NEHAZUGGY

Valószínűleg mindannyian jobban jártunk volna, ha otthon maradsz és segítesz mosni a feleségednek

Molnár Bálint | 2018. Február 4, Vasárnap | 10:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Van nekem egy pompás javaslatom. Beszéljük meg a köpönyegforgató pávatáncos, nemzetvédő végvári hős és közismerten igazmondó juhász egyik legnagyobb horderejű átverését. Nem könnyű, hiszen majdnem minden mozdulata stratégiai átverés ennek a remek embernek. Aki volt már minden, ami politikai-ideológiai értelemben lehet valaki. Bármennyire nehéz, most próbáljunk eltekinteni ettől az örökkévalóságnak tűnő elbeszélő jelentől, amiben harmadik éve folyik az agymosás migrációról, Brüsszelről, Sorosról, határkerítésről, háborúról és a mindmeghalunk elkerülhetetlenségéről, ami csak azért nem következett még be, mert az ország miniszterelnökét Orbán Viktornak hívják.

Nem könnyű visszaemlékezni még a múlt heti gyalázatokra se, pedig az sem volt olyan régen, amikor a szent tudathasadás, a mindent és mindennek az ellenkezőjét azonos, látványos meggyőződéssel állító, a nemzeti érdekeket minden esetben a pereputtya érdekei elé helyező (ja, nem, fordítva) miniszterelnök reggeltől estig harcolt a gaz multinacionális cégekkel, a globalista karvalytőkével, a magyar embereket kiszipolyozó idegenszívű, profitorientált nemzetközi vállalkozásokkal. Biztosan emlékszünk, miképpen ócsárolta az extra-proftiban dúskáló haza ellenségeit, akiknek móresre tanítását zászlajára tűzte, midőn félkézzel hazaküldte az IMF-et.

Ehhez képest kiderült – mint ahogyan a migrációval kapcsolatban is kiderült -, hogy a szájhősség és a verbális toporzékolás mögött mindennek az ellenkezője történik. E konkrét köpönyegforgatás bizonyítékát a Hír Tv Célpont című műsorának oknyomozása szállította, amelyből világosan látszik: a szájkaraté, a cirkusz egy dolog, a valóság meg egy tök más dolog.

Miközben a kormány feltűrt ingujjal harcol a multik ellen, valójában olyan közpénzesőt szabadított rájuk, aminek egyetlen másik – nem mellesleg mai napig idegenszívűnek és hazaárulónak bélyegzett – kormány sem érhetett volna a nyomába, ha akar sem. A migránssimogatókat köpködő, közben a normalitást eltitkoló (értsd: menekülteket az ország kötelezettségeinek megfelelően befogadó), a multik ellen szabadságharcot hirdető Orbán Viktor a multisimogatás atyaúristenévé vált úgy, hogy csak úgy hasít őkelme.

A Célpont információi szerint a korábban gyűlölt multikkal és más nagyvállalatokkal – a nyilvánosan elérhető 85-nél jelentősen számosabb – összesen több mint 200 stratégiai megállapodást kötött a kormány. Ezek tartalmát viszont teljes titok fedi, sőt: az is titok, hogy pontosan kikkel kötettek ezek a szerződések.

A munkahelyteremtés jegyében 188 milliárd 992 millió forinttal, tehát alig fölfogható mennyiségű pénzzel támogatta a nagyvállalatokat a kormány. Orbán Viktor kormánya az ország legdrágább munkahelyeit hozta létre. Közpénzből. A Célpont által megkérdezett újságíró szerint, ha a KSH átlagbérével számolunk, akkor a támogatott cégeknek 4-12 évre előre kifizette a kormány a munkások bérét. De saját kitűzött céljától, az egymillió új munkahelytől még nyolc év kormányzás után is messze jár az Orbán-kabinet.

A Célpont azt is összesítette, hogy az első ötven nagyvállalat, amelyik stratégiai szövetséget kötött a kormánnyal, hány embernek adott munkát a szerződéskötés évében, és mekkora létszámmal működik most. Az 50-ből 17 cégnél csökkent a létszám jelentősen. A leépítések bajnoka a Tesco, ahol ma csaknem hatezer fővel dolgoznak kevesebben, a dobogó második fokán pedig a Magyar Telekom áll, ahol 4471 fős létszámcsökkenéssel. A bronzérmes Samsungnál 916-al csökkent a létszám négy év alatt.

A legtöbb stratégiai partneri megállapodásban persze nem is vállalták a cégek, hogy munkahelyeket teremtenek. És a kormány sem vállalt ezekben semmit. A Transparency International magyarországi vezetője szerint ezek a megállapodások csak kommunikációs célt szolgáltak és átláthatatlanná tették a kormány és a magánszféra viszonyát.

Ha én kérdezem, hogy mi a franc értelme van gazdag cégeket közpénzzel kitömni, akkor persze én vagyok a hazaáruló, de ha mondjuk a balliberális hazaárulással egyáltalán nem meggyanúsítható Bod Péter Ákos kérdezi, akkor sem gondolkodik el rajta az egyszerűagyú?

Ha én kérdezem, hogy mi értelme van a multik elleni szemfényvesztő szabadságharc hátterében titkos alkukat kötni és határokon, kormányzati ciklusokon átívelően hazudozni, akkor megint én támadom a kormányt, igaz? Igaz.

Ha én kérdezem, hogy miért kell a munka után lopni fáradt magyar ember hátán fát hasítva közpénzzel tömni bárkit is, akkor engem Soros György pénzel, hogy támadjam a kormányt? Persze. Pedig csak egyszerűen nem értem, hogy miért kell folyamatosan átbaszni az embereket. Határon innen és túl.

Annak fényében különösen nem értem, amit Orbán Viktor egyéb életveszélyes összeesküvés-elméletek társaságában alig több mint fél évvel ezelőtt előadott a nemzetpolitikai köldöknézés bölcsőjében, a tusványosi nyári szabadegyetemen:

A kormány egyetlenegy dolgot tehet: megpróbál családbarát környezetet kialakítani. (…) Sokaknak feltűnhetett, hogy Magyarországon éppen az erős Magyarország céljának jegyében rengeteg pénzt költünk a családok támogatására. Adódik a kérdés, hogy honnan van ez a pénz, és az igazság úgy áll, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ezt a pénzt a multiktól vesszük el. Ha nem lenne szerénytelen, akkor azt is mondhatnám, hogy a multiktól veszem el, mert az elején rajtam kívül nem sok híve volt ennek a remek mozdulatnak, tehát elvesszük különböző különadók formájában a nemzetközi cégek profitjából azt az összeget, amelyet odaadunk a gyermekeket nevelő családoknak. (…) Ez megközelíti az 500 milliárd forintot évente. Majd utána fogjuk, és ezt a pénz 272 milliárd forint összegben, családi adókedvezmény formájában odaadjuk a dolgozó embereknek, akik közben gyereket is nevelnek. (…) Így jön ki az a demográfiai politika, családtámogatási politika, amiről beszélek. Lényegében ennek a forrásai nem álltak rendelkezésre.

Hát ha csak így nem, drága barátom az egyenes gerincben és a családbarátságban! És akkor az egyes szám első személyről egy szót sem ejtettem. Zavarbaejtő ez az egész, és azért, hogy újfent teljes pompájában lássuk azt, akivel dolgunk van, e majdnem friss, 2017-es ócska zsibbasztóduma mellé rakjuk oda, mivel házaltál 2014 tavaszán, amikor egy újabb mandátumra kértél felhatalmazást:

Ne engedjük, hogy Magyarországon teret nyerjenek azok a gondolatok, amelyek mindenfajta megkülönböztetés nélkül a külföldiek és a külföldi beruházók ellen emelik fel a szavukat. Aki ezt teszi, az árt a hazájának, árt a városának. (…) nagy nemzetközi cégek magyarországi befektetései nélkül nem boldogul a gazdaság, nem lesznek munkahelyek, sem gazdasági növekedés.

Akkor éppen egy új multinacionális pelenkagyárat (Procter & Gamble) avattál, akkor éppen az volt a lemez, hogy szeressük a multikat, és milyen jó lenne, ha a drága magyar emberek, amikor április 6-án elmennek szavazni, megadnák a kellő súlyt a munkahelyteremtés kérdésének, ne kerüljön ismét abba a helyzetbe az ország, amikor munka helyett segélyből akartak és tudtak megélni százezrek. Ha a munkaalapú gazdaság mellett döntünk közösen, akkor Magyarország szép jövő előtt áll. A szép jövőből az lett, hogy a drága magyar emberek pénzét odaadtad a multiknak, nem hogy elvettél tőlük, de évekre előre kifizetted a futószalag mellett gürcölők éhbérét a mindenki más pénzéből. Mert te egy ilyen következetes, derék, egyenes ember vagy. 2014. március 11-én ezt mondtad te a száddal:

Szeretnék személyesen is köszönetet mondani a Procter & Gamble-nek, a feleségemmel közösen. Mert ha mind az öt gyereket vászonpelenkával kellett volna útjára indítani, akkor lehet, hogy én ma nem állnék itt, hanem otthon segítenék mosni a feleségemnek.

Naponta egyre szilárdabb az a felismerés, miszerint az egész, határokon átívelő magyar nemzet jobban járt volna, ha otthon maradsz és segítesz mosni a feleségednek. Ahelyett, hogy a csillagok állása és pillanatnyi érdekeid függvényében hol ezt, hol azt hazudd bele az éppen aktuális hallgatóság arcába. Én ezt az elvtelenséget, ezt a köpönyegforgatást soha a büdös életben nem fogom megérteni. Nem is lehet, erre aligha létezik magyarázat.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!