NEHAZUGGY

Rohad az ország, az uraságok pedig észbe kaptak, hogy létezik a nép

H. A. | 2018. Február 6, Kedd | 15:10

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom, hogy több mint egy évtizede nincs körzeti orvos Borsod megye egyes településein. Jó, ne hazudjak: van olyan hely is, ahol csak 5-8 éve nincs háziorvos. Nem csak Borsodban, de ott legalább van talpalatnyi, lángoktól ölelt anyaföld, ahol konkrétan 13 éve áll fenn ez az állapot.

Azt is olvasom, hogy közben ötszáz fős bálon látta vendégül egy evés-ivás-hajnalig tartó dajdajozás erejéig választókerülete aktivistáit és szimpatizánsait az egyik borsodi kerület – áprilisi újraválasztásában reménykedő – fideszes nagyembere. Ezúttal nem csokoládé, tojás és burgonya volt terítéken, hanem. A képviselő úr saját arcképével díszített borral kedveskedett a híveinek. Akik remélhetőleg áprilisig nem felejtik el, hogy milyen jól érezték magukat a buliban.

Demeter Zoltán országgyűlési képviselő és házigazda (Fotó: Facebook/Sajómente)

Demeter Zoltán országgyűlési képviselő, tekintetes úr és házigazda (Fotó: Facebook/Sajómente)

És akkor az már szóra sem érdemes, hogy egy másik fideszes atyaúristen a Fidesz-kormány saját adományaként házal az Európai Unió szegény családokat támogató élelmiszer-csomagjaival. Mert a véresszájú Brüsszel elleni hergelés nem hasítja ketté a tudatot. Még mindig nem.

Nincs ebben semmi hírérték. Rohad az ország, az uraságoknak pedig eszébe jutott, hogy létezik a nép. Ezért a hazug könyöradományoktól ismeretlen eredetű forrásokból szervezett hacacárékig (üdvözöljük az Állami Számvevőszéket) vergődnek, hogy meggyőzzék a kéményen keményen dolgozó egyszerű kisembereket arról, érdemes lesz egy tál ételért, egy pohár borért újra meg újra igába hajtani a fejüket. Érdemes lesz a nagyember arcképével felturbózott asztali bor ízével a szájukban, az ingyenvacsora emlékével a lelkükben azok mellett dönteni, akik megvédik őket mindentől. Nem csupán a láthatatlan ellenségektől, a nem magyaroktól, a sorosistáktól, a liberálisoktól, a buziktól, a feketéktől, de leginkább a gondolkodástól: a saját és gyerekeik, unokáik jövője iránti felelősség érzésétől.

Mert ez az élet és a világ rendje. Lehajtott fejjel hálálkodni a négyévente beütő ócska, múlandó jótékonyságért, aztán újabb négy évig kussolva eltűrni, hogy a demokratikus felhatalmazás ezzel jár: neki, kisembernek legközelebb majd négy év múlva lesz szükség újra a közreműködésére. Amikor az uraság újra választást akar nyerni a szemétdombon. Akkor a leszakadó középosztály kirittyenti magát egy dorbézolás erejéig. Akkor majd megint jól lehet lakni a tiszteletére szervezett ingyen bulin. Mer’ az legalább ingyen van. Igen, igen, azoknak, akiknek a szekrényben megbújik egy olyan ruhadarab, amivel nem kell szégyenkezni a fontos emberek között. Hogy közben a településen már a bolt se nyit ki csak egy héten kétszer, hogy orvost akkor látott utoljára, amikor 15 éve az apját vitte a közeli nagyvárosba műtétre, hogy akinek lehetősége, ereje volt, az már régen búcsút intett ennek a cifra nyomorúságnak, hogy csak a reménytelenség szele süvít már az isten által is elfeledett települése utcáin, az mindegy is.

Groteszk és lesújtó: nyolc évnyi – gyakorlatilag teljhatalmú – kormányzás után, miután megszállták és elfoglalták az országot, miután felzabálták a médiát, miután minden ellenkező véleményt tüzzel és vassal próbálnak elhallgattatni, miután teljes súlyukkal támaszkodnak a valaha független, immár általuk távvezérelt állami intézményeken, miután mindenhonnan a letargiába taszítani hivatott agymosó propaganda dübörög, most könyöradományokkal, krumplival, tojással, borral és vacsorával kénytelenek szavazatokat vásárolni.

Ez ám a dicsőség. Erre ment el nyolc év a nemzetinek és kormányzásnak csúfolt szabadságharcból. Sikerült bebizonyítani, hogy azért borultak lángba a szavazófülkék 2010-ben, hogy egy, a korábbiaknál fényévekkel gátlástalanabb, erkölcstelenebb, dörzsöltebb bagázs bebizonyíthassa a tátott szájú, világhírű magyar igénytelenségnek: a tisztességes, becsületes és eredményes kormányzásnak igenis van alternatívája: ez itt. A zsák krumpli, a tojás, a tűzifa, a keserű csokoládé, vagy egy közepesen minőségtelen üveg bor egy ünnepinek, különlegesnek, önzetlennek álcázott vacsorán.

Ennél meggyőzőbb beismerő vallomásra nincsen szükség arra nézvést, hogy az állandó választási kampány hevében égő kormánypárt nem dőlhet hátra: eredmények híján azt kell tenniük, amihez értenek. Kilóra kell megvenniük a hálát. Ott, ahol a fideszes kiskirály mellett a kiszolgáltatottság a legnagyobb úr, ott sajnos erre van kereslet. Ott hálásnak kell lenni a hazugságokért, a nem létező ellenségektől való megvédésért, a 10 órás várakozásért a lerohadt kórház folyosóján, a gyerek feje fölött penészedő mennyezetért, a túlélés egyedüli lehetőségét jelentő közmunkáért, és egy, a kiskirály nagylelkűségét, önzetlenségét bizonyító, nyomorúságos, zenével aláfestett vacsoráért.

Már nem is az a baj ezzel, hogy a tekintetes úrnak fogalma sincs, mennyibe került a helyiek etetése, vagy hogy ez akkor tiltott, avagy nem tiltott pártfinanszírozás. Nem ez a konkrét kazincbarcikai eset, vagy a főszereplő neve a lényeg, sok ilyen volt, és sok ilyen lesz még. Ez az egész lehangoló jelenség a baj. Hogy 2018-ban így kell, és így lehet is választást nyerni. Ez az önérdekérvényesítésre képtelen feudális magyar ugar a maga tragikus pompájában.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!