Október 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Valószínűleg mindannyian jobban jártunk volna, ha otthon maradsz és segítesz mosni a feleségednek

Van nekem egy pompás javaslatom. Beszéljük meg a köpönyegforgató pávatáncos, nemzetvédő végvári hős és közismerten igazmondó juhász egyik legnagyobb horderejű átverését. Nem könnyű, hiszen majdnem minden mozdulata stratégiai átverés ennek a remek embernek. Aki volt már minden, ami politikai-ideológiai értelemben lehet valaki. Bármennyire nehéz, most próbáljunk eltekinteni ettől az örökkévalóságnak tűnő elbeszélő jelentől, amiben harmadik éve folyik az agymosás migrációról, Brüsszelről, Sorosról, határkerítésről, háborúról és a mindmeghalunk elkerülhetetlenségéről, ami csak azért nem következett még be, mert az ország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják.

Nem könnyű visszaemlékezni még a múlt heti gyalázatokra se, pedig az sem volt olyan régen, amikor a szent tudathasadás, a mindent és mindennek az ellenkezőjét azonos, látványos meggyőződéssel állító, a nemzeti érdekeket minden esetben a pereputtya érdekei elé helyező (ja, nem, fordítva) miniszterelnök reggeltől estig harcolt a gaz multinacionális cégekkel, a globalista karvalytőkével, a magyar embereket kiszipolyozó idegenszívű, profitorientált nemzetközi vállalkozásokkal. Biztosan emlékszünk, miképpen ócsárolta az extra-proftiban dúskáló haza ellenségeit, akiknek móresre tanítását zászlajára tűzte, midőn félkézzel hazaküldte az IMF-et.

Ehhez képest kiderült – mint ahogyan a migrációval kapcsolatban is kiderült -, hogy a szájhősség és a verbális toporzékolás mögött mindennek az ellenkezője történik. E konkrét köpönyegforgatás bizonyítékát a Hír Tv Célpont című műsorának oknyomozása szállította, amelyből világosan látszik: a szájkaraté, a cirkusz egy dolog, a valóság meg egy tök más dolog.

Miközben a kormány feltűrt ingujjal harcol a multik ellen, valójában olyan közpénzesőt szabadított rájuk, aminek egyetlen másik – nem mellesleg mai napig idegenszívűnek és hazaárulónak bélyegzett – kormány sem érhetett volna a nyomába, ha akar sem. A migránssimogatókat köpködő, közben a normalitást eltitkoló (értsd: menekülteket az ország kötelezettségeinek megfelelően befogadó), a multik ellen szabadságharcot hirdető Orbán Viktor a multisimogatás atyaúristenévé vált úgy, hogy csak úgy hasít őkelme.

A Célpont információi szerint a korábban gyűlölt multikkal és más nagyvállalatokkal – a nyilvánosan elérhető 85-nél jelentősen számosabb – összesen több mint 200 stratégiai megállapodást kötött a kormány. Ezek tartalmát viszont teljes titok fedi, sőt: az is titok, hogy pontosan kikkel kötettek ezek a szerződések.

A munkahelyteremtés jegyében 188 milliárd 992 millió forinttal, tehát alig fölfogható mennyiségű pénzzel támogatta a nagyvállalatokat a kormány. Orbán Viktor kormánya az ország legdrágább munkahelyeit hozta létre. Közpénzből. A Célpont által megkérdezett újságíró szerint, ha a KSH átlagbérével számolunk, akkor a támogatott cégeknek 4-12 évre előre kifizette a kormány a munkások bérét. De saját kitűzött céljától, az egymillió új munkahelytől még nyolc év kormányzás után is messze jár az Orbán-kabinet.

A Célpont azt is összesítette, hogy  az első ötven nagyvállalat, amelyik stratégiai szövetséget kötött a kormánnyal, hány embernek adott munkát a szerződéskötés évében, és mekkora létszámmal működik most. Az 50-ből 17 cégnél csökkent a létszám jelentősen. A leépítések bajnoka a Tesco, ahol ma csaknem hatezer fővel dolgoznak kevesebben, a dobogó második fokán pedig a Magyar Telekom áll, ahol 4471 fős létszámcsökkenéssel. A bronzérmes Samsungnál 916-al csökkent a létszám négy év alatt.

A legtöbb stratégiai partneri megállapodásban persze nem is vállalták a cégek, hogy munkahelyeket teremtenek. És a kormány sem vállalt ezekben semmit. A Transparency International magyarországi vezetője szerint ezek a megállapodások csak kommunikációs célt szolgáltak és átláthatatlanná tették a kormány és a magánszféra viszonyát.

Ha én kérdezem, hogy mi a franc értelme van gazdag cégeket közpénzzel kitömni, akkor persze én vagyok a hazaáruló, de ha mondjuk a balliberális hazaárulással egyáltalán nem meggyanúsítható Bod Péter Ákos kérdezi, akkor sem gondolkodik el rajta az egyszerűagyú?

Ha én kérdezem, hogy mi értelme van a multik elleni szemfényvesztő szabadságharc hátterében titkos alkukat kötni és határokon, kormányzati ciklusokon átívelően hazudozni, akkor megint én támadom a kormányt, igaz? Igaz.

Ha én kérdezem, hogy miért kell a munka után lopni fáradt magyar ember hátán fát hasítva közpénzzel tömni bárkit is, akkor engem Soros György pénzel, hogy támadjam a kormányt? Persze. Pedig csak egyszerűen nem értem, hogy miért kell folyamatosan átbaszni az embereket. Határon innen és túl.

Annak fényében különösen nem értem, amit Orbán Viktor egyéb életveszélyes összeesküvés-elméletek társaságában alig több mint fél évvel ezelőtt előadott a nemzetpolitikai köldöknézés bölcsőjében, a tusványosi nyári szabadegyetemen:

A kormány egyetlenegy dolgot tehet: megpróbál családbarát környezetet kialakítani. (…) Sokaknak feltűnhetett, hogy Magyarországon éppen az erős Magyarország céljának jegyében rengeteg pénzt költünk a családok támogatására. Adódik a kérdés, hogy honnan van ez a pénz, és az igazság úgy áll, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ezt a pénzt a multiktól vesszük el. Ha nem lenne szerénytelen, akkor azt is mondhatnám, hogy a multiktól veszem el, mert az elején rajtam kívül nem sok híve volt ennek a remek mozdulatnak, tehát elvesszük különböző különadók formájában a nemzetközi cégek profitjából azt az összeget, amelyet odaadunk a gyermekeket nevelő családoknak. (…) Ez megközelíti az 500 milliárd forintot évente. Majd utána fogjuk, és ezt a pénz 272 milliárd forint összegben, családi adókedvezmény formájában odaadjuk a dolgozó embereknek, akik közben gyereket is nevelnek. (…) Így jön ki az a demográfiai politika, családtámogatási politika, amiről beszélek. Lényegében ennek a forrásai nem álltak rendelkezésre.

Hát ha csak így nem, drága barátom az egyenes gerincben és a családbarátságban! És akkor az egyes szám első személyről egy szót sem ejtettem. Zavarbaejtő ez az egész, és azért, hogy újfent teljes pompájában lássuk azt, akivel dolgunk van, e majdnem friss, 2017-es ócska zsibbasztóduma mellé rakjuk oda, mivel házaltál 2014 tavaszán, amikor egy újabb mandátumra kértél felhatalmazást:

Ne engedjük, hogy Magyarországon teret nyerjenek azok a gondolatok, amelyek mindenfajta megkülönböztetés nélkül a külföldiek és a külföldi beruházók ellen emelik fel a szavukat. Aki ezt teszi, az árt a hazájának, árt a városának. (…)  nagy nemzetközi cégek magyarországi befektetései nélkül nem boldogul a gazdaság, nem lesznek munkahelyek, sem gazdasági növekedés.

Akkor éppen egy új multinacionális pelenkagyárat (Procter & Gamble) avattál, akkor éppen az volt a lemez, hogy szeressük a multikat, és milyen jó lenne, ha a drága magyar emberek, amikor április 6-án elmennek szavazni, megadnák a kellő súlyt a munkahelyteremtés kérdésének, ne kerüljön ismét abba a helyzetbe az ország, amikor munka helyett segélyből akartak és tudtak megélni százezrek. Ha a munkaalapú gazdaság mellett döntünk közösen, akkor Magyarország szép jövő előtt áll. A szép jövőből az lett, hogy a drága magyar emberek pénzét odaadtad a multiknak, nem hogy elvettél tőlük, de évekre előre kifizetted a futószalag mellett gürcölők éhbérét a mindenki más pénzéből. Mert te egy ilyen következetes, derék, egyenes ember vagy. 2014. március 11-én ezt mondtad te a száddal:

Szeretnék személyesen is köszönetet mondani a Procter & Gamble-nek, a feleségemmel közösen. Mert ha mind az öt gyereket vászonpelenkával kellett volna útjára indítani, akkor lehet, hogy én ma nem állnék itt, hanem otthon segítenék mosni a feleségemnek.

Naponta egyre szilárdabb az a felismerés, miszerint az egész, határokon átívelő magyar nemzet jobban járt volna, ha otthon maradsz és segítesz mosni a feleségednek. Ahelyett, hogy a csillagok állása és pillanatnyi érdekeid függvényében hol ezt, hol azt hazudd bele az éppen aktuális hallgatóság arcába. Én ezt az elvtelenséget, ezt a köpönyegforgatást soha a büdös életben nem fogom megérteni. Nem is lehet, erre aligha létezik magyarázat.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.