Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ennyire hozzáedződtünk már ilyen volumenű lopásokhoz?

Tekintettel a tegnapi különleges napra, amikor hivatalosan is elkezdődött a választási kampány, gondoltam, meg kell ezt ünnepelni egy kis számolgatással.

Kezdeném először is egy törvényi hivatkozással, de rögtön hozzátéve azt is, hogy ami nálunk „törvényszerű” az nem feltétlenül életszerű is.

Történt ugyanis, hogy „dicső pártunk és kormányunk” kitalálta és az alaptákolmányban rögzítette, hogy mindaddig, míg az államadósságunk meghaladja a bruttó hazai össztermék 50%-át (ez 80,5%-ról átlag kb. 1 %-kal csökkent évente az emútnyócévben), addig az Alkotmánybíróság nem semmisíthet meg olyan törvényeket, amelyek központi adónemekről, illetékekről, járulékokról stb. rendelkeznek. Mi következhet ebből? Fantáziálok egy kicsit és lefordítom magyarra: a kormány mindenféle korlátozás nélkül bevezethet olyan különadókat, amivel például pótolni lehet mindazokat a bírságokat, visszafizetési kötelezettségeket, melyek az uniós források szabálytalan felhasználásából erednek és azokat az Európai Unió felé Magyarországnak kell majd teljesíteni (a bűnösök helyett). Mert mi van akkor, ha a kormány „nem tudja” behajtani ezeket az összegeket azokon az uniós támogatásokat felzabálókon, felhasználókon, akik miatt keletkeznek ezek a kötelezettségek?

Itt van ugye nekünk, a nyakunkon-lábunkon ez a T. István nevű… na jól van, mondjuk ki a teljes nevét, Tiborcz István, az országra Elios képében fényt hozó Orbán vejkó. Én például hiszek abban, hogy az OLAF pártatlanul állapított meg azt amit, és hogy ahhoz igenis van köze ennek a tehetséges fiatalembernek. Most úgy néz ki a helyzet, hogy kb. 13 milliárd forintnyi visszafizetési kötelezettséget termelt nekünk. Akkor nézzük meg, hogy gyakorlatilag mibe is fáj vagy fájhat még azon kívül, hogy ennek, meg ehhez hasonlóknak a megfizetése az Unió felé valamikor esetleges különadókat is hozhat maga után.

Először is azzal, hogy a nemzeti vő elnyerte sok más becsületes ember tehetséges veje elől a lehetőséget, hogy tisztességes versenyben labdába rúghasson (ja, hogy más is szereti a focit?), sok más magyar vállalkozót hátrányba szorított.

Aztán, olyan minőségileg kifogásolható munkát végzett, amivel több városnyi lakosságnak okozott bosszúságot azzal, hogy olykor a viszonylag még nem is olyan régi és még jól működő, a városi adózók pénzén megvalósult közvilágítási rendszer helyett sötétséget hozott a városokba.

Harmadrészt, a munkák túlárazásával mennyiségi kárt is okozott úgy, hogy talán még több városban lehetett volna közvilágítani, az uniós pénzek hatékonyabb felhasználásával. Persze, akkor a „több munkával ugyanaz a pénz” elv érvényesült volna, ami azért nem lett volna annyira célravezető családilag.

És akkor ugye lesz nekünk itt egy 13 milliárdos luk a nemzeti költségvetésünkben, amit, ha kormányunk is úgy akarja, simán pótolunk majd mi, adófizetők. Vagy úgy, hogy valóban további különadókkal köszönjük meg ezt a lehetőséget, mert senki nem állíthatja meg őket, hogy ezeket kivessék, ha úgy akarják – ott van rá biztosítékként az alaptörvény és az Alkotmánybíróság. Vagy pedig úgy, hogy ennyi értékben önként és dalolva (persze ez így, ebben a formában nem igaz) lemondunk egy csomó olyan egészségügyi, szociális, jóléti stb. juttatásról, amire futotta volna mondjuk ebből a 13 milliárdnyi forintocskából.

Lássuk csak, mire lehetne ez elég!

  • Mondjuk lakhatásra: egy új építésű óbudai 45 m²-es lakást 35 millió forintért hirdetnek. Ilyenből lehetne építeni kb. 370 darabot, enyhítve ezáltal ugyanennyi család lakhatási gondjain.
  • Mondanám, hogy hányat lehetne venni a kedvenc autómból, de az úgyse érdekel senkit. De ha mégis, akkor megsúgom: legalább 2 000 Wolkswagen Beetle-re futná. Emlékszem még az első Orbán-kormány alatt ért első felháborodásomra, mikor nem sokkal kormányra kerülésük után mindjárt hatmilliós autókat szereztettek be maguknak. Uramisten! Tényleg csak ennyire fájt a foguk még 1998-ban?! Lehet, hogy rosszul emlékszem…
  • De nézzünk inkább valami fontosabbat, mondjuk az önkormányzati köztisztviselőket, akik a napokban már sokadszorra sztrájkolnak, mert 2008 óta ugyanaz a bértábla szabályozza a bérüket. Aszerint pedig az van, hogy egy 35 éve dolgozó, középfokú végzettségű ügyintéző ugyanannyit keres, mint a két éve sem dolgozó gyakornok, mert mindkettőnek a bértábla szerint számított  bérét a kormány évente kegyeskedik kiegészíteni a garantált bérminimumra (180.500 Ft 2018-ban) – nem többre és nem díjazva egyáltalán a ledolgozott éveket és tapasztalatot. Ugyanez a helyzet az egészségügyi közalkalmazottakkal, mentősökkel, tűzoltókkal, szociális munkásokkal és még lehetne sorolni. Tehát 13 milliárd forint hány bérminimum 50.000 forinttal való kiegészítésére lenne elég? 21-22.000 ilyen dolgozónak lehetne szétosztani havonta, egy éven át azt a pénzt, amit az egyszemélyes Tiborcz Pityu eltőzsdézett. Ja nem, még annál is rosszabb: elcsalta.
  • Aztán ebből a pénzből egy akármilyen, nem is nagyon kicsi kórház szerényen, ahogy most is teszik, elműködne egy teljes éven át.
  • 260 hospice-háznak jutna egyszeri ötvenmilliós támogatás, mellette akár egy üdvözlőlappal Balog tiszteletes úr kedves üzenetével: „Aztán nem elherdálni!”

Ahogy most jobban belegondolok így számolgatás közben, tulajdonképpen már csak bagatellnek tűnik ez a 13 milliárd forint. Ennyire hozzáedződtünk már ilyen volumenű lopásokhoz?!

Róza néni

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.