NEHAZUGGY

Valóban ezt akartuk? Ez volt a mi álmunk?

Lázár Gergő | 2018. Február 7, Szerda | 13:27

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

1989-ben, a rendszerváltás évében születtem. Abban az időben, amikor minden megváltozott, akkor, amikor hazánk egy hatalmas lehetőség kapujában állt. Búcsút mondva a kommunista elnyomásnak, végre beköszöntött egy szabad kor hajnala. Noha akkor én még túl kicsi voltam ahhoz, hogy felfogjam ennek jelentőségét, mégis meghatározó volt az életemben. Én már szabadnak születtem. Gyermekkorom még az internet nélküli boldog időszakra esett. Amikor nem csak online barátkoztunk, hanem a haverokkal kimentünk a természetbe. Bújócsáztunk, fára másztunk. Aztán lassan felcseperedtünk mindannyian.

15 éves voltam, amikor Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz, amivel végleg megnyíltak a határok. Emlékszem, ahogy emberek ezrei mentek a határra, hogy tűzijátékkal ünnepeljék a nagy bejelentést. Boldogok voltunk. Sokan úgy éreztük, hogy végre egy nagy család tagjai lettünk, egy olyan családé, mely megóv és segít bennünket. 15 évesen mi is részesei lettünk egy hatalmas változásnak, annak, hogy Európa határai megnyíltak és szabadon mozoghattunk, amerre csak szerettünk volna.

Középiskolásokként normális, éppeszű tantárgyaink voltak. Földrajz órán nem a migránsokról tanultunk, hanem a megyéket, vagy épp hazánk hegységeit vettük sorra. Nem volt kötelező hittan, sem erkölcstan óra. Aki a vallásról akart többet megtudni, az kérdezhetett. Vagy otthon a családjától, vagy egy templomban, de még akár történelem órán is. Nem volt kötelező azt megtanulni. Voltak testnevelés óráink és mi sem szerettük, de nem volt heti 4-5 óra. Nem a hazafias testnevelésre, hanem a mozgásra, az egészséges életre próbáltak nevelni bennünket.

Noha voltak problémák az oktatással, de közel nem akkorák mint manapság. Egy kezemen meg tudom azon tanáraimnak a nevét számlálni, akik valóban tanítók voltak. Akik valóban fontosnak érezték a tudás átadását és nem csak egy könyvből olvastak fel minden áldott nap. Ez később az egyetemen sem változott. Volt megszámlálhatatlan rossz és néhány jó tanárom. De volt választás és voltak lehetőségek. Akkor még nem Matolcsy-egyetemek voltak és nem volt kötelező megjelenni egy miniszter által tartott kampánybeszéden sem. Akkor még nem adtak díszpolgári címeket orosz diktátoroknak sem.

Nem mondom, hogy fenékig tejfel volt felnőni az én generációmnak, de sokkal több szabadsága volt, mint a most felnövekvőknek. Azt sem mondom, hogy 2010 előtt minden rendben lett volna, messze nem. De az, ami ez után következett, sokunk életét változtatatta meg, talán örökre. A válság 2008-as bekövetkezése után, noha az uniós országok nagyja megkezdte a gödör mélyéről való kimászást, Magyarországon nem változott a helyzet. A szegénység egyre nagyobb méreteket öltött, politikai krízishelyzet alakult ki. Gyurcsány Ferenc őszödi beszédét , majd későbbi bukását követően Bajnai Gordon vette át az ország vezetését.

Bár a helyzet rossz volt, mégis látszott, hogy valami működik. Mintha kezdene normalizálódni a helyzet. Noha Bajnai egy borzasztó szónok volt, a tettei mégis beszéltek helyette. Azonban ez nem számított, mert a Fidesz megkezdte az azóta is tartó szánalmas lejáratását. Bajnai Gordonból napok alatt libatolvaj lett. Nem számított, mit tett hivatali ideje alatt, semmi sem számított. Gyilkosnak kiáltották ki. Noha az emberek nem tudták mi történt a valóságban, mégis elítélték. Az igazság az, hogy az embereket nem is érdekelte a valóság, boldogan ültek fel az utálat vonatra, hogy ellehetetlenítsék egy addig sikeresen teljesítő miniszterelnök munkáját.

Gyurcsány bukása, majd azt követően Bajnai libatolvajlása teljes mértékben lerombolta az ellenzéket. Az emberek többségének elege lett a szocialistákból, ezért olyat tettek, amit ma már sokan talán megbántak. Elkeseredésükben teljhatalmat adtak a Fidesznek. Azt hitték, ezzel olyanok kezébe adták az országot, akik sikeresen kivezethetik az országot a válságból. Nagyot tévedtek. A Fidesz megrészegülve a hatalomtól, egyre több és több jogkörrel ruházta fel saját magát. A korábbi kétpárt rendszert – MSZP-Fidesz – a Fiatal Demokraták egypárt uralma vette át. Noha a parlamentben más pártok is képviseltették magukat, beleszólásuk mégsem volt annak valós működésébe.

A 2010-2014 közötti időszakban tisztán látszott, hogy az az irány, amerre az ország tart, egyértelműen hibás. A korábbi milliós csalások és lopások helyét átvették a milliárdos üzletek. Eltűnt az ellenzék kontrollja. Bankok, papíron független szervezetek és bíróságok kerültek a Fidesz kezébe, hogy az ottani nekik kedvező döntésekkel tovább erősítsék hatalmukat. Az alkotmányt átírták, sok helyen olyan változtatásokkal, melyek a mai napig éreztetik hatásukat. Emellett pedig a választási rendszert is megváltoztatták, hogy így megykönnyítsék a következő választási győzelmüket.

2014-ben annak rendje és módja szerint a Fidesz ismét megnyerte a választásokat. Nem is akárhogyan, ismét kétharmados többséggel. A választási törvények átírásával, annak ellenére is kétharmados többséget szereztek a parlamentben, hogy kevesebben szavaztak a Fideszre, mint 1998 óta bármikor. Egy rabló, a játékszabályokat a saját győzelme érdekében átíró, az egypártrendszer megerősödéséért küzdő párt került ismételten hatalomra.

Ami ezt követte, az az ország történetének talán legnagyobb bűne. 2009 – noha 2004-ben csatlakoztunk, komoly támogatások azonban ettől az évtől érkeztek – óta az Európai Unió több ezer milliárd forinttal támogatta hazánkat, azonban ennek a pénznek a nagy részét az ország vezetése vagy ellopta, vagy elherdálta. Generációnk legnagyobb lehetőségét teszi tönkre a Fidesz-KDNP vezetés a szemünk láttára. És ha ez nem lenne elég, ugyanezt teszik a mi pénzünkkel is. A közpénzt ugyanis maguk között szétosztva építik ki saját maffiahálójukat. Az őket támogatókat jutalommal díjjazzák, az ellenszegülőket pedig ellehetetlenítik.

A Fidesz beszivárgott az iskolák falai közé, a templomok szószékeire. A gyűlölet és kierekesztés a mindennapjaink részévé vált. Migráns pánik van hétről hétre, hol közmunkások, hol turistacsoportok miatt. 14 évvel azután, hogy ledőltek a határkerítések, és mi is az Unió részesei lettünk, mi magunk kezdtük meg egy határkerítés felhúzását. A szabadság helyett a rettegést és elszigetelődést választottuk. Elhittük, hogy mindez a mi érdekünkben történik. Elhittük, hogy mindenki az ellenségünk, a kormány pedig megvéd bennünket.

Ha még egyszer 4 évet kap a Fidesz-KDNP szövetsége és valóban folytatni fogják azt, amit elkedztek, akkor olyan mélységbe zuhanunk, ahonnan borzasztó nehéz lesz kimászni. Ha nem fékezzük meg az ország teljes kifosztását, a jövő lehetőségét vesszük el gyermekeinktől és unokáinktól. Már nincs időnk, a 24. órában vagyunk. Ne a csodát várjuk, hanem nézzünk körül az országban. Ezt álmodtuk, amikor 14 évvel ezelőtt a határok mentén az Örömódát hallgatva köszöntöttük az uniós csatlakozást? Valóban ezt akartuk?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!