Gizella-táborba várja a gyerekeket Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott.
Úgy rázogatott, mintha a ház égne – ki, no hát ki más, a Suszter. A kakas csípje meg. Épp csak ledőltem egy félórára a jurtánk sarkában (múlt héten állítottuk fel a játszótér sarkában, kicsit kezdenek ferde szemmel nézni ránk az osztrákok, már az ekhós szekérnél éreztem, előbb-utóbb belekötnek a valódi magyarságba), nem tagadom, egy picit beszlopáltam a kumiszból, amit előző este puhítottunk a nyereg alatt, ez meg rázogat. Táborba akarok menni, táborba akarok menni – ezt süvölti, de mint egy rossz gyerek, esküszöm. Hát menjél, arany fiam, menjél, csak nekem hagyj békét, motyogom, és már fordultam is a fal felé, de ez nem hagyta annyiban. „Bíró, pandúr, lakatos, tiéd lesz egy láda fos… Bíró, pandúr, lakatos, tiéd lesz egy láda fos…” – ezt skandálta, miközben körbeugrálta a jurtát. Jó, ő is komiszul bekapkodott a kumiszból délelőtt, miközben a nemezcsizmák anyagát ványoltuk, nem lehetett mit csinálni, monoton egy dolog, ha ősmagyar is, na.
Megtanultam a kötelező verset, amit az Imre bácsi feladott – mondta aztán megejtő büszkeséggel ez a nagy gyerek, na, engem is anya szült, ha látszik, ha nem, mondom magamban, ha ennyire beindult, hát hadd menjen abba a nyamvadt táborba. Látta rajtam, hogy megenyhültem: azt mondja egyből, akkor most adjak már gyorsan 250 ezer forintot, elszalad, befizeti, nehogy lecsússzon. Mert sokan fognak jelentkezni, akinek esze van, egy kicsit előre gondolkodik, az elmegy Balatonalmádiba. Olyan körökben lehet lesz mozogni, hogy… öcsém, azt mondja a Suszter, a maga meggyőzőnek szánt tónusában… öcsém, ha én ott két hetet lenyomok, a Hétlövetnek tuti elintézek egy másfél milliárdos kis hirdetési kampányt… és még az én bizniszem is meglesz mellé. Kétszázötven rongy… szimpla, piti kis befektetés, nem érted? Miniszterek gyerekei lesznek ott, meg államtitkárokéi… polgármestercsemeték,
Mondom magamban, a Suszter beszedett rendesen. Ebben nem csak a kumisz dolgozik, itt valami szervetlen anyag is beugrott, ez dizájnerboltban volt. A hangja egészen el van vékonyodva, meg úgy himbálja magát, mint valami hatéves. De mondjuk az a másfél milliárd… na, az azért elgondolkodtató… nyamvadt százmillióért szarnék bele, de másfél milliárd… hm… abból már kifutná ez-az… Na, mutasd azt a tájékoztatót, te bikfic – adok neki egy rendes szikrázós barackot, ha már gyerek akar lenni, hadd szokja. Áhhh… már a második oldalon megakadok… „A Gizella tábor toborzólevelét a tavasz folyamán megkapják polgármestereink, államtitkáraink és minisztereink, azzal a kéréssel, hogy gyermekeiket és unokáikat fizessék be…” Suszter… te hány éves is vagy, kérlek? Szerinted Kerényi Imre miniszterelnöki rendező úr felnyalja, hogy a csapatban lesz egy harminckilenc éves, 94 kilós, körszakállas kisunoka is??? Mit mondasz? Hogy kétszázötvenért lehetne szép vastag bundád és ugathatnál, akkor is vinnének még bicajozni is? Hát jó, legyen. Majd lesminkelünk egy kicsit. De viszont a pedigrédnek makulátlannak kell lennie. Sürgősen szereznünk kell tehát egy nevelőapát…
Na, estére kicsit kijózanodtunk, mindjárt fel is hívtam a forró dróton Tállai druszámat, mondom neki, szervusz kérlek, urambátyám, ugyan hogy is ityeg a fityeg, kérlek, hát, milyen lesz az idén a disznósajt szűkebb pátriárkádban és effélék. Hát elmondom neki dióhéjban, mi van, azt mondja, te, Bandi, hát naná hogy lennék én pótapja annak a gyereknek, még tán le is tudnánk papírozni a dolgot egy kis okosságért, most így telefonba hadd ne mondjam már a konkrétot, csak hanem hát… az államügyek… most itt Kövesd mellett van még egy benzinkút, az öcskösék laknak arra, választóim, de hanem hogy igen drágán mérik a naftát, tudod, be kell szóljak… meg lassan itt az adózás ideje is, tudod, mi van, személyesen kell átnéznem egy csomó útkaparó meg gyári munkás alávaló hazudozásait, a minap is az egyik hát nem el akart titkolni háromezerkettőt, személyesen kattintottam rá a karperecet, kérlek szépen… azt a megátalkodott bűnöző fajtádat, mondom neki, miközben bevágtam az ólomkazamatákba… na… szóval sajna nem megy mostan. Hát jó, elköszöntem, savanyú volt a pofám kicsit, de ez van: a honatya az honatya, el kell fogadni, hogy ki se látszik a hivatásból.
Akkor tárcsázom a Németh Szinyót, felkapja egyből, mondom neki, szerbusz, Sziszikém, hegyezd csak azokat a hagyományos karfiolfüleidet, öreg fiú, volna most egy kérésem. Na, annak is elmondom szépen töviről hegyire. Az meg aszongya, így, ahogy mondom: „Lajos, büszke Lajos! magyarok királya! / Voltam én is hű, de nincs annak hálája; / Tudja a te lelked, hogy ki és mi voltam, / S betöréd fejemet, mert igazat szóltam. / Adjon Isten neked, adjon a hazának / Erősebb karokat, mint ezek valának; / Adjon tanácsadót, jobbat mint én valék / S tudja Isten, meddig lehettem volna még.” Na, mondom magamban, ezek valamit összebalhéztak a Kósával, nem zavarom… ja… aztán meg egyből rakom össze, az a Lajos nem az a Lajos, hát ez a Toldi estéje… merthogy a Sziszi meg az Arany János-év fővédnöke… ó, akkor ennek sincs most ideje semmire… mondom, jól van, Szinyó, majd beszélünk, intézd csak a kultúra ügyeit, ne csüggedj, avatottabb embert úgyse találhatnak erre… Mondom magamban, hát legalább egy polgármester jusson már eszembe… Szita Karesz… nem jó, annak is van dolga most elég… Tarlós Pipi… áh, ott is megy az adok-kapok… várjunk csak, hát itt a szekszárdi első ember, Ács Rezső… azzal nagyon nagy cimborák vagyunk, de tudom, hogy telefonon nem szeret egyeztetni, úgyhogy mondom a Suszternek, na, táborozókám, fogd be a lovakat, irány Szekszárd, hajts.
Másnap estére ott is voltunk, leparkoljuk a lovakat, bekopogtatunk illő mód a Rezső-tanyára, mondom, hát atyafi, itt volnánk, egyenest Grácból, adj egy kupa bort meg kenyeret, sót jó keresztény ember módjára, aztán már mondom is, mi lenne a vesztegetés tárgya, ne raboljuk a drága időt itt. Nagy kelletlenül tölt egy keveset, én meg el is mondom, miről lenne szó, de csak néz rám, olyan riadtak a szemei, hogy szinte megszánom, mondom, mi van, téged tán behívattak a pártközpontba estére hideg élelemmel vagy mi a bajod? A szeme se rebben, aztán azt mondja, de alig hallom, úgy susog: „Ismeretlen személyek, ismeretlen teherautókkal, különböző tevékenységeket végeznek itt a városban, és hát nem tudunk róluk semmit… semmilyen információnk nincs róluk…” No, mondom, ez már aztán tényleg baj, te is rendesen bekávéztál. Végül is legfőbb ideje, hogy megismerj minden tehertaxist, igaz, ami igaz, ha egyszer nemzeti polgármester vagy, azzal istenuccse feladat is jár.
Úgyhogy hazakullogtunk innen is. Mostani állás szerint a Suszter hol bőg, mint a záporeső, hol engem szapul, hogy még ennyit se tudok elintézni, hát hol itt a NER meg minden??? Nincs jobb ötletem: megpróbálok egyházi vonalon nekiindulni, a hódmezővásárhelyi pap szerintem sanszos lehet, ha pártérdekre hivatkozunk, bevállalja az apaságot is… vagy, ha az se sikerül, marad az, hogy szerzünk ingyenes Gizella-ösztöndíjat egy kis pénzért. Tóniék csak meg tudják oldani, ők elég jók kötvényben. Most pedig megyek: a Suszter félórája nyaggat, hogy nézzem már meg, hogy alakoskodik… hogy ezzel mennyi gondom lesz még nyárig…
Boda András
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.