nem kell csak az a kibaszott tabletta kell és ezek nem gondolnak az anyára aki bőgve alszik el mert nem lehet a gyereke mellett pedig ott lenne a helye mert a gyerek szenved felszakította a lelkét az élet és nem hallja a gyereket se ezer kilométerre aki az öklét harapva akar erős lenni és úgy tenni mintha nem kellene most ott lennie az apja betegágyánál és te arra gondolsz amikor könyörtelenül lenyomtad a törlés billentyűt mert öreg barátod megint odaírta hogy tömeggyilkos és az nem maradhat benne a szövegben tudnod kell barátom hogy nem maradhat és közben tudod hogy de annak ott a helye mert igaz és az a megnyomorodott lelkű csak kotkodácsol és a hájasvalagúak röhögnek és arra gondolsz hogy olyanok mint azok a dagadt zöld legyek nyáron amelyikeket nem lehet elzavarni mert érzik a vér szagát az élet szagát és rászállnak a sebre és telinyomják dagadt lárvákkal és ezek most be akarnak mindent köpni és elfertőzni és ha nem teszel valamit mindenhol nyüvek fognak nyüzsögni de nem tudod mit tehetnél és akkor megint az öreg barátod most nem írja le hogy tömeggyilkos hanem csak megmutatja a fiút aki egykor volt és a szétvert szájából a lábad elé köpi hogy mit jelent embernek lenni nem megvetésből köp hanem mert felgyűlt a szájában a vér és azzal együtt csusszan ki hogy mi a becsület és ott csillog a retkes betonon a lábad előtt és le kell hajolnod érte mert tudod hogy az ott a vérben értékesebb mint bármi más és akkor megérted hogy ezek ott a bársonyon élve rohadnak már most is rohadnak belülről csak a selyem tartja össze őket meg a drága ruhák és a parfüm nyomja el a rothadás szagát de nem sokáig és a bomlottlelkű se veheti el tőled amit a véres köpetből kimentettél de nem is akarja elvenni mert neki nem kell nem tud mit kezdeni vele és nem is tudja mit jelent mert sose ismerte és a legyek se ismerték soha és ha hozzájuk érne lemarná a húst a rothadó lelkükről és kilátszana a pusztulás a sztárdizájner tervezte rongyok alól és megérted hogy ezek csak ennyit tudnak csak ennyien vannak és szétmállanak de neked nincs annyi időd mert gyógyszer kell az öregnek és simogatás kell a gyerek felhorzsolt lelkére és az öregasszony száraz szemére könny kell hogy ne karcolja fel a por a szaruhártyát és ezeket el kell takarítani és mindegy hogyan mert lehet a te lelked szép ha az övék barnán bugyborékoló romlás és nem tudod megúszni hogy bemocskold a kezed mert ez csak így fog menni sehogy máshogy mert a legyek ura húsz mocskos körömmel kapaszkodik a kihegyezett karóba ott a magasban mindenkinél magasabban és nem jön egy kurva hajó sem és senki nem fog megmenteni és nem menti meg a barackfáról hulló szirmokat se a mézeskenyeret a gyerek kezében se a gesztenyéből eszkábált sünit se a kerti padon napozó macskát se a sülő rétes illatát se a kockás füzet sarkába rajzolt szívet se a szeretkezés  örvénylő bíborát se a metszőolló csattogását apád kezében se az alvó kiskutyát a lány karjában se a maszatos gyerekarcon lecsorduló édes dinnyelé szépségét.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.