NEHAZUGGY

A tét nem ez, Csaba, a tét a polgárháború

Lázár Gergő | 2018. Február 12, Hétfő | 9:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A tegnapi nappal úgy látszik a Fidesz vagy kifogyott a munícióból, vagy már végképp elégnek gondolja ugyanazon rigmusok ismételgetését egészen a választásokig. Bevándorlók, Soros, egy ellenzéki párt szánalmas próbálkozása. Nincs semmi más, amit a kormánypárt fontosnak tartana, amit vitára érdemesnek, megoldandónak gondolna. Ellenségek vannak, akikkel szemben csak a Fidesz képes megvédeni bennünket, amihez egy újabb választási győzelem kell. Se több, se kevesebb.

Szánalmas plakátok ezrein próbálják azt az „üzenetet” eljuttatni a választókhoz, miszerint a fél világ azon dolgozik, hogy a déli határkerítést lerombolja. Védelmet pedig csak a Fidesz adhat, így szavazzunk rájuk, akkor biztos lesz az állampolgárok védelme. Nem számít, hogy hónapról hónapra hazudnak mind az ellenzéki pártokról, mind a még függetlennek mondható sajtóról, mind pedig Soros Györgyről plakátok ezrein országszerte, annak következményei nem lesznek.

Elios ügy nincs – vagyis van, csak annak felelőse Simicska Lajos –, mert az a kormánynak nem érdeke. Nincs letelepedési kötvény ügy sem, Rogánnal az élen, mert az sem kormányérdek. Ezentúl pedig nincs Farkas Flórián ügy sem, hisz mint azt a fideszesek jól megmondták, nem történt bűncselekmény. Márpedig azért sem, mert a Polt Péter által vezetett semennyire sem független legfőbb ügyészség soha nem talál még csak bűncselekményre utaló nyomokat sem. Valahogy azok eltűnnek, amint kiderül, hogy napvilágra kerülésük nem szolgálná a kormány érdekét.

Ezúttal Dömötör Csabán volt a sor, hogy tájékoztassa – hadba hívja – a Fidesz elvakult szavazóit. A már korábban milliószor elismételt mantrát továbbította szavazók ezreihez. Ugye, most hatalmas a felháborodás egyrészt az ENSZ egyik dokumentum-tervezetét illetően, másrészt a belga kormányfő egyik kijelentése kapcsán. A kormány mindenhol ádáz ellenfeleket, támadni készülő nemzeteket lát. Legyen az az Egyesült Államok, Hollandia, vagy most épp Belgium.

Dömötör szerint a magyarországi választások fő tétje az, hogy Magyarország bevándorlóország lesz-e, vagy sem.

Erről szó sem lehet, több nemzeti konzultáció és egy népszavazás is kőbe véste, hogy a magyarok erről hallani sem akarnak. A magyarok akarata minket kötelez.

Elég sokan és elég érthetően a kormány tudomására juttatták már idehaza, hogy nem kérünk több nemzeti konzultációból, uszító plakátkampányból és riogatásból. A hasraütésszerűen bemondott konzultációs számokat csak az hiszi el, aki amúgy is bármit elhinne, amit Viktor mond. Azt komolyan senki nem veszi, mint ahogy az állandó Sorossal riogatást sem. Az országnak sokkal nagyobb problémái vannak országhatáron belül, mint azon kívül.

Igen, létezik bevándorlás. Mind illegális, mind legális. Ez azóta létezik, mióta világ a világ. Gazdasági válságot követően, vagy épp egy kirobbant háború hatására olykor növekszik, máskor pedig csökken a menedékkérők száma. Ez a történelem folyamán mindig is így volt. Egyszer nekünk kell menekülni, máskor pedig mások kényszerülnek ugyanerre. Most a szírek és irakiak menekülnek a háború elől, 1956-ban pedig mi menekültünk a szovjetek elől.

Az ’56-os menekültek megálltak az első biztonságos országban, vagy inkább Amerika felé vették az irányt? Mindenki tudja jól a választ. Miért voltunk mi jó menekültek, a szíriai, vagy épp iraki gonoszokkal szemben? Mi jó menekültek voltunk, mert keresztények voltunk? Ha nem épp ezért, akkor mi tett minket oly különlegessé?

A menekültkérdés egy fontos kérdés manapság, azonban az, hogy mindennél fontosabb lenne, egy vicc. Egy ország egészségügye, oktatáspolitikája, szociális ellátása háttérbe szorul, mert havi pár százan megpróbálnak átkelni a déli határkerítésen? Inkább arról beszéljünk, mikor fogja egy magyar nővér, tanár, programozó Magyarországot választani a Nyugat helyett? Mikor térhetnek ismét haza azok a külföldre menekült százezrek, akik az Orbán-kormány pusztításának hatására mondtak búcsút családjuknak?

A választások fő tétje nem az, hogy bevándorló országgá válunk-e, hanem az, hogy polgárháborúba sodródunk-e, vagy sem. Magyarországra a veszélyt nem a külső, hanem belső ellenségei jelentik. Az országot nem a határok mentén kezdték el lebontani, hanem annak belsejéből indulva, lépésről lépésre teszik ezt meg. Földek, önkormányzatok és iskolák kisajátításával, kórházak és a szociális ellátás lerombolásával.

A nép legnagyobb ellensége annak saját kormánya lett, mely uralkodni kíván nemzete felett. A választás tétje az, hogy véget vetünk-e ennek a gyilkos időszaknak, vagy örökre eltemetjük országunk jövőjét és csatlakozunk a keleti blokk nyomorához.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!