NEHAZUGGY

Fizettek érte, befektettek, megvédik az életük árán is

Tamás Róbert | 2018. Január 28, Vasárnap | 15:26

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már meg sem lepődöm azon, hogy még mindig meg tudok lepődni. Bevallom, sok mindenre számítottam ezen a verőfényes januári délelőttön, ami szembe jött velem a Magyar Időkön, arra azonban nem. Hidvéghi Balázs, a Fidesz kommunikációs igazgatója azt mesélte, hogy már 186 millió forintot küldtek a rajongók a pártnak azért, hogy Orbán Viktor megvédhesse őket Soros Györgytől. 25 nap alatt 36 ezren reagáltak a pénzkérésre, átlagosan fejenként 5 000 forint landolt a pártkasszában.

Ez amolyan védelmi pénz lehet, hiszen a Soros-terv kivédésére kunyizott a kormánypárt. Nyilván nem a pénzre volt égetően szükségük (bár nincs az az összeg, amit ne tudnának megfosztani közpénz jellegétől), hanem ez is úgy lesz, mint a visszaküldött nemzeti inzultáció. Azt mondanak, amit akarnak, ellenőrizni lehetetlen. Így remekül ki lehet kerülni a számonkérést, hogy miből is költöttek négyszer annyit, mint a megengedett. Hát küldték a rajongók, abból. A másik indoka a kunyerálásnak az lehet, hogy így a nagyon egyszerű hívek még inkább magukénak érzik a harcolást. Ezen keresztül Orbán Viktort és persze a vele járó kormányt. Fizettek érte, befektettek, megvédik az életük árán is. Megvették. Magántulajdon, az övék.

Gondolom, ez taktikailag nagyon jó húzás. Igaz ugyan, hogy jobb helyeken hatalommal való visszaélésnek nevezik, ha egy ország miniszterelnöke a pártja nevében, érdekében és javára gyűjt adományokat, de Magyarországon ez nem ügy. Kell a harc a Fidesznek, erre építették fel választási kampányukat. A kunyerálás pedig választási kampány szerves része. Kormányon lévő pártnak – a KDNP jelentéktelenségét nem lehet eléggé túlbecsülni -, mégpedig gyakorlatilag egypártrendszerben, amely egypárt vezetői a személyes gazdagodásukra használják fel a hatalmukat, nem is nagyon van olyasmi, amit kínálhatnának a választópolgároknak.

Nem érdekük a gazdasági fejlődés, bőven elég, hogy a válságból kilábaló nemzetközi gazdasági környezet húzza a magyar gazdaságot is. A kormánytól független vállalkozások megerősítése nem cél, sokkal hasznosabb (nem az ország, hanem a Fidesz számára hasznosabb), ha a saját oligarchái és a külföldi összeszerelőipar, és persze az uniós fejlesztési források úgy-ahogy életben tartják a gazdaságot.

Sikerpropaganda és háborús pszichózis. Ez a két csodafegyver. Az összes, egyébként uniós forrásból finanszírozott (és persze bőven túlárazott, a saját oligarcháknak leosztott) beruházást a kormány, de még inkább a Fidesz saját sikereként kommunikálja. A Fidesz-kormány felújított akárhány iskolát, kórházat. Aha, uniós pénzből. A beruházások elsöprő többsége uniós forrásból történik. Nem az ország gazdasági lehetőségei biztosítják rá a forrásokat. Nem a kormány sikere. Miközben néhány látványberuházást ünnepel a kormány, a kórházak többsége szakemberhiánnyal küzd, nincsenek felszerelések, penészednek a falak, akadozik a fűtés. Az iskolákkal is hasonló a helyzet és akkor még nem az oktatás színvonaláról beszéltünk, csupán a tárgyi feltételekről. Ha mégis kiderül, hogy patkány van a kórházban, vagy rüh, vagy éppen három éves várólista, akkor kiáll valaki és kiad egy sajtóközleményt, hogy nem is igaz. Ezzel le is van tudva.

Közben megy a háttérben a szabadrablás, de arról és a sikerpropaganda mögötti valóságról el kell valahogy terelni a figyelmet. Miután nem özönlötték el az országot a migránsok és már csak kevesen képesek olyan ellenségtől rettegni, akit soha életükben nem láttak, Soros György lett az ellenség. Neki van neve, van arca. Plakátra lehet nyomtatni, meg lehet mutatni, hogy tőle kell félni, ő az ellenség, vele kell háborúzni, tőle kell megvédeni a hazát.

Ez már olyan cél, amibe be lehet vonni a híveket és közel lehet hozzájuk vinni a veszélyt. Hiszen XY is küldött ötezret a háborúra, már csak odafigyel, hogy mi lesz a végeredmény. Ameddig a hívő fizet és örül a védelemnek, addig majdcsak lemegy a választás. Akkor meg már mindegy lesz.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!